Lényfeltárás - bemutatták Lovasi könyvét

Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor / VS.hu/Zagyi Tibor

-

Még 2012-ben, egy ártatlan baksai disznóvágáson lett ötlet, most itt az abból írt könyv. Kedden két körben indították útjára Lévai Balázs Lovasi-könyvét (Idáig tudom a történetet). Tömény Kispál- és/vagy Kiscsillag-hallgatóknak instant get.


Biztos volt, aki szeretett volna, de nem jutott el az Átriumba a Kispál András (Kispál és a Borz), Leskovits Lecsó Gábor (Kiscsillag, amúgy Pál Utcai Fiúk), Szabó Attila (Csík zenekar) zenéjével és a katonás Nagy Ervin felolvasásival finomhangolt Lovasi-könyvbemutatóra. Hála az égnek mi voltunk. Mielőtt elmondanánk, mit nyomott élőben a ruganyosan lépkedő, tényleg tök őszinte, a róla szóló könyvbemutatón szükségszerűen ikonná merevedő Lovasi, a témában érdeklődők számára mindenképp ide tesszük Simonyi Balázs részletes írását a nevezett könyvről.



„Éppen kijöttünk a kolbászhúsból”

Kedélyes, egy-egy sztorit kiemelő, azt a rajongói közönség legnagyobb örömére elzenéltető, a petőfis Horváth Gergely által okosan moderált, láthatóan kitalált beszélgetés volt a keddi. A színpad mögött kivetítőn futottak még erősen nosztalgikus, beszkennelt fotók is, Lovasi Lovasi hátán. Nagy Ervin olvasott vezetékmérő melós időkről, novemberi esős-kutyaszaros utcákról, kocsmai filozófiáról, a kétezres évek zenés szoftverjeiről és a kék halálról. Kezdtünk szépen az elejéről: miképp jött a sok beszélgetésből összeállt, Lévai Balázs által írt és Lovasi által mesélt könyv ötlete. Elvicceskedték. Lovasi azt mondta, a kiégett, pénzéhes zenészekről szóló prekoncepciót igazolva összehoztak egy könyvet, amiből mindketten meggazdagodhatnak. Lovasi épített egy költséges passzívházat („szóval a rezsicsökkentés sem jelentetett különösebb boldogságot”) és elgondolkodott, mit lehetne hasznosítani a portfólióból. Hát a múltat. Már vett is belőle egy basszusgitárt.


-


Lévai az íráshoz beszélt Kispál Andrással, Lecsóval, Tóth Tibivel (menedzser), Lovasi szüleivel. A tévés azt mondta, Lovasi apja szépen lassan melegedett bele a sztorikba a konyhaasztal mellett. Innen a könyv kortörténet-vonala. Lovasi arról mesélt, hogy apjával nem voltak igazán jóban. Huszonévesen elvitte kocsmázni, mármint a fiú az apát („én fizettem, imádta”) és helyre, mellérendelt viszonyba billent a dolog.

„Nem, a papa nem bolond, csak néha fura”

Lovasi sztorijai, ez volt az este lényege. A híres ember mesél. Elmondta, mi kellett a Bandi a hegyrőlhöz (összepakolni a családot), miért vettek fel egy számot Szabó Attilával egy stúdió vécéjében („olvastam, hogy a producereknek váratlan ötleteik vannak, gondoltam nekem is lesz”), hogyan égtek először a Kiscsillaggal („erőtlen nyöszörgésbe fulladt az első országos premier”), hogyan ismerte meg Lecsót („ki volt festve a szemük és rugdosták egymást”). Egy ponton Lovasi azt is mondta, miután túl van pár sötét éven, most átlátszóan szeretne élni.



Az egyik legjobban sikerült sztori arról szól, hogy tényleg majdnem lekéste a Sziget búcsúkoncertet. Hévvel ment ki, a tömeggel együtt, miután úszott egy jót. Lecsó arról számolt be, hogyan szondáztattak meg egy koncentről hazafelé. Mikor a rendőr kérdezte, milyen zenekarban játszanak, biztosra ment és azt mondta, a Kispál és a Borzban. A rendőr erre közölte, hogy marhára unja már ezeket a három szavas alternatív zenekarokat, egyet szeret csak, a Pál Utcai Fiúkat. Horváth Gergely megjegyezte, hogy a rock and roll sztárokról írt könyveknél problémás lehet az emlékezés, Keith Richardsnak például kimaradt a hetvenes évek (Anthony Kiedisnek bezzeg minden megvolt a Scar Tissue-ban). Lovasi nem nosztalgiázós, de most négyszáz oldalnyi szöveg kijött. Nem szeret sokat inni meg cigizni, az LSD-t is csak véletlenül próbálta ki (LA: „Ez benne van a könyvben?” LB: „Hülye vagy, ezt kihagytuk?”). Kispál Andrásról azt mondta, ő a szotyola-kakaó-energiaital szentháromsággal maradt életben.


-


Izgága, szemüveges csávó

Felmerült a logikus kérdés, hogy mennyire volt mindez terápia Lovasi számára. Azt mondta, átgondolt ezt-azt. Az idén nyáron kezdődő Kispál-újrázással, egy friss Kiscsillag-lemezzel és készülő szólóval van mit. Elhangzott a könyv hátán kiemelt, önironikus gondolat is, miszerint Lovasi nem jó arc. Ez persze totálisan tök mindegy a közönségnek. „Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban. Sokszor idegesítő fasz vagyok. Az izgága, szemüveges csávó a szomszéd asztaltól, aki hangosan okoskodik, és mindenről van véleménye. Megvan? Ezt a megnyerő karakterrajzot azért skicceltem fel a legelején, mert ez az én sztorim, vállalom az összes hibájával, hülyeségével, torzulásával és korlátjával együtt. Lelkem rajta.” Ezen a ponton mesélt a Rátgéber László-féle meghatározásról is, ami mindent összefoglal. Mit gondolt mikor megismerte Lovasit? Hogy egy antipatikus, szemüveges köcsög. Azóta igazán jóbarátok lettek. És most mit gondol? Ugyanazt.