Külvárosok varázslója – Neymar, a fantasista

Fotó: Getty Images / Buda Mendes / Getty Images / Buda Mendes

-

Brazíliában a tízes mezt nem adják oda mindenféle jött-ment bohócnak, ennek a dressznek értéke, öröksége, és mágikus ereje van, ami azonnal viselője ellen fordul, ha nincsenek meg benne az elvárt képességek.


Európából nézve Neymar persze, nem tűnt többnek egy bohócnál: hülye frizura, a kelleténél nagyságrendekkel több csel, nyeszlett testalkat és rikító cipő. Ha bele nem is gondolt az ember, de körülbelül ezek azok a tulajdonságok, ami miatt úgy tartották, hogy Európában nem futhat be komoly karriert, és a Barcelona is csak reklámértéke miatt csapott le rá. Neymar azonban nem bohóc, ő másfajta csepűrágó: bűvész, aki a legjobb úton halad afelé, hogy igazi varázslóvá váljon. A labdarúgással Mogi das Cruzes utcáin, illetve futsal-pályáin ismerkedő játékos tavaly, a konföderációs kupán mutatta meg először, hogy különleges képességeit nemzetközi mezőnyben is tudja alkalmazni. Nyilván az sem véletlen, hogy 22 évesen már ötvenedik válogatottságára készül, de ezeknek a meccseknek a nagy részét az európai szemektől rejtve játszotta, így csak azok számítanak igazán, amelyeket olyan nagycsapatok ellen játszott, mint Olaszország vagy Spanyolország. Nos, tavaly mindkét alakulatnak gólt lőtt – előtte meg Japán és Mexikó kapujában is elhelyezett egy-egy dugót – és többek között ezeknek köszönhetően lett a Konföderációs Kupa legjobb játékosa. neymar Van viszont egy olyan ország, ahol a gólok önmagukban nem jelentenek semmit, ez pedig Brazília. Ahhoz, hogy ott ünnepelt focista, netán válogatott lehessen az ember, vagy ha nagyon bejön neki az élet, a tízes mezt is megkaphassa, játékának nemcsak eredményesnek kell lennie, de szépen, szórakoztató módon is kell fociznia. Kell a trükk, kell a technika, kell a mágia: a felvágós-villogós varázspor, az érzéssel lesimított, és a lehetetlen helyekre teleportált labdák. Kellenek azok az elemek, amelyek nem szükségesek a győzelemhez, viszont elengedhetetlenek a brazil futballínyencek szórakoztatásához. Neymar pedig tudja ezeket. Az európai közönség viszont továbbra sincs meggyőzve, hiszen Neymar a Barcelonában focizik, ami nemcsak azt jelenti, hogy ő ott csak egy a sok ügyes srác közül, hanem azt is, hogy egészen addig Lionel Messi árnyékában kell megbújnia, ameddig az argentin félisten nem unja meg a barcamezt, vagy magát a focit. Ha ez még nem lett volna elég lelki tehernek, akkor ott voltak a gyanús átigazolási machinációk is, amelyek aztán végképp betettek a sérülésekkel is küzdő támadónak. Közepesre sikerült első szezonjában nem igazolta azt, hogy a Barca vezetése okos döntést hozott, amikor ráköltött 87 millió eurót – ilyen fiatal játékosra sem adtak ki még ennyi pénzt, viszont pont az életkora az, ami miatt még bőven visszahozhatja az árát.   Mirákulum mirákuli...

Mirákulum mirákuli...


Ráadásul most minden megváltozhat. Volt már Pelé utódja a Santosnál, és nemhogy a mez nem volt nagy rá, egyenesen feldobta, hogy ebben a varázserejű trikóban játszhat. A válogatottban azonban még jobb: 49 meccsen 31 gólnál tart, vagyis a legjobb úton afelé, hogy a valaha volt legjobb számait (92/77) is felülírja egy napon. Hazai pálya ide, trópusi forróság oda, ha Neymar a brazil válogatott vezéregyénisége lesz a világbajnokságon, és végigmennek a játéktáblán, akkor nemcsak a kritikusai fognak elcsitulni, de saját magát is meggyőzheti arról, hogy hosszú távon ő lesz a Barcelona első számú fantasistája. Ahhoz, hogy rövid távon is az lehessen, a nyár végén úgy kellene visszatérnie a Földközi-tenger partjára, hogy az aranyérmét Messi orra alá tolva mondhassa: ilyen neked sose lesz, gringo!