Leépül a demokrácia, duzzad a büntető állam

Fotó: ABCÚG / Magócsi Márton

-

Soha egy kormánynak sem volt olyan egyértelmű társadalompolitikája mint a Fidesznek, kár, hogy ennek a szegények isszák meg a levét. Bár az MSZP többet osztott a lent lévőknek, a büntető állam felduzzasztása és az emberi méltóság leépítése az ő lelkükön is szárad. Egy új könyvben összeszedték, merre vitték az országot az elmúlt 25 év szociálpolitikai törvényei.


Ferge Zsuzsa szociológus fogta az összes olyan törvényt az elmúlt huszonöt évből, amelynek köze van a társadalompolitikához, és egyenként mérlegre tette, hogyan teljesítettek a kormányok szociális ügyekben. A vizsgálatból az derült ki, hogy a rendszerváltás óta a demokrácia folyamatosan épül le, a büntető állam viszont egyre nagyobbra duzzad, és bár az újraelosztás mértéke nőtt, az utóbbi években ez is inkább a gazdagokat segíti – írja az Abcúg.

Erről a nemrég megjelent, Magyar társadalom- és szociálpolitika című könyvben lehet olvasni, amelybe Fergén kívül többen írtak tanulmányokat – a romáktól az oktatáson át a segélyezésig – sokféle témában. Most a könyvnek azt a részét foglaljuk össze, amelyben Ferge a törvényeket elemzi 1990 és 2015 között.


Ferge Zsuzsa tart előadást a kormány által szervezett, “Párbeszéd a szegénységgel szembeni küzdelemről” című konferencián 2015-ben. Vele szemben Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter


Ferge a különböző kormányok által elfogadott évi 100-150 (2013-ban 252) törvényből 15-30-at talált, amelynek van valamilyen szociálpolitikai vonatkozása. Ebbe sokféle jogszabály beletartozik, például a segélyekről vagy a családi ellátásokról szólók, de elemezte azokat az oktatási és egészségügyi törvényeket is, amelyek a hozzáférésre, az esélyegyenlőségre vagy az ellátási színvonalra akartak hatni. Ide tartoznak a foglalkoztatáspolitikai törvények is, amelyek a munkajogokat és a munkafeltételeket érintették.

A legkevesebb ilyen törvény az 1998 és 2002 közti Orbán-kormány alatt született (62 darab), a legtöbb pedig Orbán újbóli hatalomra kerülése után, 2010 és 2014 közt (140 darab). A második Orbán-kormány viszont egyébként is törvénykezési lázban égett, ezért érdemes a társadalompolitikai törvényeket az összes törvény százalékában nézni. Így továbbra is az első Orbán-kormány van az utolsó helyen 13 százalékkal, a csúcstartó viszont az 1990 és 1994 közt hatalmon levő MDF 22 százalékkal.

A társadalompolitikát érintő törvények többsége az adóztatásról szól, aztán jön a foglalkoztatás és az oktatás. Ahogy a lenti ábrából is látszik, a lakáshelyzet vagy a civil társadalom már nem kapott ekkora figyelmet.



De ennél fontosabb, hogy pontosan mi állt ezekben a törvényekben, és milyen irányba befolyásolták az országot. A törvények tartalmát Ferge öt szempont szerint értékelte:

  • mennyire védi és erősíti a törvény az emberek szabadságát úgy, hogy közben nem növeli az egyenlőtlenségeket, illetve mennyire erősíti az intézményi autonómiát,

  • mennyire segíti a törvény a demokratizálódást,

  • növeli vagy csökkenti az újraelosztást,

  • az újraelosztás inkább a lent, a középen vagy a felül lévőket segíti,

  • érzékelhető-e benne a támogatások gyengülése és a szankcionálás, a kontroll erősödése.

A következő ábrán kormányonként látható, hány törvény rontott/javított az újraelosztás, a szankcionálás, a demokrácia, valamint a jogok és autonómia helyzetén. Egyrészt feltűnő, hogy 2010 után ugrásszerűen megnőtt a demokráciát gyengítő, a jogokat és az autonómiát korlátozó törvények száma, míg a korábbi kormányok ezeket inkább erősíteni próbálták.

Az viszont minden kormányzati ciklusban közös volt, hogy a támogatás helyett egyre inkább büntetéssel akarták megoldani a szociális feszültségeket. Ide tartozik például, hogy egyre nő az állami rendvédelmi és bűnüldöző szervek száma, súlyosbodnak az ítéletek, lopássá minősítik a lomizást vagy egy elejtett alma felvételét, egyre többen szabhatnak ki szabálysértési bírságot (pl. mezőőr, halőr), stb. A romákat, szegényeket, menekülteket és szexmunkásokat sújtó horribilis bírságokról mi is írtunk már.



