Másfél percen múlott, hogy az Atleti történelmet írjon

Fotó: RIA Novosti / Anton Denisov / RIA Novosti / Anton Denisov

-

HÁTTÉR

Így viszont Ancelotti került be a halhatatlanok közé, köszönhetően Ramosnak, na meg annak, hogy a hosszabbításban a két csapat közül az övé volt az elszántabb, illetve annak, hogy a két stratégia meg a fárasztó este miatt ekkor már csak az Atleti kapuja előtt alakulhattak ki helyzetek.


Úgy tűnhet, hogy beigazolódott a Real Madridnál az elmúlt évek költekezése, hiszen a két rekordáron vásárolt támadó, Cristiano Ronaldo és Gareth Bale is gólt lőtt a hosszabbításban, megszerezve a vezetést és bebiztosítva a győzelmet. Ugyanakkor ez mind nem ért volna semmit, ha nem egyenlít a 93. percben Sergio Ramos, aki talán a mostani kiírásban lépett elő idegbeteg védőből valódi vezérré – és még azt is megtehette, hogy felpattanjon az emelvényre ölelgetni a királyt a díjátadó ceremónián a lisszaboni Benfica-stadionban.

Ramos egyenlít Ramos egyenlít

A Bayernnek lőtt két gól és a döntőben a hosszabbítás kiharcolása mindenesetre bőven elég volt ahhoz, hogy bekerüljön a torna álomcsapatába három másik csapattársa, illetve három Atleti-játékos mellé: Courtois – Ivanovic, Ramos, Miranda, Filipe Luis – Modric, Lahm, Di María – Reus, Ibrahimovic, Ronaldo. Szöglet utáni fejes a rendes játékidő hosszabbításában, fejjel beerőszakolt labda Gareth Bale-től a vezetés megszerzéséért – ezek jól jelzik, hogy mennyire melós volt kicsikarni a Real Madridnak ezt a BL-győzelmet, a tizediket, amelyre bő évtizedet kellett várnia a madridi közönségnek (2002-ben örvendhettek utoljára). Itt nem a technikai fölény, briliáns megmozdulások, szépen megrajzolt akciók, vagy óriási lövések döntöttek, ez a döntő az elszántságról, az erőnlétről, az akaratról szólt, és azután, hogy az Atlético nem tudta kihúzni a meccs végéig 1–0-val, a győzelemre mintha már nem is gondolt volna – esetleg tizenegyesekkel.

Lambert, McManaman és Hargreaves után Bale a negyedik brit, aki légiósként nyert BL-t


Emiatt az ellentmondást nem tűrő akarás és győzeleméhség, na meg a kifogástalan technikai képességei miatt amúgy maximálisan beleillik a képbe a nyáron temérdek pénzért szerződtetett Bale – még akkor is, ha ennyit tényleg vicc egyetlen játékosra költeni. A walesinek, bár a kapu úgy vonzza, mintha mágnes lenne a cipőjében – elég csak a Barcelona elleni kupadöntőn lőtt góljára gondolni – minden korábbi próbálkozása rosszul sikerült, még a kaput sem találta el, ami egyébként érthető egy sérüléssel bajlódó játékosnál. A gólja előtti szituációnál viszont nem kellett más az ösztönön, az agresszivitáson, a sebességen és az erőn kívül, és a vezetést kiharcolása után már azt is megtehette, hogy a hátralévő tíz percben rendszeresen megálljon nyalogatni a sebeit a jobb szélen, mert a meccs már itt eldőlt. Az Atlético játékosainak már az egyenlítő gól is komolyabb állasként érkezett, hiszen másfél percre voltak a klub első BL-győzelmétől, miután viszont a döntetlent is föl kellett adniuk, teljesen összezuhantak. Ráadásul annyit melóztak, olyan koncentráltan védekeztek száztíz percig, hogy a túlóra rohanásában, a Madrid második góljánál azonnal elszállt a maradék erejük is. Fáradtak voltak a madridiak is, de őket mégis vitte előre az akarat, a küldetéstudat – ez persze következett a haditervből is, hiszen mivel az Atleti átadott területet és labdát egyaránt, a Real nem tehetett mást:  ment előre és nyomott. A piros-fehérek ellentámadásai pedig egy idő után érthető okokból elmaradtak, így akció csak az ő kapujuk előtt alakulhatott ki a hosszabbítás második félidejében.

