Magyar holokauszt: szembenézést és felelősségvállalást sürgettek

Fotó: Wikipedia/Bundesarchiv / Wikipedia/Bundesarchiv

-

A holokauszt feldolgozása terén Magyarország az elmúlt hetven évben nem sokat haladt előre – hangzott el washingtoni holokausztmúzeumban a Magyarország német megszállásának 70. évfordulóján rendezett konferencián. Az előadók felidézték, hogy a kommunista államvezetés relativizálta a történteket, a rendszerváltás után a politika teljesen elferdítette az események megítélését, a mostani kormány pedig megpróbálja tisztára mosni Horthyt, a csendőrséget és az egész országot.


A kommunizmus alatt a történelem formálása, így a holokauszt értelmezése is az állam ellenőrzése alatt állt, így a több mint hatszázezer zsidó és húszezer roma elvesztése okozta traumát az országnak nem sikerült feldolgoznia. Részben ez az oka annak, hogy a holokauszt megítélése ma, Magyarországon rendkívül ellentmondásos – mondta Paul A. Shapiro, az amerikai Center for Advanced Holocaust Studies és a washingtoni United States Holocaust Memorial Museum igazgatója. Shapiro a Magyarország német megszállásának hetvenedik évfordulója alkalmából Washingtonban megrendezett  „Holokauszt Magyarországon: 70 év múltán” című nemzetközi konferenciát nyitotta meg ezekkel a szavakkal. Sajnos, folytatta, a rendszerváltás utáni kormányok sem lendítették előbbre a holokauszt feldolgozását. Az antiszemitizmus feléledése, a felelősség teljes mértékű áthárítása a németekre, valamint Magyarország szerepének eltorzítása mind komoly aggodalomra ad okot. Bár a mostani kormány az elmúlt években ambiciózus csomagot fogadott el a helyzet javítására, a projektek közül több is igen ellentmondásos, mint például a Sorsok Háza emlékközpont vagy a német megszállás emlékműve. Ezek mind tovább torzítanák a történelmet.


Zsidók letartóztatása Budapesten, 1944-ben.


A magyar származású, az erdélyi Désen felnőtt Randolph L. Braham, a New York City University emeritus professzora (korábban már írtunk róla, amikor visszaadta Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetését válaszul a német megszállás emlékművének tervére – a szerk.) hozzátette: a rendszerváltás utáni kormányok nagyon rosszul kezelték a témát, ezért a holokauszt feldolgozását nem lehetett tovább halogatni. Az Antall-kormány pedig úgy volt vele, hogy ha már beszélni kell róla, akkor koncentráljunk a történtek „pozitív oldalára” – vagyis arra, hogy hogyan tudunk ma együtt élni, tartsuk számon, kik mentettek zsidókat és emlékezzünk arra, hogy Horthy mit tett a zsidókért. Arról, hogy mi vezetett ide, mi történt a gettók létesítésétől a deportálásokig, és hogyan vett részt a magyarság mindebben, senki sem beszélt. Erre jött rá az az utóbbi években népszerűvé váló trend, hogy a kormányzat divatba próbálja hozni azokat a nemzeti keresztény alapelveket, melyek a Horthy-korszak végével kihaltak Magyarországon – tette hozzá Braham. Ez persze együtt jár Horthy és az egész rendszer rehabilitációjával és azzal, hogy minden felelősséget át próbálunk tolni a németekre. A tendencia különösen felgyorsulni látszik 2010 óta, ami odáig vezetett, hogy a kormányzat alkotmányosan is legalizálta a történteket és politikai irányvonalként határozta meg a történelemnek ezt a fajta értelmezését. 


