Következmények az alacsony jövedelműek számára

Dóra Benedek

közgazdász

Következmények az alacsony jövedelműek számára


Az adórendszer elsődleges funkciója az állam feladatainak ellátásához szükséges források előteremtése, emellett azonban fontos szerepe van a jövedelmi újraelosztásban is. Ha egy társadalom jövedelmet kíván átcsoportosítani a gazdagabbaktól a szegényebbekhez, akkor azt részben az adórendszer segítségével tudja megtenni. A jó adórendszer ezeket a funkciókat a lehető legkisebb költséggel látja el, mind közvetlen mind közvetett értelemben. Egyrészt az adófizetés és –beszedés közvetlen költségekkel jár, amik annál magasabbak, minél bonyolultabb az adórendszer. Gondoljunk például arra, hogy mennyivel több idő kitölteni egy olyan adóbevallást, ahol számos kedvezmény vagy külön adó bonyolítja az adókötelezettség kiszámítását. Hasonlóan költséges egy ilyen rendszer esetén az adófizetés ellenőrzése is. Ugyanakkor az is költséget jelent, ha „feleslegesen” szedünk be adót egyes emberektől, mert utána jóléti támogatás formájában azt, vagy annak egy részét visszaadjuk. Vannak azonban az adórendszernek közvetett költségei is, ami a gazdasági szereplők döntéseinek torzításából ered. Ha túl magas a személyi jövedelemadó kulcsa, akkor az emberek elkezdenek kevesebbet dolgozni, mondván, hogy az állam túl sokat vesz el a munkabérükből. Vagy nem dolgoznak kevesebbet, csak kevesebb jövedelmet vallanak be, növelve az adóeltitkolást. Egy harmadik lehetséges válaszlépés, hogy, aki teheti, elkezdi munkabér helyett tőkejövedelemként bevallani a jövedelmét, ha úgy kevesebb adót kell fizetnie. Hogy egy országban milyen az optimális adórendszer, az attól függ, hogy a társadalom milyen preferenciákkal rendelkezik: kitől kihez, és milyen mértékben akar jövedelmet átcsoportosítani. A kérdés az, hogyan lehet ezt a leghatékonyabban megvalósítani. A jó adórendszer a társadalom által preferált újraelosztást és a költségvetési bevételek beszedését a lehető legkisebb adminisztratív és gazdasági költséggel valósítja meg. A legtöbb fejlett demokráciában fontos szerepe van a társadalmi szolidaritásnak, ezért a tehetősebbeket általában magasabb adó terheli, vagyis progresszív a személyi jövedelemadó (szja). Empirikus eredmények azonban azt mutatják, hogy a magasabb jövedelműek érzékenyebben reagálnak a magas adókulcsokra, ezért a nagyon magas felső szja kulcs jelentősen visszavetheti a gazdasági teljesítményt. Ennek megfelelően az elmúlt néhány évtizedben jelentősen csökkent a legmagasabb jövedelmeket terhelő szja kulcs a fejlett országokban. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott az adórendszer egyszerűsítése és az kedvezmények ésszerűsítése is. Ezt a trendet követve a 90-es évek közepén a Balti államok az egykulcsos, egyszerű adórendszer bevezetése mellett döntöttek. Bár egykulcsos adórendszer korábban is létezett néhány országban (például Hong Kongban), Európában elsőként a balti államok vezették be: 1994-ben Észtország és Litvánia, majd 1997-ben Lettország. Ezek az országok azonban viszonylag magas (26-33%) adókulcsot határoztak meg, ami biztosította, hogy az adóbevételek ne csökkenjenek a reform után, a progresszivitást pedig megőrizték az alacsony jövedelmekre vonatkozó adómentességgel. A balti példát utána számos más ország is követte, jellemzően a volt szocialista országok közül, többek között Oroszország (2001), Szlovákia (2004), Románia (2005), Albánia (2007), Csehország (2008) Bulgária (2008) és Magyarország (2011). A fenti példák közül kettőt érdemes kiemelni. Oroszország volt az első, amelyik kifejezetten alacsony kulccsal vezetett be egykulcsos adót, és Szlovákia volt az első ilyen Közép-Kelet-Európában. Oroszországot sikertörténetként tartják számon, Szlovákia pedig példaként szolgált számos más ország számára a térségben (többek között Magyarország számára is). Sajnos az egykulcsos adóreformokról mindeddig kevés elemzés készült. A legtöbb országban az egykulcsos reformot gyorsuló gazdasági növekedés és külföldi tőkebeáramlás követte. Csakhogy egyik esetben sem készült elemzés arról, hogy ez mennyiben köszönhető az egy (alacsony) adókulcsnak, és mennyiben más tényezőknek. Egyrészt a legtöbb egykulcsos reform jelentős egyéb változásokkal is járt, például az adóalap átalakításával, számos