Kónya Péter: „Ez a szövetség hosszú távon nem fenntartható”

Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor / VS.hu/Zagyi Tibor

-

Egy héttel a választások előtt ellenzéki politikusokkal beszélgettünk pártjaik és általában az ellenzék esélyeiről. Lehet, hogy jobb lett volna, ha a Szolidaritás már a kezdetektől párttá alakul, a szobordöntés volt a legjobb akciója az ellenzéknek, ám ha most a Fidesz nyer, nem fogja kitölteni a négyéves ciklusát - összegezte a Szolidaritás Mozgalom elnöke, az Együtt-PM társelnöke a VS.hu-nak adott interjújában. Kónya Péter szerint az ellenzéki szövetség hosszú távon nem fenntartható, a vasárnapi demonstráción viszont nem szeretné látni a tüntetők végét.


(A Szabó Tímeával készült interjúnkat itt olvashatja. – A szerk.)

Csaknem 3 éve alakult a Szolidaritás, így tervezték a szervezet jövőjét?

Mi magunk sem számítottunk ekkora támogatottságra, viszont tény, hogy a kezdeti fellángolást sajnos nem tudtuk még nagyobb tűzzé változtatni. Ennek egyik oka, hogy ma egy új politikai erőnek nagyon nehéz berobbannia a közéletbe. Nemcsak az ellenféllel – elsősorban a Fidesz-kormánnyal – kellett megküzdenünk, hanem folyamatos baráti tűzben is voltunk. Nyilván nem tett jót a szétválásunk (Árok Kornél kilépése – a Szerk.) sem a kezdet kezdetén, hiszen ez részben megosztotta a tagságot, nagyon sok embert reményvesztetté tett. Magának a Szolidaritás Mozgalomnak sem tett jót az a több évig tartó bírósági huzavona, hogy minek jegyeznek be minket az új gyülekezési törvény alapján. Persze a szervezetépítésnek és az önálló szervezeti identitásnak nem tett jót az új egyfordulós választási rendszer sem, amelyben a Fidesz csak széles körű ellenzéki összefogással győzhető le.

A kezdetektől megmondtuk, hogy elsődleges célunk az Orbán-kormány leváltása, a demokratikus Magyarország építése, a köztársaság helyreállítása és a társadalmi szolidaritás mint intézményrendszer biztosítása. Ezekben a célokban sikerült előrelépnünk. Ugyanakkor lehet, hogy jobb lett volna, és erősebb szervezetként léteznénk, ha a kezdetektől párttá alakulunk. Ehelyett végül szövetségeseinkkel (Milla, Haza és Haladás) egy közös párt megalakítása mellett döntöttünk, ez a párt lett az Együtt – a Korszakváltók Pártja. A Szolidaritásra mint egy alulról szerveződő egyesületre nem egyszerű feladat ráhúzni egy szövetségi pártstruktúrát. Lehet, hogy hatékonyabb lett volna először párttá alakulni, és aztán szövetségre lépni. Ez a hajó azonban már elment.


Kónya Péter Kónya Péter

Létezik még a Szolidaritás Mozgalom?

Abszolút létezik, egyesületként. Megvan az országos hálózatunk, vannak aktivistáink, és az is látszik, hogy nagyon erős identitással rendelkeznek a Szolidaritás-tagok. Annak ellenére, hogy nem a Szolidaritás mellett kampányoltunk, bárhol járok az országban, a Szolidaritás mellényével, kitűzőjével és zászlójával vannak ott az aktivistáink, és segítik a kampányban a kormányváltó összefogás jelöltjeit. A Szolidaritás-identitás nemcsak jól megfér az együttes identitással, de sok tagunk, aktivistának esetében még erősebb is. Ezt a fajta identitást még erősíteni kellene, illetve megtalálni, megerősíteni a jelenlegi pártstruktúrán belül a helyünket és szerepünket.

Az jó, hogy a Szolidaritás vezetője be fog kerülni a parlamentbe?