Öt magyar túlélő emlékszik vissza 1944 márciusára, és arra, ami utána történt

  Öt magyar túlélő emlékszik vissza 1944 márciusára, és arra, ami utána történt (Steven Spielberg filmrendező projektjében 57 országban 50 159 interjút készítettek)    

Szerencsére van olyan szereplő is a mai magyar társadalomban, amely a történelemtorzító tendenciákat ellensúlyozni tudja: mégpedig a katolikus egyház. Az ugyanis nyíltan elhatárolódik az antiszemitizmustól és a zsidóellenességtől, mondta Árpád von Klimo, az Amerikai Katolikus Egyetem docense. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy 2006-ban boldoggá avatták azt a Salkaházi Sára nővért, akit zsidók bújtatásáért végeztek ki a nyilaskeresztesek 1944-ben. Kutatásokból az is kiderül, teszi hozzá Klimo, hogy minél vallásosabb valaki, annál kevésbé valószínű, hogy antiszemita lenne. Ezzel szemben, aki nem tartozik egy felekezethez sem és nem is tekinthető „öntudatos ateistának” az nagyobb eséllyel válik zsidógyűlölővé. A probléma Magyarországon nagyon összetett: itt az átlagosnál nagyobb arányban vannak az antiszemiták között a középkorú, vidéki férfiak, amelyben szerepe van 1989-nek és az ezzel járó frusztrációnak is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a katolikus egyházat a kommunizmus alatt erőszakos üldöztetésnek tették ki; sok papnak kollaborálnia kellett a pártvezetéssel és ez a mai napig rányomja a bélyegét az egyház viszonyulására a múlthoz. Olyan ez, tette hozzá Klimo, mint Orbán Viktor, akinek nagyapja párttag volt és most a túlzott nacionalizmussal próbálja meg a bonyolult múltat túlkompenzálni.  


Adolf Hitler, Horthy Miklós és a német náci párt vezetője, Martin Bormann 1944 március 21-én Németországban


Jeffrey Stevenson Murer,  a skót St. Andrews Egyetem előadója, a kollektív erőszak szakértője arról beszélt, hogy Magyarországon ma is jelen van az antiszemitizmus, ráadásul nem csak a társadalomban, hanem a politikában is. Kezdve onnan, hogy tavaly az ELTE-n matricákat ragasztottak zsidó származásúnak tartott tanárok névtáblái mellé, a HÖK zsidó és cigány hallgatókról készített feljegyzésein át egészen addig, hogy Gyöngyösi Márton, a Jobbik parlamenti képviselője felvetette: listát kellene készíteni arról, hogy „a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”. Ezek mind a Horthy-korszakból ismert gondolatok, amelyek nagyon is jelen vannak ma Magyarországon – mondta. Aggodalomra ad okot szerinte az is, hogy elterjedni látszik az a felfogás: egy igazi magyar csakis keresztény lehet. Ha pedig valaki nem érzi át a Trianon jelentette fájdalmat, vagy nem támogatja a német megszállás emlékművét, akkor sem igazi magyar. A veszteségek ünneplése és közös megélése valahogy benne van a magyar köztudatban, mondja Stevenson Murer, és még erősebben jelen van a szélsőjobb ideológiájában. Általában ezek a szélsőséges emberek annak idején ugyanilyen hithű antikommunisták voltak, akiknek örülniük kellene, hogy vége lett annak a több évtizedes időszaknak. De mivel a rendszerváltás nem úgy sült el, ahogy ők azt szerették volna, be akarnak bújni valamilyen ideológia mögé. A gazdasági stabilitás, a biztonság vagy éppen az állásuk elvesztését az ország veszteségeihez kötik. Ezek az emberek áldozatként látják magukat, egy külső erő, egy zsidó összeesküvés, vagy éppen a kapitalizmus áldozataként, így nem kell felelősséget vállalniuk semmiért, hiszen ők nem tehetnek semmiről – foglalja össze a szélsőjobb világról alkotott képét Stevenson Murer. Éppen ennek a kollektív felelősségvállalásnak hiánya az, ami megakadályozza Magyarországot abban, hogy kellőképpen feldolgozza a vészkorszakban történteket és a szerepet, melyet a magyarság játszott ebben a történetben. Szerinte olyan kormányra lenne szükség, amely nyíltan vállalja ezt a feladatot, hiszen akárhogy is húzzuk-halasztjuk a dolgot, a történelemnek nem lehet másfajta interpretációja és az országnak előbb-utóbb szembe kell néznie tetteivel – jelentette ki Murer.


„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”