Mandzsukiccsal még jobb lesz

Fotó: AFP / PEDRO UGARTE / AFP / PEDRO UGARTE

-

Általános tapasztalat, hogy a rendező ország többnyire csak a nyitómeccsen, és ha eljut a döntőig, akkor ott kap bírói segítséget, legyen az akármekkora: nagy vagy kicsi. Brazília számára tehát az igaz munkás hétköznapok most kezdődnek. A csoportmeccs megnyerése valószínűsíthető volt, de a most következő öt, bizonyos szempontból nehezebb. Horvátország számára pedig csak a soros ellenfelek maradnak, azokkal meg csak-csak elbánnak valahogy. Feltehető, hogy a csoport két legjobb csapata játszott egymással, és az is, hogy tovább is jutnak, azzal, hogy a horvátok már nem hibázhatnak.


Dél-Amerikában nyitómeccset játszani a rendező ország válogatottjával semmi jót nem ígér. A Brazília-Horvátország mérkőzést látva ezen a tornán is a szokásos történt, amennyiben a vendégcsapat túl sokat adott ki magából a nulla pontért. 1-0-ás vezetés, és jó játék után végül kikapni, nem példa nélküli, az pedig szinte törvényszerű, hogy a meccs fordulópontja végeredményben egy éppen hogy megadható büntető volt a hazaiak javára, ami már önmagában rosszat tesz a léleknek, viszont aki látta Neymar amúgy jól helyezett, de mégiscsak majdnem megfogott tizenegyesét, az valószínűleg egyetért abban, hogy ezt nem érdemelték a horvátok. A harmadik gól már egy kitámadó, és ezért megbomlott védelmű csapat ellen született. Azt nem mondom, hogy a brazilok nem érdemeltek győzelmet, hiszen valamivel több helyzetük volt, de azt igen, hogy a horvátok nem érdemeltek vereséget. Sőt, a meccs egésze a továbbiakat illetően inkább azt mutatja, hogy a braziloknak csapatjátékban egészen különlegesen sokat kell javulniuk, Neymar nem fog minden meccset egyedül megnyerni, márpedig két csatártársa, Hulk és Fred egészen egyszerűen formán kívül van, ezt mindenki láthatta. A hátvédsor talán-talán rendben van, a kanadában játszó kapus, Julio Cesar pedig nem túl sok dolgát igen bizonytalanul látta el, meglepő volna, ha ezt a világbajnokságot végigvédené. Brazil v Croatia: Group A - összefoglaló Furcsa, de ehhez képest a horvátok csapatjátéka már most megvan. Mint csapat, egységesebbnek látszottak a braziloknál, viszont föltűnt, hogy túl sok labdát veszítenek el saját térfelükön. Az első gól előtt Rakitic és Modric fejenként kétszer rúghatta volna el a labdát, de mindketten a finomabb megoldást keresték, amiből az lett, hogy a labda Neymar elé pattant, és kiegyenlített. A gól amúgy kifejezetten szerencsés volt, egy lecsúszott lövés, és hát, legyünk őszinték, Pletikosa úgy dőlt el, mint medve a málnásban. Mindettől függetlenül, a horvát csapat elkerülte a legnagyobb bajt, a szerencsétlennek is mondható vereség nem zilálta szét a csapatot, pedig ez is benne volt a pakliban. Ahogy például a korábbi cikkben már említett 1978-as argentínai világbajnokságon a magyar csapat negyedórával a vége előtt nem egyszerűen elvesztette a meccset, hanem a kiállítások és az igazságtalan bírói döntések gyakorlatilag lehetetlenné tették a további sikeres szereplést. A horvátok ezt nem egyszerűen megúszták, hanem messze elkerülték, ilyen veszély nem fenyegette őket. Föltehetően azért nem, mert szinte minden meghatározó játékos pontosan tudja, hogy egy világbajnokság ma már nagyon hosszú torna, és nem lehet az első meccsen mindent föláldozni. Nyilván, ahogy ment az idő, és a brazilok már egyenlítettek, majd fordítottak, érezték, hogy a csapat alapjában véve rendben van, Mandzsukiccsal kiegészülve még jobb lesz, és hogy az első meccsbe