esetben a társasági adó kulcsának változásával, az adóellenőrzés átalakításával, stb. A reformokon kívül pedig sokszor egyéb tényezők is szerepet játszhattak, például Szlovákia esetében az EU-csatlakozás. Másrészt a megfelelő hatásvizsgálathoz szükség lenne a reform előtti és a reform utáni időszakra vonatkozó mikroszintű (háztartásokra vagy egyénekre lebontott) adatokra, ami a legtöbb esetben hiányzik. Talán az egyetlen kivétel az orosz reform, amit A. Ivanova, M. Keen és A. Klemm (2005) elemeztek. Oroszország 15-30 százalékról 13 százalékra csökkentette az szja kulcsát 2001-ben, ám a drasztikus csökkentés ellenére az szja bevétel 26 százalékkal nőtt. A tanulmány azonban arra a következtetésre jut, hogy ez a bevételnövekedés nem a jobb munkaösztönzőknek volt köszönhető, hanem az adóelkerülés csökkenésének. És bár az adómorál javulása szintén lehet az alacsony adókulcs eredménye, de Oroszország az egykulcsos adó bevezetésével egy időben számos lépést tett az adóellenőrzés erősítésére is, és ennek a kettőnek a hatását nem lehet szétválasztani. Az elmúlt év érdekes fejleménye, hogy a korábban az egykulcsos adó példaországaként emlegetett Szlovákia visszahozta a progresszív SZJA-t, igaz nem túl magas, 25 százalékos felső SZJA kulccsal. Hasonlóan tett egyébként Csehország is, ahol a kormány 5 év egykulcsos adó után tavaly újra bevezetett egy 22 százalékos felső SZJA kulcsot. Magyarország 2011-ben vezette be az egykulcsos adót, első lépésben az adójóváírást megtartva, majd 2012-ben azt eltörölve teljesen lineárissá téve az adószámítást. Érdemes megjegyezni, hogy így a magyar egykulcsos adó, a legtöbb országgal ellentétben, nem biztosít semmilyen adómentességet a legalacsonyabb jövedelműeknek (eltekintve a családi kedvezménytől, ami nem jövedelmi alapon jár). Magyarországon kívül mindössze két ország vezetett be hasonló rendszert, Bulgária és Grúzia, az összes többi egykulcsos adórendszer megtartott valamennyi progresszivitást az egy kulcs ellenére is (lásd táblázat). A többi országtól eltérően Magyarországon viszonylag sok tanulmány foglalkozott az egykulcsos adóval, mind annak bevezetése előtt, mind az óta. A tanulmányok egy része az egykulcsos adó újraelosztási hatásait vizsgálta, és azt találta, hogy az tipikusan a legfelső jövedelmi rétegeknek kedvez. Más esetben a szerzők azt vizsgálták, hogy mennyiben ellensúlyozza az adókulcs csökkenése miatt kieső bevételeket a megnövekedett gazdasági aktivitás, és azt találták, hogy a viselkedési hatásokból eredő bevételnövekedés viszonylag alacsony. A fentiek alapján körvonalazódik néhány megállapítás. Egyrészt, még egykulcsos adó esetén is a legtöbb ország megtartotta az szja progresszivitását a jövedelemeloszlás alján, az alacsony keresetűek adókedvezményével. Ennek elsősorban az az oka, hogy a magas belépő adókulcs rossz munkapiaci ösztönzőket vezet be. Minél magasabb az adókulcs a béreloszlás alján, annál kevésbé éri meg az alacsony keresetűeknek belépni a formális munkapiacra. De az is fontos szempont, hogy az alacsony jövedelműek adókedvezményével kisebb költséggel jár a szolidaritásra vonatkozó társadalmi igény kielégítése, mint ha azt teljes mértékben a támogatási rendszerre bíznánk. Másrészt, úgy tűnik, hogy az egykulcsos adó legfőbb vonzereje, hogy jó jelzésként szolgál arról, hogy a kormány elkötelezett az átláthatóság és az egyszerűség iránt. Az egykulcsos adó hasznos eszköz egy átfogó adóreform társadalmi elfogadtatásához, mivel erre való hivatkozással át lehet alakítani az adóalapot is, eltörölve a korábbi kedvezményeket, anélkül, hogy minden egyes érdekcsoporttal külön meg kellene küzdeni. A legfontosabb elem azonban az egyszerűség és az átláthatóság, és nem az egy darab adókulcs. Az, hogy az egyszerűen számítható, és könnyen ellenőrizhető adóalapra végül egy vagy több adókulcsot vetítünk rá, szinte mellékes. Ilyen értelemben az egykulcsos reformban az egy darab kulcs szerepe olyan, mint a kőleves mesében a kőé. Ha lenne kő, a katona nem kapná meg a leves hozzávalóit. De a végén, amikor már minden más is benne van a levesben, a követ ki lehet dobni, nehogy megfeküdje a gyomrot. Ahogy az például Szlovákiában történt.    

Kiknek használ az egykulcsos adó?


A jól kereső felső középosztálynak
A tehetséges és szorgalmas embereknek

SZAVAZAT UTÁN