Ferge úgy véli, jó hírnek számít, hogy a rendszerváltás óta a legtöbb, újraelosztással foglalkozó törvény azon volt, hogy a szegények forrásait növelje, igaz, tőlük is vettek el a legtöbbször. “Hasonló a helyzet az univerzális juttatásokkal: sokszor hoztak mindenki helyzetét javító intézkedést, de közel ugyanennyi volt a mindenkit megrövidítő törvény” – írta. Ezen az ábrán kormányonként látszik, hogy a különböző kormányok inkább a lent, a középen vagy a felül lévőket támogatták szívesen.



Ferge ezután egyesével is értékelte a különböző ciklusokat, ami alapján az első, MDF vezette kormány csak öt esetben korlátozott szociális jogokat, és ezek is kisebb csoportokat érintettek (pl. felkészülés a női nyugdíjkorhatár emelésére). A kormány a gazdasági nehézségek ellenére is növelte az újraelosztást, elsősorban a szegények körében, mégis képtelen volt megfékezni a rendszerváltásból fakadó tömeges leszakadást.

Az 1994-ben hatalomra került MSZP-SZDSZ-kormány Bokros-csomagja viszont jelentősen szűkítette a szociális jogokat, és komoly összegeket vont el a legszegényebbektől. Rászorultsághoz kötötték a családi pótlékot és a gyest, megszüntették a gyedet, bevezették az egyetemi tandíjat, megszüntették a fogászati ellátás és a mentőszállítás ingyenességét és csökkentették a táppénzt. A ciklus második felében már javult a helyzet, bővítették a szociális jogokat (emberi jogok, gyermekek, betegek, fogyatékkal élők jogainak törvénybe foglalása). Bár Ferge szerint jó minőségű törvények születtek, ezeket forrás hiányában folyamatosan megsértették, például a gyermekvédelmi törvény esetében. Erről itt, itt és itt olvashat többet.

Az első Orbán-kormány aztán korrigálta a Bokros-csomag jogszűkítéseit (eltörölték az egyetemi tandíjat, kiterjesztették a családi pótlékot és a gyest, visszaállították a gyedet, stb.) Ugyanakkor Ferge szerint ez inkább politikai riposzt volt, mert nem kapcsoltak elég többletforrást a reformokhoz, ezért sok ellátás alacsony szintű maradt. A Fidesz alatt is volt példa a jogok szűkítésére: megszüntették a tb-önkormányzatokat, szigorították a családi pótlék és a munkanélküli-ellátások feltételeit. Jelentősen növelték a családi adókedvezményt, ami a fordított újraelosztás kezdete volt: a középen és felül lévőket támogatták a szegények rovására.


Ferge Zsuzsa a kormány által szervezett, “Párbeszéd a szegénységgel szembeni küzdelemről” című konferencián 2015-ben


A 2002 és 2010 közti két MSZP-SZDSZ-kormány egymás ellentéte volt, írta Ferge. Az adakozással kezdtek, ami sokszor pazarló jogbővítéseket is jelentett, majd 2004 után jött a szigorítás: eltörölték például a 13. havi nyugdíjat, amit ők maguk vezettek be. Először még inkább segítették a szegényeket, utána viszont Ferge a szegények elleni hadjáratról ír: romlott az ellátások színvonala, erősítették a rászorultsági elvet, az “Út a munkához” program pedig szűkítette a munkajogokat és zárójelbe tette az emberi méltóságot. (Ez a program tette le a mai közfoglalkoztatási rendszer alapjait, olvashat róla ebben és ebben a cikkben is). Közben bevezették a vizitdíjat, a képzési hozzájárulást és a kórházi napidíjat is, amit aztán a Fidesz által kikényszerített népszavazás szüntetett meg. Igaz, 2003 és 2008 közt komolyan vették az esélyegyenlőséget és a deszegregációt az oktatásban. A korszakra “egyszerre jellemző, ha hullámzó erősséggel is, a neoliberalizmus, valamint az alapvető iránytűhiány, a vészhelyzetekre való koncepciótlan reagálás”. Ferge szerint a szocialista-liberális kormányok “ideológiailag ellentmondásosan csapongtak”: az emberi jogokat, legalábbis papíron, bővítették, a munkajogokat és a szociális jogokat viszont hanyagolták, vagy megtagadták.

2010 után Ferge szerint először kerültek folyamatosan többségbe a szegényellenes lépések, és “először fordul elő, hogy közpénzből deklaráltan, világosan kimondva jelentős összegek kerülnek a jómódúakhoz és a gazdagokhoz”. Ez megjelenik a családpolitikában is, elég ha a családi adókedvezményre vagy a CSOK-ra gondolunk. Sőt, a kormány már a konzervatív családmodellt is feladja, csak gyerekcsinálásra bírja a középosztályt. Közben 2008 óta nem nőttek az olyan, mindenkinek járó ellátások mint a családi pótlék.

„Balszerencsénkre a hatodik kormányzatnak van a legkoherensebb, törvényekkel is jól követhető programja a társadalom átalakítására. Ez azonban sajnos ellentmond majdnem mindennek, amit eddig európai szociális modellnek hívtak” – írta.