Létező piaci űrt töltenek be a programozókat képző magániskolák

Forrás: Challenge 24/Pelsőczy Csaba

-

Mintegy 22 ezer, gyakorlatilag azonnal betölthető informatikusi állás van Magyarországon. Nyilvánvaló, hogy az állami oktatási rendszer ezt a hiányt középtávon sem lesz képes pótolni.


Az informatikushiánynak több oka is van. Nem csak a felsőoktatásba jelentkezők száma csökken (részben demográfiai okokból is), hanem a természettudományos és informatikai képzést választók aránya is elmarad a kívánatostól. És ha ez nem lenne elég, a képzést elkezdők túlságosan magas hányada még a diploma megszerzése előtt otthagyja az oktatást – paradox módon amiatt, mert meglévő tudásával is (pillanatnyilag) versenyképes fizetést biztosító állást találhat.

A 22 ezer hiányzó informatikus persze sokféle tudásszintet jelent, a szoftverfejlesztőktől kezdve a rendszergazdákon és biztonsági szakembereken keresztül a projektmenedzserekig és az adatelemzőkig. Ezek között számos olyan pozíció van, amit csak hosszú évek tanulása és a munkakörnyezetben megszerzett tapasztalat birtokában lehet betölteni. Viszont pont a junior pozíciókban (például alapszintű szoftverfejlesztőkben) van a legnagyobb hiány, és ez a terület, ahol magánvállalkozások sora igyekszik kielégíteni a piaci szereplők igényeit.


Sokan jönnének

Ezek a magániskolák abszolút célorientáltan működnek: rövid idő – néhány hónap, legfeljebb másfél év – alatt, adott feladatra képezik ki a hozzájuk jelentkezőket, többnyire fiatal felnőtteket. A hagyományos felsőoktatási képzéssel ellentétben nem vesznek fel semmit a tananyagba, ami nem kötődik szorosan az elsajátítandó tudáshoz, jellemzően a programozáshoz. Cserébe nem is követelnek meg semmilyen előzetes szakmai tudást – mentősből, jogászból, közgazdászból vagy akár zenészből is képeznek informatikust.

Vinnai Balázs, a Codecool egyik alapítója szerint három nagyobb csoportba sorolhatók a hozzájuk jelentkezők. Az első csoportot azok alkotják, akik valamilyen okból kimaradtak az informatikai felsőoktatásból, de szeretnék megszerezni a tudást; a másodikba azok tartoznak, akik már rendelkeznek valamilyen diplomával, de elégedetlen jelenlegi karrierjével, keresetével, kilátásaival; a harmadik csoport pedig a „szerencselovagok”, akiket egyszerűen érdekel ez a terület és szakma. Mind a két iskolában fontosnak tartják megemlíteni, hogy a hallgatóik 40 százaléka nő – ami jóval magasabb arány, mint az informatikai felsőoktatásban.

Természetesen némi megszorítással érvényes az, hogy mindenkiből lehet programozó. Minden iskola alapos előszűrést végez a hozzájuk jelentkezők közül. A Green Fox Academy például négy lépcsős folyamaton keresztül választja ki az ötszörösen túljelentkezők közül azokat, akik végül is belevághatnak a képzésbe. A kiválasztáskor nézik a logikai képességeket, a pszichológiai profilt, hogy a hallgató személyiségében is képes legyen a nem kis megterhelést jelentő tanfolyam elvégzésére.

Hasonlóan keményen válogat a Codecool is. A logikai és analitikai képességeken túl mérik az érzelmi intelligenciát, a motiváltságot és a csapatmunkára való hajlandóságot.


A gyakorlatból tanulva

Szükség is van a válogatásra, mert a képzés nem sétagalopp. A legnagyobb tempót talán a Green Fox diktálja: náluk négy hónap alatt junior szoftverfejlesztőt vagy hardverprogramozót faragnak a szerencsésekből. Ez persze egész napos elfoglaltságot jelent, az iskolai tanulás után sokszor még otthon is gyakorolni kell – vallotta be egy nemrégiben tartott bemutatón Fazekas Barbara, a Green Fox ügyvezetője. A pörgés nem azért ilyen nagy, hogy minél hamarabb jöhessen a következő csoport, hanem azért, hogy a megszerzett tudás ne avuljon el, ami nem feltétlenül lenne biztosítható egy két éves képzés során. A Codecool nem ennyire siet, ott az egy éves, több programozási nyelvre kitekintő elméleti képzés után még hat hónapos gyakorlati munkán is át kell esniük a diákoknak, mielőtt megkezdhetik új karrierjüket.

Az oktatás módszertana sem a megszokott. A tudást nem az oktatók adják át, hanem a hallgatók sajátítják el gyakorlatorientált képzés során. Ahogy a Codecool szlogenje mondja, „experience first, understand later”, vagyis a legfontosabb maga a gyakorlat, mert ha ráérzünk, hogyan kell valamit csinálni, utána azt is könnyebben megértjük, hogyan működik. Ennek megfelelően az oktatásnak csak kis részét teszik ki a klasszikus előadások, a többi mentorok által vezetett csoportmunka vagy egyéni, otthoni feladatvégzés. Az iskolák az úgynevezett „soft skillek” fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetnek, legyen szó kommunikációs vagy prezentációs készségekről, vagy éppen az együttműködésről.


Megkérik az árát

A tudást nem adják ingyen. Az ilyen jellegű képzések teljes mértékben piaci alapon működnek, így nem meglepő, hogy áruk 1-1,5 millió forint között van. A szervezők magabiztosságát és az informatikai piac szakemberéhségét jól jelzi ugyanakkor, hogy alaplehetőség az utófinanszírozás: a hallgatónak csak a kurzust követően, a később megszerzett állásában kapott jövedelméből kell kifizetnie a tandíjat. A két említett iskola hallgatói a sikeres vizsga után gyakorlatilag 100 százalékban el tudnak helyezkedni (az iskoláknak több informatikai céggel is van együttműködésük), a junior fejlesztő kezdő fizetése pedig 220 ezer forint környékéről indul.