Lebegő városos felnőttmese

-

HÁTTÉR

Két fiatal lassan induló kalandjairól csinált videojátékot Tim Schafer. A Broken Age azoknak való, akik felnőttként is hajlamosak levenni egy mesekönyvet a polcról.


Január végén jelent meg a Broken Age című videojáték, ami a Double Fine Productions fejlesztőcsapat első nagyobb munkája a 2009-es Brütal Legend óta. Az idősebb gamerek körében valószínűleg nem szorul bemutatásra a Double Fine. Az a Tim Schafer alapította, aki az 1990-es években sikert sikerre halmozott George Lucas játékfejlesztő cégénél, a LucasArts-nál. Az ő nevéhez köthetőek olyan, jobbára humoros kalandjátékok történetének megírása, dizájnolása és programozása, mint az első két Monkey Island, a Day Of The Tentacle, a Full Throttle és a Grim Fandango.


broken-age-5 -

Schafer 2000 legelején komolyabb nézeteltérésekre hivatkozva elhagyta a LucasArts-ot, létrehozta a Double Fine Productions-t, és azóta kizárólag a saját ötleteit valósítja meg. Míg a 2000-es években “csak” a Psychonauts és a Brütal Legend készült el - ezek épp akciósak a Humble Bundle nevű videojátékos oldalon -, addig a évtizedben számos kisebb, különböző platformokra írt szoftverekkel alapozta meg a jövőjüket, az idei év elején pedig elkészült a Broken Age, Schafer első rendes, klasszikus point ‘n click kalandjátéka az 1998-as Grim Fandango után. A vállalkozás mértékét jelzi, hogy most először nem kerestek kiadót a termékükhöz, a terjesztést is maguk vállalták be.


Első ránézésre a Broken Age pont olyan, mint korunk indie játékai. A cukigrafika adottság: minden szép és aranyos, és ehhez még a hangok is passzolnak sok gügyögéssel és cincogással. A szereplők, tárgyak és vizuális elemek sokszor elnagyoltak (de ettől még nem kevésbé részletesek a helyszínek), egy-egy kevésbé pontos, elmaszatolt megoldásnak köszönhetően pedig mesekönyv hangulatát árasztják magukból. De aki játszott már korábban Schafer valamelyik játékával, az bizonyára sejti, hogy ez csupán a cukormázas felszín. Elég elmélyedni az első fejtörőkbe, és elég hamar elborul minden, majd lépésről lépésre kibontakozik Schafer szürreális elméje, ami a Broken Age-et is kellően megbolondította. A történet egy lányról és egy fiúról szól: Vella (a lány) egy olyan faluban él, ahol rendre kiválasztják a legszebb lányokat, hatalmas ruhasüteményekbe öltöztetik őket, és felkínálják a folyó szörnyetegének. Nem rettegésből, hanem mert ezt tartják helyes cselekedetnek. Shay (a fiú) egy űrhajón él magányosan, a szülei mesterséges intelligenciák. Az anyja napközben vigyáz rá, és unalmas játékokkal szórakoztatja, míg az apja éjjelente őrzi az álmát.

broken-age-2 -

A Broken Age két fiatal története, akik megkérdőjeleznek mindent, és szembeszállnak saját világuk rendjével. Vella elhatározza, hogy megöli a szörnyet, Shay pedig azt akarja kideríteni, hogy miért nem történik soha semmi az életében, és kalandot keres az űrhajója eltérítésével. Egyikük útja sem veszélyektől mentes: a lány egy felhők feletti birodalomban keres először válaszokat, amiket végül egy furcsa, földönkívüliek által hátrahagyott piramisban talál majd meg, miközben a fiú bolygóról bolygóra ugrik a térben, és menti meg a jót a gonosztól.

Elképzelésben a játék jeles, megvalósításban azonban nem mindig éri el a maximumot. Vella története az izgalmasabb, de nem igazán derül ki, hogy mi motiválja őt a szörny legyőzésében, pontosabban: miért nem olyan boldog, mint mindenki. Shay-t irányítva először egy nagyon elidegenítő megoldással találhatjuk szembe magunkat: nem tudni, hogy mit is kell csinálni valójában. Ez egyfelől a mai indie játéktervezés egyik jellemzője, másfelől viszont nem segít abban, hogy beszippantson a játék. Egy korai ponton átlendülve azonban ez hamar megváltozik, és minél közelebb érünk a végkifejlethez, annál izgalmasabb lesz minden.



Sajnos azonban a kérdéseinkre egyelőre nem kapunk választ. A Broken Age ugyanis korunk divatjának megfelelően két részben érkezik, és bár állítólag nem kell sokat várnunk a befejezésre, de azért mégis bosszantó, hogy pont akkor ér véget ideiglenesen a történet, amikor a legklasszabb dolog történik. Nem kell egyébként hosszú játékidővel számolni, az első részt három, legrosszabb esetben négy óra alatt végig lehet vinni.


Tim Schafer Kickstarter finanszírozással hozta létre a Broken Age-et. 400 ezer dollárnyi támogatást kért, helyette végül 3,45 milliót kapott, ami az időszak legnagyobb adakozása volt videojátékok terén. Ehhez mérten felemás a végeredmény: majdnem két évig dolgozott rajta a cégével, a teljes játékidő pedig várhatóan nem lesz nyolc óránál több. A remek világot és ötletes történetet helyenként gyenge párbeszédek akasztják meg, miközben épp a fejtörőknél nem ütközünk különösebb ellenállásba. Ettől független inkább szeretjük és ajánljuk a játékot, mint sem: a hibái ellenére is érdemes kipróbálni és várni a befejezését.

A Broken Age január 28-a óta megvásárolható a Steamen 23 euróért.