Nagyon bízom benne, hogy nemcsak én fogok bekerülni a parlamentbe, hanem legalább még 3-4 képviselőnk, akik a Szolidaritásból jönnek. Ha végrehajtjuk ezt a célunkat, akkor azt nyilván az Együtt színeiben tesszük, de azt is elmondhatjuk, hogy maga a Szolidaritás is erős jelenléttel lesz ott a parlamentben.

Két évvel ezelőtt kellett volna elindulnia a demokratikus ellenzéki kerekasztalnak, de ezt a kezdeményezést akkor – finoman szólva – nem értették meg.

Nem csak ezt nem értették meg. A Szolidaritás mozgalom az elmúlt három évi tevékenysége során mindig megelőzte a korát. Ilyen volt ez az elképzelésünk is, amely előrevetítette, hogy a demokratikus ellenzéki erőknek össze kell fogniuk. Csak a finisben sikerült ezt az összefogást keresztül vinni, ebben azért élenjáró szerepet játszottunk. Akkoriban sokan nem értették, hogy miért is döntöttük le Orbán Viktor szobrát. Azóta viszont egyre inkább azt látják az emberek: elért már odáig a hatalom és ez az egész orbáni birodalom, hogy bőven megérett arra a szobordöntésre. Az országot járva folyamatosan azt hallom, hogy az volt a legjobb akciója az ellenzéknek, és az az ember megérdemelte, hogy ledöntsük a szobrát.


- -

Nincs olyan félelem, hogy ez az elvesztegetett két év megbosszulja magát? Az utolsó pillanatban állt össze ez a szövetség, és nem biztos, hogy időben.

Most azt látom – járva az országot –, hogy kétesélyes ez a választás. Ugyanúgy van esélyük nyerni a demokratikus ellenzéki erőknek, mint ahogy van esélye a Fidesznek, hogy továbbra is kormányon maradjon. Attól függ, hogy milyen lesz a részvételi arány a választásokon. Magas részvételi arány mellett meggyőződésem, hogy az ellenzék győzhet és győzni is fog, alacsonyabb részvételi arány mellett van esélye a Fidesznek, hogy kormányon maradjon. Ám ha most a Fidesz nyer, nem fogja kitölteni a négyéves ciklusát.

Ha azzal számolunk, hogy nem nyer az ellenzéki összefogás, akkor hogyan tud egyben maradni? 

Az EP-választáson várhatóan külön indulnak a demokratikus ellenzéki összefogás pártjai, így egy vereség esetén az ellenzéki oldalon lesz egy belső átszervezés, ez elkerülhetetlen. Az, hogy ebben kinek milyen szerepe lesz, nyilván a jövő zenéje.

Ha azonban megvan a győzelem, akkor elemi érdeke ezeknek az erőknek, hogy mindaddig, amíg megvalósítják alapvető elképzeléseiket, egyben kell tartaniuk ezt a szövetséget. Ez egy kényszerházasság annak érdekében, hogy a demokráciát valóban helyre lehessen állítani az országban, és el lehessen indítani a gazdaságot egy felívelő pályán. Ugyanakkor itt olyan nézet- és programbeli, sőt személyes ambíciókat érintő különbségek is vannak, amelyek azt vetítik előre, hogy ez a szövetség hosszú távon nem fenntartható. Azt viszont mindenki látja, hogy az már önmagában is egy hatalmas siker, hogy ez az összefogás létrejött az orbáni rendszerrel szemben. Most megpróbáljuk legyőzni Orbán Viktort, ha ez nem sikerül, akkor nyilván le kell vonni a következtetéseket, és meg kell találni azokat a megoldási formákat, amelyek végül mégiscsak az orbáni hatalom legyőzéséhez és egy új köztársaság kiépüléséhez vezetnek.

Szóba került a szobordöntés, ám az utóbbi időben már nem voltak hasonló akciók. Ennek mi az oka?

