Lefényképezték egy csillag születését

Forrás: ESA/Rosetta/MPS, OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA

-

Egyedülálló felvételeket sikerült készíteni nagy tömegű csillagok születésekor létrejött tűzijátékszerű robbanásról az Orion csillagképben - közölte az Európai Űrügynökség (ESO).


A drámai és heves eseményről készült felvételek két fiatal csillag összeütközését örökítik meg. Az eset mintegy 500 éve történt, hatalmas por- és gáznyalábot lökve ki a csillagközi űrbe. A kutatók szerint az ütközés olyan sok energiát termelt, mint amennyit a Nap termelne tízmillió év alatt.

Az esemény részleteit az Astrophysical Journal című szaklapban mutatták be.

A csillagok születésének vizsgálatakor a kutatók az Orion csillagkép sűrű és aktív régióját vették megfigyelés alá. Az Orion 1 molekulafelhő (OMC-1) nevet viselő terület ugyanannak a komplexumnak a része, mint a híres Orion-köd.

Csillagok az univerzumban akkor keletkeznek, ha egy a Napénál több százszor nagyobb tömegű anyaggal rendelkező gázfelhő saját vonzási ereje következtében összeroppan. Az ESO szerint a legsűrűbb régiókban úgynevezett protocsillagok, vagyis a csillagok előfutárai alakulnak ki, amelyek önkényes mozgásba kezdenek.

A szakértők szerint az OMC-1 mélyén mintegy százezer éve több protocsillag kezdett kialakulni. Gravitációs erejük hatására egyre közelebb kerültek egymáshoz, sebességük folyamatosan növekedett, míg végül 500 évvel ezelőtt a Földtől 1500 fényévnyi távolságra két csillag összeütközött - írja a BBC.com.

Az ESO csillagászai nem tudják biztosan, hogy a két csillag csak súrolta-e egymást vagy frontálisan ütköztek. Az összeütközés mindenesetre olyan erős robbanást eredményezett, amely a közeli protocsillagokat és hatalmas mennyiségű gázt és port lökött ki a csillagközi térbe 150 kilométer per másodperces sebességgel.

Az amerikai Coloradói Egyetem kutatója, John Bally vezette csillagászcsoportnak 500 évvel később sikerült betekintést nyernie a molekulafelhőbe a chilei Atacama-sivatagban ötezer méteres magasságban működő rádiótávcsőrendszer - a Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, ALMA) segítségével.

A robbanás tűzijátékhoz hasonlít, amelynek színei minden irányba szétterjednek.

A csillagászok abból indulnak ki, hogy az ilyen robbanások egy csillag életének kezdetén csillagászati mértékkel nézve viszonylag rövid ideig tartanak, és a most megfigyelthez hasonló nyomok csak néhány száz évig láthatóak. Becsléseik szerint ugyanakkor az ilyen csillagközi robbanások viszonylag gyakoriak.