nem kell belepusztulni, nem kell azt életre-halálra játszani. horvátország, brazília, írók értékelése Esélyeiket erősen növeli, hogy két jövőbeli ellenfelük közül Kamerun a torna alighanem legfegyelmezetlenebb csapata, ráadásul a folyamatos elszámolási balhéktól lassan komikus lesz az egész jelenlétük a világ labdarúgásában. A nyitómeccsen a horvát hátvédsor kifejezetten erős és rendezett benyomást keltett, a büntetőn kívülről kapott két gól közül az egyiket középpályások simán elkerülhető labdavesztés előzte meg, a harmadik gólt pedig úgy kapták, hogy a kitámadó csapat Julio Cesar kirúgása után nem rendeződött vissza, Corluka pedig inkább elengedte Oscart, tartva attól, hogy kiállítják, ha utolsó emberként szabálytalankodik. Mindez talán azt is jelentheti, hogy pontosan tudják, mit miért csinálnak: önmagukhoz képest hideg fejjel játszották végig a meccset, ami föltétlen azt mutatja, hogy messze akarnak jutni. Brazíliától – kellő, de valószínű javulása esetén –, a csoportban feltehetően mindenki vereséget szenved. A braziloknak azonban nem úgy-ahogy kell javulniuk, hanem sokat. Visszatérnék Neymar partnereire: két olyan gyenge és jellegtelen támadó, mint Fred és Hulk, talán még sosem játszott együtt a brazil válogatottban. Fredhez hasonló képességű csatárból legalább öt akad a Copacabana egy ötszáz méteres szakaszán, Hulk nyolcvannyolc kilója pedig mintha csak részben lenne izom, van ott egy kis háj is, és ugyan nyolcvannyolc kilóval rendesen meg lehet indulni, ezen a meccsen határozottan zavarta a labda. Ha most három pontban össze kellene foglalni a brazil válogatott fő erősségét, akkor David Luiz játéka egyfelől, a második Neymar folyamatos gólveszélyessége, és harmadik véleményem szerint pillanatnyilag nincs. Olic rendre átverte Daniel Alvest, a gól előtt őt futotta le, róla adta be, egy esetben pedig Alves ugyanazt a helyezkedési hibát követte el, amit a Barcelonában sokszor: már a beívelés előtt befelé mozdul a labdára, és üresen marad a csatár. Olic még 1-0 előtt majdnem gólt fejelt róla. Lehet, hogy ez a csapat egy hónap alatt rendeződik és persze, a tornát nem is az első meccsen kell megnyerni, de az említett játékosok elég furcsán mutatnak a kék-sárga mezben. horvátország, brazília, írók értékelése A játékvezetés vitatható színvonalú volt: kérdéses és fontos szituációkban rendre a hazaiakat hozta előnybe: 2–1-nél Julio Cesar rosszul és bizonytalanul ugrott fel egy beadásra, Olic elfejelte, a japán játékvezető lefújta. A kidobásból lett a gól. Nyilván nem ez utóbbi volt Nisimura játékvezető igazi hibája, hanem akkor már inkább a 11-es. Ezek a játékvezetői hibák, ha akarom, nem döntőek, de az érzékelhető volt, hogy kétes helyzetben a horvátok biztosan nem kapnak számukra kedvező ítéletet. Amikor pedig a játékvezető valamiképp automatikusan része lesz a játéknak, ahelyett, hogy kelléke maradna, akkor abba tönkre mehet a játék. Általános tapasztalat, hogy a rendező ország többnyire csak a nyitómeccsen, és ha eljut a döntőig, akkor ott kap bírói segítséget, legyen az akármekkora: nagy vagy kicsi. Nem helyes ez, de így van. Brazília számára tehát az igaz munkás hétköznapok most kezdődnek. A nyitómeccs megnyerése valószínűsíthető volt, de a most következő öt, bizonyos szempontból nehezebb. Horvátország számára pedig csak a soros ellenfelek maradnak, azokkal meg csak-csak elbánnak valahogy. Feltehető, hogy a csoport két legjobb csapata játszott egymással, és az is, hogy tovább is jutnak. A horvátok persze, már nem hibázhatnak.