A közös kampány miatt van így. Minden személyi és szervezeti érdeket alárendelünk a közös céloknak, így minden akciónkat egyeztetjük a szövetséges partnerekkel, hogy a kormányváltó erőket segítsük győzelemre.


- -

Annak mi az oka, hogy egyéniben a Szolidaritás nem sok jelöltet indít a választásokon?

Egyéniben négy jelöltünk van. Ebből három azért a legpesszimistább számítások szerint is nyerhető körzet (Eger, Miskolc és Csepel), és hát van egy vitathatatlanul nehéz körzet, ez a körmendi. Mérlegelni kellett, hogy kinek vannak alkalmasabb jelöltjei, és ez jött ki az összefogásból, itt mindegyik szervezetnek áldozatokat kellett hoznia. Lehet, hogy mi egy picit többet vállaltunk az összefogás érdekében, de a lényeg, hogy legyőzzük Orbán Viktort.

 Van valami különösebb oka, hogy nem indul egyéniben?

Két olyan körzet merült fel, ahol vállaltam volna az egyéni indulást – tehát nem arról volt szó, hogy nem akartam megméretni magamat. Az egyik lehetőség Újpest, a másik pedig Miskolc volt. Újpesten lakom már hosszú évtizedek óta, ám Miskolcon születtem. Miskolcon találtunk egy jó jelöltet, akit támogatni tudunk, Újpesten pedig a szocialisták ragaszkodtak Kiss Péter indításához. Ezért abban maradtunk, hogy segítem az országos kampányt, így gyakorlatilag hónapok óta  járom az országot, és kampányolok mindenkinek.

A szobordöntés valamiféle választóvonalat jelenthet, hiszen erre Orbán Viktor bírálói akkor még nem voltak felkészülve. Ez az Együttön belül hogy zajlott?

Egy ilyen akciónál mindig van egy forgatókönyv, ám néha váratlan események is történhetnek. Az, hogy a szobor feje pont Dopeman elé pattant, és ő abba belerúgott, nem volt előre megtervezve. Nem biztos, hogy ez az ott lévő közönségnek belefért az ízlésvilágába. Én összességében mindenképpen pozitívnak értékelem ezt az akciót.

Az azért nem kevés belső feszültséget okozott, hogy Juhász Péter következetes volt, és azt mondta, hogy nem akar egy listán szerepelni Gyurcsány Ferenccel, de mintha a Szolidaritással együtt ön is háttérbe szorult volna valamelyest. Ezt hogyan viseli?

Nem zavar a háttérbe szorulás, talán van ebben némi önkéntesség is. Gyakorlatilag öt ember jeleníti meg most a kormányváltók összefogását, így ebben rám kevesebb szerep hárult, ilyen lett a szereposztás.


- -

Felmerül a kérdés, hogy a komoly országos bázissal rendelkező Szolidaritás és annak vezetője miért kap kevesebb szerepet, mint mondjuk a mérhető támogatással nem rendelkező liberális párt vezetője?

Erről talán őket kellene megkérdezni.

Tehát ez még belefér?

Ha többet tudnék szerepelni, akkor talán több támogatót tudnánk hozni a kormányváltó erőknek. Mások másképp gondolták. Ha mások másképp gondolják, akkor én ezt el tudom fogadni, ebből nem fogunk konfliktust generálni, és nem gondolom, hogy ebből bármiféle belső feszültség lenne.

Nem is feltétlenül belső feszültségre gondoltam, hanem arra, hogy a mozgósítás egy komoly kulcsszó.

Én is és a szervezetünk is büszke lehet arra, hogy az aktivistáink ott vannak a frontvonalban, éjjel-nappal dolgoznak, hogy segítsék a kormányváltó összefogás jelöltjeit.

Most hogy látja, három vagy négy frakció lesz a parlamentben?

