Lewandowski szava 80 millió eurónál is többet ér

Fotó: Europress/Getty Images/Bongarts/Mike Hewitt / Europress/Getty Images/Bongarts/Mike Hewitt

-

HÁTTÉR

Rövid időn belül Robert Lewandowski a második játékos, aki a Bayern kedvéért elhagyja Dortmundot: a 2013-as BL-döntő előtt a bajorok már lecsaptak a BVB egyik legnagyobb ászára, Mario Götzére. A két történet azonban egész másról és másképp szól. Egy átigazolás története.


Szinte biztosan kijelenthető, hogy Robert Lewandowski a Bundesliga valaha volt legdrágább szabadügynöke. A Borussia Dortmundtól a Bayern Münchenhez távozó középcsatár ötéves szerződésének teljes összege, kiegészülve az aláírási pénzével és az ügynöke jutalékával, meghaladja a 70 millió eurót – írja az ESPN-en Raphael Honigstein, aki egyrészt a német futball nemzetközileg is elismert szakértője, másrészt közismert Bayern-drukker, szóval jogosan feltételezhető, hogy szavai nem állnak messze az igazságtól. Rövid időn belül Lewandowski a második játékos, aki a Bayern kedvéért elhagyja Dortmundot : a 2013-as BL-döntő előtt a bajorok már lecsaptak a BVB egyik legnagyobb ászára, Mario Götzére. A két történet azonban másról szól. „Mindenki tudja, milyen jól érzem magam Dortmundban. A klub most kezd csak igazán emelkedni, én pedig részese akarok lenni a megújulásnak és a sikernek” – nyilatkozta Mario Götze mindössze egy évvel azelőtt, hogy a Bayernhez igazolt. Dögvész és lepra szállt a fejére. Götze volt a legkisebb királyfi Dortmundban; szó szerint itt nevelkedett, hiszen 8 éves kora óta a klubban játszott. A szurkolók szemében ő volt minden, ami a Bayern München nem, aztán tessék, egy életre megvakultak. Nem mintha a Bayern, vagy bármely más épeszű klub ódzkodna attól, hogy megszerezzen egy potenciálisan világ-, de legalábbis Európa-klasszis játékost, ám a transzfer sokkal inkább tűnt nyers erőfitogtatásnak, mint bármi másnak. A BVB az elmúlt években többször is megalázta a Bayernt a futballpályán, amihez a bajorok nagyon nincsenek hozzászokva. A BL-döntő előtt már érezhető volt, hogy ezúttal nem kell ilyesmitől tartani, sőt igazából annak, aki oda-vissza bedarálja a Barcelonát, nagyjából semmitől sem kell tartania. De hogy biztos legyen, a döntőt megelőzően a hatalmas Fußball-Club Bayern, München e. V., Stern des Südens, a 37 milliós kivásárlási villámáron úgy ütötte le az ellenfél címerállatát, ahogy a Vaterán szokás a babzsákfotelt. Egy darab Mario Götze, elvitelre, köszönjük. Dortmund vérhabot prüszkölt, mindhiába. Robert Lewandowski esete egészen más. Tizenegy hónappal ezelőtt Rafael Buschmann, a Der Spiegel újságírója robbantotta a bombát, hogy a középcsatár megegyezett a Bayernnel, és bár az alaphelyzet azóta sem változott, minden szereplő jó néhány kört futott. Elsőre minden egyszerűnek tűnt: Lewandowski és ügynöke úgy értelmezték a helyzetüket, hogy a BVB-vel kötött szóbeli megállapodásuk értelmében a játékos elhagyhatja a klubot, ha egy legalább 25 millió eurós ajánlat érkezik érte. Sokat nem is kellett erre várni: miután a Dortmund 5-2-re lemosta a Bayernt a 2012-es Német Kupa döntőjében, az eseményeket szorosan nyomon követő Alex Ferguson két német játékosra is ajánlatot tett.


Ahogy azóta már közismert, Kagavát meg is vette a MU, de Sir Alex – és nem kevésbé Lewandowski – legnagyobb meglepetésére a Dortmund elutasította a centerre érkező 25 millió eurós ajánlatot, és kiderült, hogy korábban így tett a Bayern hasonló összegű megkeresése kapcsán is. A legtöbben úgy vélték, mindez csak blöff. Még Frantisek Smuda (a lengyel labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya) is úgy nyilatkozott a 2012-es Eb előtt, hogy biztos benne, Lewandowski az Old Traffordon folytatja. A Dortmund azonban komolyan gondolta, mikor nemet mondott az ajánlatokra, nem az ár felverésére ment ki a játék. A játékoshoz közeli források szerint 2013-ban folyamatosan érkeztek a különböző megkeresések a Premier League-ből, de elkéstek: a játékos már januárban eldöntötte, hogy a Bayern ajánlatát fogadja el. A klubot nem döntötte romba, mikor Lewandowski jelezte szándékát. Tudták, hogy távozni akar, hiszen nem sikerült rábírniuk, hogy hosszabbítsa meg a 2014-ben lejáró szerződését, ami egyébként évi másfél millió eurót biztosított a játékosnak. Viszont mikor 2013 áprilisában kipattant a Götze-ügy, a Dortmund bekeményített, és nyáron közölte a középcsatárral, hogy mégsem engedi el a Bayernhez. Lewandowski persze a sajtóhoz fordult panaszaival, mire a klub fogta magát, és az egészet a Bayernre kente, mondván, ők ugyan nem kaptak hivatalos, írásos ajánlatot, így aztán nincs is miről beszélni. Ami igaz is, hiszen a Bayernnél – és ez náluk elvi kérdés – nem szokás írásbeli ajánlatot tenni egyetlen játékosért sem. Akinek nem elég a Bayern adott szava, az magára vessen.


