Kubai nyitás: gyár magyar tulajdonba, szálloda és kávézó gebinbe

-

Ahol egy jó Lada-alkatrésszel bárkit le lehet kenyerezni, és ahol mindig holnap jön el a megoldás. Magyar üzletemberek is ízlelgetik az új befektetési törvény és a különleges kubai kereskedelmi övezet lehetőségeit.


Olyan, mint egy időutazás: ha meg akarod tudni, milyen volt Magyarország a rendszerváltás hajnalán, menj, és üzletelj Kubában! Nincs munkanélküliség? Naná, havi 20 dollárért (mintegy 4400 forintért) mindenkit tudnak foglalkoztatni! Hallottál a szüleidtől a másod- és harmadállásokról? És a gmk-ról? A gmk, azaz gazdasági munkaközösség az a hely, ahol az állami vállalatból legálisan lehet kiszívni a pénzt magáncélra. Kubában minden rendes embernek van legalább egy „másodállása”, hogy kijöjjön a havi fizetéséből. Valójában ők is „gmk-sok”: náluk ez a cooperativa (szövetkezet). Már több száz cooperativa működik, és több ezer magánvállalat-engedélyt adtak ki, ahol együttesen mintegy 400 ezer embert foglalkoztatnak. Magánéttermek és -kávézók nyíltak meg, autószerelő műhelyek és egyéb lakossági szolgáltatások üzemelnek részben állami infrastruktúrán, gebinben, épp úgy, mint annak idején nálunk. Kuba kezd kilépni a hermetikusan elzárt szocialista rendszerből. A forradalmár alapító, Fidel Castro visszavonulásával, úgy tűnik, fivére, Raúl Castro érzi az idők szavát. „Mindent lehet előre látni” – mondja a VS.hu-nak a milliárdos forgalmú magyar élelmiszer-ipari cég, az Alba Molaris tulajdonosa, Kunos Csaba, aki 25 évvel ezelőtt pont egy olyan állami vállalatnál, az Agrimpexnél dolgozott, amilyen most a kubai tárgyalópartnere. Ha a rendszerváltás előtt az élelmiszeriparban egy (állami) vállalat külkereskedelemmel is akart foglalkozni, azt csak az Agrimpexen keresztül tehette meg, önálló export-import jogot csak 1988-ban kaptak a cégek. Ha valaki, Kunos már csak tudja, miként kell egy ilyen külkerengedélyes céget megdolgozni. Igaz, ehhez még hozzáadódik a latinos lazaság. „Mañana!” (Majd holnap!) – mondják lehengerlő közvetlenséggel, és így az Alba Molaris már második éve vár, hogy a kubai külkereskedelmi vállalat annak rendje és módja szerint regisztrálja őket, és azután megkezdődhessen az áruszállítás.


Kubai boltos az önállóság útján

-


Cél Kuba, de nem a kubaiak

A felvevőpiac persze jellemzően nem a havi 30 zöldhasúnak megfelelő pesóból tengődő kubai, hanem a külföldi turista. De tegyük azért hozzá, hogy a magyar tapasztalatok szerint hamar kitermeli az újgazdagokat a magánérdekek beszüremlése a gazdaságba. Talán nem véletlen, hogy idén januártól újból lehet új autót venni az autómatuzsálemekről híres Kubában, még ha állami cégen keresztül és csillagászati összegért is. A kubai utcakép a mai napig olyan, mintha megállt volna az idő. Az ötvenes évekből ott maradt amerikai és nyugat-európai autók a KGST-piac gyöngyszemeivel vetekszenek, melyik bírja tovább a kiképzést. (Az egykori szocialista országok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében kereskedtek egymás között termékeikkel.) De visszatérve a turistákhoz, az Alba Molaris egyik szerződését is egy négyezer ágyat üzemeltetői kubai – természetesen állami – szállodalánccal készítik elő. A gyakorlatilag magyarországnyi Kuba a Bali természeti adottságaihoz mérhető, pálmafás tengerpartjaival és egész évben kellemes klímájával jelenleg mindössze 2,5-2,8 millió turistát fogad évente. A nyitás gazdaságpolitikája azzal számol, hogy ez a szám akár 6 millióra is feltornázható. Ehhez viszont sokkal több hotel, étterem és áru szükséges.


Kubai pálmafák

kuba-tengerpart

A kanadaiak golfpályát építenek, Varaderónál már jachtkikötő működik, az oda szükséges kompresszort magyar cég szállította. A magyarok már szállodaüzemeltetésben is gondolkoznak. Azért üzemeltetésben, mert Kubában külföldi tulajdonában nem lehet ingatlan. A kubaiak is csak egy házat és egy nyaralót birtokolhatnak. Persze, akik a szocializmuson nevelkedtek, azoknak egy srófra jár az agyuk: a zsebszerződés ott sem ismeretlen, többféle kivitelben is létezik. Van, hogy a külföldi egy kubai nevére veszi meg a lakást, van, hogy kubai rokoné az étterem, és van, hogy beházasodik a külföldi: az olasz pizzéria a kubai feleség nevén van.

