Magyarország a hárommillió szegény országa

Fotó: MTI/Mészáros János

-

Magyarországon 2011-ben valamivel több mint 3 millió ember élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, ezen belül a roma népesség többsége, mintegy 500-600 ezer ember. A kilátástalan helyzetű rétegekben a társadalom egészéhez viszonyított számarányuknál nagyobb arányban vannak romák.


Mélyszegénységről, szegény-cigány gettókról, kirekesztettségről és a hajléktalanságról ír 2013. évi beszámolójában az ombudsman. (A beszámoló nagyrészt a Szabó Máté hivatali ideje alatt végzett jogvédő tevékenységet mutatja be, de már utódja, a tavaly szeptemberben alapvető jogok biztosának megválasztott Székely László jegyzi.) A beszámoló lehangoló képet fest az országról. Többek között azt állapítja meg, hogy 2011-ben 3,05 millió ember élt szegénységben. Mintegy száz olyan település van, amelyik végérvényesen szegény-cigány gettóvá vált, másik kétszáz településen megállíthatatlannak tűnik a folyamat. Ez a folyamat összességében a magyarországi községek mintegy 10 százalékát sújtja. Az ombudsmani jelentés megállapítja, hogy a mélyszegénységben, kirekesztettségben élők önerejükből nem tudják megváltoztatni életkörülményeiket, ezért az államnak többletkötelezettségei vannak. Általános tapasztalat, hogy a közfoglalkoztatás nem vezet vissza a „rendes” munka világába. Egyes területeken a roma tanulók háromnegyede halmozottan hátrányos helyzetű. „A roma gyerekek 60 százaléka olyan osztályba jár, ahol gyakorlatilag emberfeletti erőfeszítést jelent az oktatásuk” – olvasható a beszámolóban, mely szerint egy-egy osztály tanulóinak több mint a fele még nyolcadikos korában sem tud megoldani elemi olvasási-szövegértési feladatokat. A mélyszegénységben élők százezreivel összefüggésben az ombudsman hangsúlyozta: emberi méltóságuk nem kérdőjelezhető meg, ahogyan az az „érpataki modellben” történt. Emlékeztetett arra, hogy a helyi hirdetmény szerint tűzifára csak az arra érdemes, példamutató életet élő, Érpatak jó hírnevét ápoló családok számíthattak. A biztos szerint elfogadhatatlan, hogy a polgármester jogi kontroll nélkül dönthet ilyen ügyekben, megkereséseire a polgármestertől nem kapott választ. Egy másik ügyben a közfoglalkoztatottaknak munkáltatójuk előírta, hogy a munkavégzésük során a ruhájukon megkülönböztető jelzést viseljenek, aminek az ombudsman szerint nincs alkotmányosan elfogadható indoka. Elkeserítő állapotokról számol be a jelentés az úgynevezett gyűlöletcselekményekkel kapcsolatban, amelyek szinte kizárólag a romákat sújtják. Az egyik ilyen a roma közösség megfélemlítését célzó jogosulatlan járőrözés, amely összekapcsolódik szélsőséges szervezetek rasszista, gyűlöletkeltő propagandájával. Emiatt azonban alig indulnak büntetőeljárások, miközben gyűlölet-bűncselekmény alapján Magyarországon kizárólag romákat ítéltek el a bírók. Az ombudsman szerint a hajléktalanság gyors és egyszerű „felszámolása”, a „rendcsinálásra” vonatkozó állami törekvések megkérdőjelezik a jogállam működését, hiszen nem a probléma, hanem a „problémás személyek” ellen hirdetnek harcot. A hajléktalanok rendkívül kiszolgáltatottak, sorsukon szankciókkal nem lehet változtatni.