Közös hittant!

Bucher Anton

a Salzburgi Egyetem teológiaprofesszora, az osztrák egységes erkölcs- és hittan tervezet egyik előkészítője

Közös hittant!


Két évszázada állandóan a vallások végső eltűnését jósolják - a tudományhívő materialisták és a marxisták egyaránt a vallás végét várják. Ezzel szemben a vallásosság, minden korszakban és minden régióban, bizonyíthatóan jelen volt és jelen lesz. A Föld lakosságának ma is túlnyomó többsége vallásosként határozza meg magát.

A vallásos érzületet nem lehet kiírtani, de olyan erős érzelmeket tud előhívni, amelyek szörnyűséges konfliktusokhoz vezetnek. Éppen ezért üdvözlendő, ha a vallásos gondolkodást a nevelési-oktatási folyamatba is felveszik, és egyfajta vallások közötti tolerancia irányába formálják.

Az egyházilag jelentősen meghatározott európai államokban mindez a felekezeti hitoktatás keretében zajlik, amelyet az osztrák hittoktatási szövetségi törvény is megfogalmaz. A hittan Ausztriában és számos német tartományban kötelező tantárgy, de a vallásszabadságból következően ki lehet belőle jelentkezni. Bajorországban például már 1970-ben több mint 30 ezer tanuló döntött így. Ekkora kijelentkezési hullám már magát a tantárgy létét veszélyeztette, és ezért 1972-től bevezették - a hittan mellett választható lehetőségként - az etikaoktatást. Más német tartományok is követték a bajor modellt, és 1997-től Ausztriában is van lehetőség az etikaórára, de egyelőre még nem szövetségi szinten. Számos iskolában nagy a konkurencia a hit- és az erkölcstan tanárai között. Ráadásul mivel a hittan oktatását az egyes felekezetek szervezik meg, így nem ritka, hogy az adott osztályt három- vagy akár négyfelé kell osztani: katolikus, evangélikus, muzulmán és ortodox csoportokra.

Véleményem szerint ennél sokkal ideálisabb megoldás lenne, ha a diákokat nem választanák el felekezeti hovatartozásuk alapján, hanem együtt tanulnának, míg a vallást teljesen elutasítók etikaórákra járnának. Ez az egyes felekezeteket is arra kényszerítené, hogy már csak a közös tanterv miatt is összeüljenek, és párbeszédet folytassanak egymással. Konstruktív módon kéne a kérdést megválaszolniuk, hogy milyen közös etikai elvek kötik össze az egyes felekezeteket, amelyeket a diákoknak egységesen át lehet adni? Mik azok a vallási ismeretek, amelyekkel minden tanulónak - felekezeti hovatartozás nélkül - az érettségiig, mintegy az általános műveltség részeként, meg kell ismerkedniük?

Ilyen egységes, felekezeteken átívelő hittant (vallástant) Ausztriában főleg a zöldek, a liberálisok és az egyházakhoz nem tartozók (akiknek száma a nyolcmilliós Ausztriában meghaladja a kétmilliót) szorgalmaznak. Egy ilyen egységesen kötelező tantárgy neve vallás- és etikatan lehetne.

A vallási közösségek azonban határozottan ellenzik ezt. Azt azonban, hogy egy ilyen vallásközi párbeszédre épülő hit- és etikatan igenis működni tud, a közép-svájci kantonok bizonyítják, amelyek állami iskoláiban 2005 óta a tanterv része egy ilyen óra.

A vallási-etikai oktatásnak ugyanis nem az a feladata, hogy az egyes vallási felekezetek egyéni érdekeit kifejezze. Akinek külön felekezeti hittanra van szüksége, az megteheti ezt a saját egyházi közösségének keretében. Ami az állami hitoktatás feladata, az éppen nem a felekezeti elkülönülés, szembenállás megszilárdítása, hanem hogy a diákok megismerjék a valamennyi vallásban közös etikai elveket, értékeket, és így felelős tagjai lehessenek egy alapvetően szekuláris, de a vallásosságot sem mellőzhető társadalomnak.


Kinek jó a hit- és erkölcstan?


A társadalom egészének hasznos
Csak az egyházaknak kedvez

SZAVAZAT UTÁN