Ez az eredménytől függ. Ha sikert érünk el a választásokon, akkor remélhetőleg négy frakció lesz, de egyfajta frakciószövetségben fog működni az Együtt és a PM.

Elég nehéz elképzelni, hogy egy fegyelmezett képviselő lesz az egykori radikális, harcos jogvédőből.

Ez utóbbit megtartottam, és erre büszke vagyok. Amellett, hogy kampányolok, nagyon sokat dolgoztam a kollégáimmal is a rendvédelmi és honvédelmi szakpolitikán, és büszke lehetek arra, hogy sikerült egy olyan programcsomagot elfogadtatnunk a munka törvénykönyvét és a szociálpolitikát illetően is, amelyért szakszervezeti vezetőként éveken vagy akár évtizedeken keresztül küzdöttem. Ezekben nem kellett olyan kompromisszumokat kötnünk, vagy olyan programelemeket elhagynunk, amelyek miatt bármilyen módon sérültek volna a célkitűzéseink. Garanciákat is vállaltunk arra, hogy ha kormányra kerülünk, akkor ezeket megvalósítjuk.

Akik engem ismernek emberként, azok tudják, hogy én nem fogok megváltozni attól, hogy politikussá váltam. Szakszervezeti vezetőként sem azért dolgoztam, mert valamiféle karriert akartam építeni,  sőt éppen amiatt tört nem egyszer derékba a katonai karrierem, mert bevállaltam, hogy a közösség érdekében cselekszem. Ha feladtam volna, elmentem volna valahová vállalkozónak a civil életbe dolgozni. Félbemaradt egy olyan küzdelem, amelyet érdekképviselőként nem engedtek végigvinni, de most politikusként győzelemre fogom vinni.


- -

Hány évre tervez a politikai pályán?

Ez nagyon sok mindentől függ, de úgy gondolom, hogy túl sokáig nem fogok politizálni, sok mindenbe belefáradtam már az elmúlt évek küzdelmeiben. Nincsenek miniszterelnöki vagy államfői  ambícióim. Célok és feladatok lebegnek előttem, ha azokat megcsináltam, akkor nagyon szívesen elmegyek Görögországba halásznak vagy akárhová, a világ egy nyugodt pontjára, ahol nem foglalkozom se politikával, se közéleti dolgokkal. Az életem jelentős része arról szólt, hogy magammal és a magánéletemmel egyáltalán nem foglalkoztam, és mindent alárendeltem annak, hogy mások érdekeit képviseljem – ebből egy idő után az embernek ki kell szállnia.

Ez most erősödött meg?

Ez már évek óta erősödik bennem, ám már becsületből sem adhatom fel. Ha sikerült ezeket a célokat megvalósítani, akkor örömmel felállok, és átadom a helyem a fiatalabbaknak vagy azoknak, akiket fűt az ambíció.

Mit és kiket szeretne képviselni a parlamentben?

Ha április 6-án győzünk, akkor a Szolidaritásban megfogalmazott eredeti célkitűzéseinket fogjuk képviselni, vagyis hogy valóban egy normális, szolidáris államot építsünk egy demokratikus országban. Vannak elképzeléseim akár a rendvédelem, akár a honvédelem területén, elsősorban a szolgálatot teljesítő emberek védelmében, az ő munka- és életkörülményeiken javítanék.

Ha Orbán Viktorék győznek, az egy nagyon kemény küzdelem lesz a demokráciáért, azért, hogy utána itt le tudjuk bontani ezt a maffiabirodalmat, amit kiépítenek. Nagyon csúnya vízióim vannak, de most erről nem beszélnék. Ha nem egy elcsalt választáson nyernek, akkor legitimációt kapnak arra, amit négy éven keresztül végeztek (amire szerintem nem volt felhatalmazásuk), és innentől kezdve még magasabb lóról fognak majd tekinteni erre az országra, az emberekre. Nem fogom feladni a küzdelmet, akkor egy egészen más jellegű küzdelmet kell végigvinni.


