Manchesteri utcagyerekből lehet a következő Gascoigne

-

HÁTTÉR

Ravel Morrison neve az angol futball hardcore fanatikusain kívül egy átlag sportrajongónak nem sokat mond. A 21 éves labdarúgó jelenleg a Queens Park Rangers kölcsönjátékosa, ahol végre inkább a teljesítményével emelkedik ki, mintsem viselkedészavarára visszavezethető botrányaival. De ki ő és miért tartják a nagy Gazza utódjának?


Utóbbi kérdésre a minap Lee Clark, a másodosztályú Birmingham City szakvezetője adott rövid és velős választ: „A legjobb játékos, akit Paul Gascoigne óta láttam. Ha nem ment volna szét a térde, a világ legjobb futballistája lehetett volna (mármint Gascoigne). Vele nőttem fel, együtt játszottunk, az egyetlen dolog, amit Morrison nem tud, az az, hogy kicsoda Paul Gascoigne.” Azért tegyük hozzá, hogy az 57-szeres válogatott középpályás nem kizárólag rossz térdei miatt nem futotta be a Clark által jósolt pályát  (alkoholproblémák, ugye). „Morrison egy szélső gyorsaságával bír, képes gólokat szerezni bárhonnan és bármikor, úgy manőverezik a labdával, ahogy kevesen. Harry Redknapp személyében megkapta a lehető legjobb menedzsert, mert ő szereti az ilyen típusú játékosokat, és bánni is tud velük. Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is ilyen remekül teljesít, szívesen látnám az angol válogatott brazíliai vb-keretében” – még mindig Clark dicsérő szavai ezek, holott korábban finoman szólva is másként vélekedtek a West Ham United tulajdonában lévő rossz fiúról.  



Az 1993-as születésű kölyök Manchesterben nevelkedett, majd a helyi United tartalékcsapatából kiemelkedve hamar eljutott a Sir Alex Ferguson igazgatta nagyokig. Ott a Ligakupában mutatkozott be 2010-ben, de mielőtt tovább íródott volna mesebeli vörös mezes története, 2012-ben Ferguson eladta a West Hamnek. Az okok: magatartásbeli problémák, fegyelmezetlenség, testi sértés, bírósági tárgyalások, börtön. Előbb serdülő kamaszként, manchesteri utcai bandák tagjaként keveredett többször rablási ügyekbe, majd felnőttkorba lépve sem volt képes megjavulni és rendesen viselkedni. Kevés olyan játékos létezik e bolygón, akit Sir Alex nem tudott (akart?) megnevelni, Morrison ilyen. Az öreg lovag állítása szerint Ravel irreális pénzt kért a szerződés-hosszabbításért, a futballista természetesen az ellenkezőjét híresztelte, mondván nem tett ilyet és hivatalos ajánlatot sem kapott a klubtól. A huzavonát megunva egyik edzésre betoppant az édesanyja és kisfiát kézen fogva autóba ültette, és egy „nem vesztegetjük itt tovább az időnket” kommentár kíséretében hazafuvarozta. Morrison amúgy a Twitteren is elég gyakran alkotott figyelemfelkeltő dolgokat, például nyíltan homofób kijelentéseket tett – amiért jól megbüntette a szövetség –, és az éves csapatvacsoráról szimplán annyit írt, hogy szar volt. Egyszer a klub inasaként elhozott egy általa pucolt cipőt valamelyik sztárjátékostól és egy haverjának adta, hogy örömöt okozzon neki, később meg azzal vádolták, hogy ellopta csapattársa, Rio Ferdinand óráját, ám ezt maga az érintett cáfolta. A nagy Twitter-huszár hírében álló Ferdinand egyébként azt tanácsolta a csodagyereknek, inkább törölje a fiókját, de Morrison nem szereti, ha megmondják neki, mit csináljon. A telefonokkal sem volt különösebben bensőséges viszonyban, 2011-ben a barátnője mobilján található üzeneteket böngészve dühbe gurult, szétverte a készüléket, majd kidobta az ablakon – természetesen ebből is bírósági ügy lett, 600 fontos büntetéssel.



Ferguson türelme vélhetően akkor fogyott el végleg, amikor megígértette vele, hogy amennyiben három hónapig nem hiányzik egyetlen foglalkozásról sem, átemeli a tarcsiból az első csapatba, de persze Ravelnek ezt sem sikerült betartania. Rendre visszacsúszott oda, ahol egy komoly játékosnak semmi keresnivalója nincs, és úgy tűnt, a manchesteri haverok közé történő folytonos visszatérés alkalmatlanná tette a profi futballra. Ilyen előzmények után tehát nem meglepő, hogy Sir Alex levette róla a kezét, illetve valóságos csoda, hogy akadt olyan klub, amelyik megpróbálta betörni. A West Ham három és fél éves szerződést kínált neki, de a megállapodás érdekessége, hogy a Manchester United Morrison minden egyes pályára lépése esetén 25 ezer font átutalásban részesült. Nos, a 2011/12-es idényben egyszer érkezett terhelés a klub számlájára a West Hamtől „Ravel Morrison” közleménnyel a rovatban… A következő idényt kölcsönben a Birmingham Cityben töltötte többé-kevésbé alapemberként, majd visszatérve a WHU-hoz végre bemutatkozhatott a Premier League-ben, mi több, első gólját is megszerezte, mely találatról az aktuális nevelőapa, Sam Allardyce menedzser napokig áradozott. A kalapácsos klub ennek ellenére megint elküldte kölcsönbe, ezúttal London másik felébe, a másodosztályú Queens Park Rangershez.