Az ESPN információja, sőt állítása szerint a Bayern nagyon is komoly ajánlattal állt elő 2013 nyár elején: Rummenigge 31 millió eurót kínált a csatárért, majd ezt az ajánlatát néhány héttel később megerősítette a klub és a játékos felé is. A Dortmund nem reagált, és mivel az idő a Bayernnek dolgozott – hiszen így átigazolási díj nélkül szerezhetik meg a lejárt szerződésű játékost a szezon végén –, harmadik ajánlatot már nem tettek. Hogy miért dobott ki a Dortmund 31 millió eurót az ablakon? Egyrészt azért, mert a BVB így tudta demonstrálni: nem nevelőegyesületként tekint magára, amelynek az értékeit csak úgy el lehet rabolni, és ezt más piaci szereplőnek sem hagyja. Másrészt – és ez talán a fontosabb ok – eleinte abban bíztak, hogy Lewandowskit el tudják adni külföldre. Pedig a precedens ott állt előttük: 2011-ben a Leverkusen pont így nem adta el Arturo Vidalt a Bayernnek, és a játékossal végül a Juventus kötötte az évtized üzletét. Ebben bízott a Dortmund is: egy instant megállapodás keretében passzolták volna el Spanyolországba vagy Angliába. Csakhogy Lewandowski állta a Bayernnek adott szavát, más klubbal nem bocsátkozott tárgyalásba. Még akkor sem, mikor a Real Madrid egy – ahogy Maik Barthel, a játékos ügynöke fogalmazott – „keresetlen ajánlattal” támadta meg a középcsatárt tavaly decemberben, amely aláíráspénzzel együtt 81 millió eurót biztosított volna Lewandowski és az ügynök számára, egy hatéves szerződés keretében. „Ez nyílt hadüzenet” – borzolta tollait Uli Hoeness, a Bayern elnöke, de aggodalma alaptalannak bizonyult.

Real Madrid v Borussia Dortmund - UEFA Champions League Semi Final: Second Leg

Eközben a Dortmund sem lopta a napot: hogy vitatható magatartását kompenzálja, az idei szezonra megtriplázta Lewandowski fizetését, hogy nagylángra kapcsolja a csatárban lobogó harci szellemet. Hiszen csak ezzel juthatnak minél tovább a BL-ben, ezzel végezhetnek a bajnokságban az első háromban, hogy jövőre is biztosított legyen az automatikus BL-szereplés. És akkor meg is van a fedezet arra a bizonyos el nem fogadott 31 millió euróra. Korábban sokan mondták: a Bayern azért nem volt rámenősebb az alkudozás során, mert Guardiola nem is akarja igazán a középcsatárt. Az ötéves, 70 millió eurós szerződés azonban másról tanúskodik, amiben az lehet az érdekes, hogy legutóbb, amikor Guardiola masszív tízmilliókért középcsatárt igazolt (Zlatan Ibrahimovics), nem tudta beilleszteni csapatába. Götze esetében talán megáll az a kijelentés, hogy a Bayern jogszerűen, de etikátlanul járt el a Dortmunddal szemben - persze Hans-Joachim Watzke, a BVB ügyvezetője az első adandó alkalommal megpróbált törleszteni. Azt mindenesetre sosem szabad elfelejteni, hogy a klubok mögött gazdasági szereplők állnak, ők pedig az üzleti világ elveiben hisznek: ha saját piaci pozíciójukat úgy tudják megerősíteni, hogy közben az ellenfélét is gyengítik, nemcsak hogy meg fogják tenni, de ráadásul a legnagyobb örömmel. Ezzel persze még inkább egypólusú lesz a Bundesliga, a Bayernre pedig továbbra is csak saját nagysága lehet veszélyes. Persze az igazságot a végletekben kereső Bayern-drukkerek szerint Raphael Honigstein és Buschmann is tévúton jár a hülye teóriáival, mert a valóság ennél sokkal egyszerűbb.

lewandowski