- -

Ha a vereségről beszélünk, mennyivel erősebb érdekérvényesítő képesség van a parlamenten belül, mint kívül?

Nem mindegy, hogy kétharmada van a Fidesznek, vagy egy pici többsége, mert ha pici többsége, akkor azért lényegesen erősebb lehet az érdekérvényesítés lehetősége az Országgyűlésben, mint a jelenlegi felállásban. Ugyanakkor nem vagyok naiv, hiszen törvényekkel és mindenféle egyébbel már szinte bebetonozták a hatalmukat, így pedig nagyon kevés esélye lesz az ellenzéknek arra, hogy érdemben bele tudjon szólni a kormányzásba. Totális diktatórikus rendszer épül ki, gyakorlatilag az történik, amit Orbán Viktor és szűk csapata eldönt. Ennek megfelelően kell majd politizálnunk. A parlamenti képviselet ebben a helyzetben egyfajta védettséget fog jelenteni és több nyilvános szereplési lehetőséget, de nem sokkal többet.

Nincs olyan félelem, hogy ha nem sikerül most nyerni a választásokon, akkor megint elölről kezdődik minden, és négy év múlva megint itt fog tartani az ellenzék?

Bennem van ilyen félelem, de azt gondolom, hogy tanulni kell a hibákból. Ha a mostani választást elveszítjük, akkor elemezni kell azt a helyzetet, amely oda vezetett, hogy egy szerintem nyerhető választást elveszített a demokratikus ellenzéki összefogás. Egészen más politikai helyzet lesz, ha újra nyer a Fidesz. Az lenne a célszerű és az ideális, ha a választások után a demokratikus ellenzék vezetői újra le tudnának ülni egy asztalhoz, és közösen kitalálnánk, hogy mi lehet az a győzelmi stratégia, amely mentén közösen tudunk politizálni. Ha ez nem fog menni, akkor viszont nyilvánvaló, hogy akár külön-külön is meg kell találni a győzelemhez vezető utat.


- -

Nem tűnik túl derűlátónak, ez csak a kampány miatti fáradtságnak tudható be?

Mi a Szolidaritásnál nem egy féléves kampányon vagyunk túl, hanem egy nagyon kemény, hároméves küzdelmen, ami nem ugyanaz, mint fél évig a finisben kampányolni. Ettől még hiszek a győzelemben. Ugyanakkor ahogy közelednek a választások, megpróbálok inkább stratégaként viselkedni, és mindenféle eséllyel számolva megkeresni abból az ideális átmenetet és továbblépést akár a Szolidaritás, akár az Együtt szempontjából.

Békemenet, majd Orbán Viktor beszéde lesz szombaton, vasárnap pedig az ellenzék pótolja a március 15-én elmaradt nagygyűlését. Tekinthetjük ezt egy előrehozott erőpróbának is?

Nem ez fogja meghatározni, hogy ki fog győzni április 6-án. A Fidesznek és a Békemenetnek olyan anyagi lehetőségei vannak akár a buszos, akár a telefonos mozgósításra, amelyek nincsenek meg az ellenzéknek. Az elmúlt időszak tapasztalataiból tudjuk, hogy nagyon sok helyen úgy utaztatják föl a közmunkásokat, közszférában dolgozókat, de akár a Fideszhez közel álló cégek dolgozóit is, hogy kötelezővé teszik számukra az utazást, és megmondják, hogy ha nem jönnek föl a Békemenetre, és nem integetnek Orbán Viktornak, a Nagy Vezérnek, és nem tapsolnak neki, akkor másnap már nem lesz állásuk. Ilyen helyzetben nagyon nehéz mérlegre tenni azt, hogy kinek mekkora a támogatottsága, az igazi dolog majd a fülke magányában fog eldőlni.

Ettől függetlenül vasárnap mekkora lelkesedéssel és létszámmal lenne elégedett?

Amikor majd felállok a színpadra, nem szeretném látni a tüntetők végét.