)

És itt vesszük fel aktuálisan a fonalat újra. A legutóbbi bajnoki fordulóban a Birmingham City otthonában lépett pályára a QPR és aratott Morrison duplájával kétgólos győzelmet. A játéka elkápráztatta a City fentebb idézett edzőjét, aki nem átallott Gascoigne-i magasságokba emelni a középpályást. Mondta mindezt azok után, hogy korábbi birminghami kölcsönjátéka alkalmával edzette Morrisont és többször kritizálta a hozzáállását, vissza is akarta küldeni anyaegyesületébe, hogy szenvedjen vele más. Pályán mutatott teljesítménye alapján megelőlegezett bizalomnak tűnik Gazzával párhuzamba állítani. A pályán kívüli produkciói viszont valóban a nagy elődöt idézik, bár Gascoigne sokkal viccesebb balhékat produkált. Kétségtelen, hogy mocorog valami a gyerekben, és ha hihetünk Clarknak és tényleg Harry Redknapp a megfelelő mentor számára, akkor nem csak az elzülléstől menekülhet meg.


Azért messze van még a mestertől

Paul Gascoigne igazi fenegyerekként állandó témát szolgáltatott a sajtónak. Játékosként többek között a Tottenham, a Newcastle, a Lazio, a Glasgow Rangers és a Middlesbrough híveit szórakoztatta, nem csak a zöld gyepen. Csapattársai kárára elkövetett tréfáit, vagy nyilvános helyen, élő adásban történt beszólásait a mai napig idézik. Itt van tíz, emlékezetes Gazza-balhé: 1. Dokumentumfilmet forgatott róla egy stáb, akiket elvitt egy csilivili villához, azt állítva, hogy az övé, de nincs nála a kulcs. Bekopogott, elmondta az ajtót nyitó tulajnak, hogy reklámfilmet forgatni jöttek, majd hangos röhögésben tört ki. 2. A Newcastle-beli ifiévek alatt a klub inasaként a legendás Kevin Keegan cipőjét kellett pucolnia. Hogy henceghessen vele a haverok előtt, egy alkalommal elhozta az öltözőből a csukákat. De a metrón felejtette. 3. A Tottenham futballistájaként London utcáin kocsikázgatva, megtetszett neki az út mellett dolgozó munkások légkalapácsa, kiszállt a járgányból, majd a járókelők elképedése közepette nekiállt felbontani a járdát. 4. A már említett öltözői tréfái közül kiemelkedik, amikor szoláriumot vásárolt Tony Cunninghamnek – aki történetesen színes bőrű –, illetve, amikor levizelte a békésen szundikáló Richard Gough-t. 5. Kedvenc célpontjának, Jimmy Gardnernek egyszer olyan hölgyet „rendelt”, akiről tudta, hogy transzvesztita. Máskor pedig meghívta egy pitére, de a töltelék helyére macskapiszkot tett. 6.  Middlesbrough-nál töltött nem túl izgalmas életet is felpörgette egy átlagos hétköznap délben, amikor egy helyi étterembe betérve szép nyugodtan leült, megnézte a menüt, majd rendelt. Az eseménysorozat alatt kizárólag egy pár zoknit viselt. 7. Londonban a légkalapács után a helyi buszok is elnyerték tetszését, felugrott egy emeletes járműre és megkérte a sofőrt, hadd vezessen egy kicsit. A vezető belement, az utasok meg sikoltoztak. 8. Az 1990-es olaszországi vébén az angol tévések megkértek minden játékost, egyenként mondják a kamerába a nevüket. Amikor Gascoigne-ra került a sor, ennyit mondott: kib..ott f..verő. 9. Rómába szerződésének első napján meglógott a felügyeletére kirendelt klubalkalmazottól. Beszaladt a szállodai szobájába, kinyitotta az ablakot, cipőjét a párkányra tette, majd elbújt a szekrényben. Az időközben megérkezett munkatárs rémülten nézett ki az ablakon, mert azt hitte, öngyilkos lett az új igazolás. 10. Szintén a '90-es világbajnokságon viccelte meg Bobby Robson szövetségi kapitányt, amikor tetőtől talpig bekente magát ketchuppal és a szakvezető szobájának erkélyére feküdt. Ugyanezen eseményen az angol-norvég meccs előtt kérdezték az északi tévések, mit üzen az angolok következő ellenfelének. „Húzzon a f..ba Norvégia!" Ennyit.