„Majdnem biztos, hogy léteznek földönkívüliek”

Fotó: / / /

-

A SETI-program két vezető kutatója ezzel a hangzatos kijelentéssel próbált pénzt koldulni az amerikai kongresszustól. Igazából tűt keresnek egy univerzum méretű szénakazalban, de 20 éven belül eredményt ígérnek.


A SETI-program a földön kívüli élet utáni kutakodás szimbóluma lett. Minden hollywoodi és home-made ufós filmben felbukkannak azok az óriási parabolaantennák, amelyekkel idegen civilizációk rádiójelei után kutatnak. Eddig eredmény nélkül. Az elmúlt ötven évben elköltött dollármilliók után joggal vár eredményt az Egyesült Államok  vezetése,  minden kutatási időszak lezárultával felmerül annak a lehetősége, hogy szanálják inkább a programot. A SETI kutatóit a héten hallgatta meg Washingtonban az űrkutatási kiadásokért felelős költségvetési bizottság. Dan Werthimer, a Berkley Egyetemen működő SETI-központ vezetője ezért azzal kezdte beszámolóját, hogy „majdnem teljesen bizonyos, hogy van földön kívüli élet”. Majd előadásában kitért arra, hogy mikrobakteriális létformák szinte minden bizonnyal élnek rajtunk kívül az univerzumban. Werthimer azt is elmondta, „az elmúlt ötven évben kiderült, hogy az élethez szükséges körülmények és összetevők elég gyakoriak a galaxisunkban, szinte mindenhol jelen vannak”. Seth Shostak, egy másik vezető beosztású kutató pedig azt mondta, hogy nagyon nagy eséllyel fogunk földönkívüliekre bukkanni. Hogy ez mennyire hatotta meg a washingtoni vezetést, egyelőre kérdéses. Azonban arra kicsi az esély, hogy törölnék az egész programot.



A SETI nem csak rádióantennákból áll. Számos obszervatórium, rádiótávcső és biológiai kutatóintézet működik a programon belül. A rádióvevők tűnnek talán a legfeleslegesebbnek. Az elképzeléssel az a baj, hogy a nagy (nevezzük nevén: csillagászati) távolságokba küldött üzenetek lassúak. A jel ugyan fénysebességgel halad, a célpontjaink viszont több száz fényévnyi távolságra vannak. A válasznak – ha egyáltalán jön – ugyanennyi időre van szüksége. Kicsit olyan, mint palackpostával levelezni. Hurrikánban. Egy másik, Nicolas Tesla elméletén alapuló módszer viszont kicsit több jót ígér. Ennek lényege, hogy a civilizációk által sugárzott rádiójelek megállíthatatlanul terjednek az űrben. Ezt próbálják kinyerni és leválasztani az univerzum háttérsugárzásától, majd a mintákban értelemre utaló jeleket keresni.

WOW-jel

Ez a megoldás sem ígéri azt, hogy érteni is fogunk bármit abból, amit sikerül elfogni. A legjobb példa erről a WOW-jel. Ezt 1977. augusztusában fogták, és minden megvolt benne, ami arra utalt, hogy egy intelligens létformától származik. De hiába telt el közel negyven év, most sem tudjuk, hogy mit találtunk. A Big Ear távcső akkor éppen a Nyilas csillagkép egy rendszerét kagylózta, ezért sokan úgy vélik, hogy onnan kaptunk el egy üzenetet. Mások szerint ez egy földi eredetű jel, amely visszaverődött valamilyen űrszemétről vagy csillagközi törmelékről. Jól látszik, a saját adásunkat sem ismerjük fel, kérdés tehát, hogy megértenénk-e egyáltalán egy másik faj Szabó családhoz hasonló szappanoperáját. Éppen ezért a Keplerhez hasonló űrtávcsövek – amelyek már eredményt is tudtak felmutatni – pályájának a kongresszus sem akarna véget vetni. A Kepler például tucatjával fedezett fel bolygókat a mi Naprendszerünkön kívül, ezek egy része akár még lakható is. Az ilyen jellegű programoknak biztosabb, hogy megmarad a költségvetési támogatása.