Mint a mesében a próbatételek

A magyar szálloda egyébként egyelőre nem a kubaiak miatt késik. Magyar részről akadt el a projekt, részben a finanszírozás miatt. A tőke, a bank nem szereti ezt a karibi mentalitással átitatott szocializmust. A kötelező vegyesvállalati formában a kubai állam mindenen rajta tartja a kezét. Megmondja, ki lesz a kivitelező, de nem ad garanciát arra, hogy időben érkezik a sóder és nem lesz áramszünet (Kubában gyakori az áramkimaradás). Pedig az áram huszonnégyszer annyiba kerül egy külföldinek, mint a hazai fogyasztóknak. A munkaerő pedig akár ötvenszer is drágább. Az állami munkaerő-közvetítő iroda ugyanis ennyivel többet számláz a külföldinek bérbe adott dolgozóért, mint amennyi bért maga a munkás kap. Az indoklás: valamiből fenn kell tartani az ingyenes egészségügyet és oktatást. A kubai üzletelés mégis felér egy üdüléssel – vallják azok, akik megszállott hívei az országnak. „Imádom a kultúrát, imádom, ha ott vagyok” – ecseteli kötődését a VS.hu-nak a kompresszorokat gyártó Denv-Air Kft. tulajdonosa, Gyenese Tamás, aki egyben a Magyar–Kubai Üzleti Tanács elnöke, és aki még a magyaros mélabúba is igyekszik egy kis latinos hangulatot csempészni: idehaza salsával foglalkozó tánciskolája is van. Kubában pedig már gyáralapításon töri a fejét. Méghozzá saját tulajdonúban, hiszen már erre is megvan a lehetőség a karibi szocialista országban.

A méz a madzagon

Különleges fejlesztési övezetet avattak fel január végén Kubában: a Havannától 45 kilométerre fekvő Mariel kikötőben brazil pénzből, 900 millió dolláért (forintban mintegy 200 milliárdért) egy olyan ipari övezetet alakítottak ki, amely külföldi befektetőket szeretne vonzani a sziget kiváló földrajzi adottságaira alapozva. A zóna különlegességét az adja, hogy itt a külföldiek is tulajdonossá válhatnak, és tízéves időtávra kedvezményeket kapnak.


Mariel, a különleges kubai

Mariel kikötő


A Mariel érdekessége egyébként az, hogy a hetvenes évek végén ebből a kikötőből hagyta el az országot legálisan 125 ezer kubai menekült. Fidel Castro ugyanis jobbnak látta, ha enged a nyomásnak, mintsem hogy a szegénység miatti elégedetlenség valami másba csapjon át. Akiket pedig az eddigi nyitás még nem győzött volna meg, azok számára a kubai nemzetgyűlés most, azaz március 29-én új külföldi befektetési törvényt fogadott el. Ez 30-ról 15 százalékra mérsékelte a nyereségadót, és a befektetőket még ennek megfizetése alól is felmentette nyolc évre. A külkereskedelmi miniszter, Rodrigo Malmierca elismerte: Kubának évente 2-2,5 milliárd dollár külföldi tőkét kell vonzania ahhoz, hogy a jelenlegi 2,2-2,7 százalékos gazdasági növekedésről elérjék a megcélzott 7 százalékos ütemet.

Versenyben a világ vezető hatalmaival

Az országban meglévő potenciált azonban mi sem jelzi jobban, mint hogy a nagyhatalmak így vagy úgy, de ott toporognak Kubában vagy Kuba kapujában. Mindenekelőtt a Nyugat által meg nem értett szocialista testvér, Kína. Ahogy a kínaiak Afrikát is felfedezték már maguknak, úgy jelen vannak Kubában is. Sőt, oldalvizeiken még magyarok is beevezhetnek. Az Envirosan nevű szekszárdi biotechnológiai cég tulajdonosa, Tőzsér Béla a VS.hu érdeklődésére elmondta, hogy miután Kubában is elindultak a szennyvízkezelést modernizáló környezetvédelmi projektek, ezért számukra is van piac a karibi országban. A kritikus pont csak a projektfinanszírozás volt. Egy kínai partner bevonásával azonban ez a probléma is elhárult. Befolyási övezetként Kuba ugyanakkor a mai napig oroszbarátnak számít, és efelől Moszkva nem is hagy kétséget. Az ukrajnai válságban erejét fitogtató Oroszország február végén közölte, hogy kiterjeszti katonai jelenlétét a világban, majd egy napra rá már a havannai kikötőben állomásoztatta egyik hadihajóját.


Új autókat mustráló kubaiak

Nézelődők egy új autókat árusító kereskedés előtt


Miközben pedig az Európai Unió is tárgyalási javaslatot tett februárban Kubának, mindenki azt latolgatja, hogy az Egyesült Államok vajon mikor vet véget a fél évszázados kereskedelmi embargónak. Nem mintha a büntetőintézkedést tökéletesen betartanák, hiszen a kubai boltokban is fellelhető amerikai áru, és a Marielt építő cementgyár menedzsere is azzal hencegett a brit The Guardian tudósítójának, hogy olyan minőségi betont állítanak elő, hogy egy harmadik szereplő közbeiktatásával még az amerikaiak is az ő alapanyagukat használják közel-keleti támaszpontjaik megerősítésére. A Kubában üzletelő magyarok azonban inkább aggódnak emiatt: „félő, hogy az embargó hamarosan megszűnik”. Onnantól kezdve ugyanis nagyon olcsón zúdulhatnak a szigetországra mindazok a termékek és szolgáltatások, amelyekben egyelőre a magyarok is jók. Ha másért nem, hát azért jók, mert a hetvenes-nyolcvanas évekből ott maradt és a mai napig futó szovjet autókba mindig tudnak vinni ajándékba egy-két tökéletes alkatrészt.