-


Diego Simeone beismerte, hogy hibázott a sérült Diego Costa csapatba állításával – annak ellenére, hogy az Atlético játékát nem zavarta meg, hogy legjobb csatárukat a kilencedik percben le kellett hozni, de azért az a plusz egy csere baromi jól jött volna nekik a hosszabbításban. Talán nem is kellett volna már focizniuk az utolsó másfél percben, amikor a Real egymás után rúgta a szögleteket. Simeone, a még karrierje elején tartó argentin menedzser számára ez mindenesetre használható lecke a későbbiekre vonatkozólag – és talán Diego Costának is, aki a vb-szereplését kockáztatta játékával, bár könnyen lehet, hogy ez a korai csere teszi lehetővé, hogy pályára léphessen majd a Maracanában a világbajnokság döntőjében...

Walk the Line


Noha a mindig nyugodt, szinte flegma Carlo Ancelottinak annyira nem fontos ez az újabb BL-győzelem, mint a sorozattal első látásra szerelembe eső, tizenhárom döntőjéből tízet behúzó Real Madrid számára, az olasz menedzser az, aki most beírta a nevét a legnagyobbak közé, hiszen a Milannal szerzett két BL-elsőség (2003 és 2007) után elértre azt, ami José Mourinhónak nem sikerült: a Real Madriddal is feljutott a csúcsra, és megszerezte harmadik győzelmét is. Három BEK/BL-serleget korábban csak Bob Paisley nyert az Európa futballját jó ideig uraló Liverpoollal (1977, 1978, 1981 – utóbbit pont a Real ellen), és két különböző klubbal rajta kívül csak négyen tudtak győzni: Ernst Happel, Ottmar Hitzfeld, José Mourinho és Jupp Heynckes.


Ancelotti mellett persze az aranylabdás Ronaldóról se szabad megfeledkezni, aki a legvégén kiharcolt és berúgott tizenegyesének köszönhetően végül 17 góllal lett az idei Bajnokok Ligája gólkirálya, amire korábban még senki nem volt képes – Lionel Messi 2012-ben, José Altafini 1963-ban jutott 14-ig. Az is jelzésértékű, hogy a góllövőlistán második helyen végzett, szintén elképesztő formában focizó Zlatan Ibrahimovicnak „csak” tíz jött össze.

Real Madrid victory parade after winning the UEFA Champions League Final

Nincs az a zselémennyiség, ami ennyi gólt elhomályosítana


A Real Madrid tehát 1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1966, 1998, 2000 és 2002 után 2014-ben megnyerte tizedik BL-serlegét is, az Atlético pedig 1974 után elveszítette második BEK/BL-döntőjét is. Negyven évvel ezelőtt a Bayern egyenlített ellenük a legvégén, majd vert négyet a visszavágón, a Real Madrid pedig elég jól interpretálta azt a forgatókönyvet a mai szabályokra. A döntő góljait itt tekintheti meg.

Real Madrid–Atlético Madrid 4–1 (h.u.)

Lisszabon, Estádio da Luz, 60 976 néző. Vezette: Kuipers (holland) REAL MADRID: Casillas – Carvajal, Varane, Ramos, Coentrao (Marcelo, 59.) – Modric, Khedira (Isco, 59.), Di María – Bale, Cristiano Ronaldo – Benzema (Morata, 79.). Menedzser: Carlo Ancelotti. ATLÉTICO MADRID: Courtois – Juanfran, Miranda, Godín, Filipe Luís (Alderweireld, 83.) – Gabi, Tiago – Raúl García (Sosa, 66.), Koke – Villa, Diego Costa (Adrián López, 9.). Menedzser: Diego Simeone. Gólszerző: Ramos (90+3.), Bale (110.), Marcelo (118.), C. Ronaldo (120. – tizenegyesből), ill. Godín (36.) Percről percre tudósításunkat itt éri el.