Kishantoson a lelkeket is eltiporták a traktorok

Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor / VS.hu/Zagyi Tibor

-

Riport a mintagazdaságból, amelyre szemet vetettek a hatalom helyi emberei. A földért a jogi csata még folyik, de kevés a remény arra, hogy a 450 hektáron megmarad a külföldön nagyra értékelt biotermelés.


Apró reménysugár az első fokon nyert két birtokvédelmi per, de az összkép tragikus. Kishantoson állunk, ahol a hatalom barbársága traktorokon érkezett. Amerre nézünk, a földutakon mindenhol őrök vigyázzák a mozgást. A földeken ugyanakkor sehol sem dolgoznak. Már nem. A földutakat őrök vigyázzák A földutakat őrök vigyázzák 1992-ben kezdődött minden. Amikor Bolye Ferenc, hantosi mezőgazdasági technikus elnyert egy ösztöndíjat Dániába, a Vestjyllands Népfőiskolára. És olyat látott, amiről korábban nem is hallott. Hogy egy népfőiskolán nem frontális oktatás zajlik, hogy a tanár kíváncsi a diákjára, és hogy ez az oktatási rendszer működik.

„Olyan volt a tanár és a diák viszonya, mint két vizeskancsó, melyek egymást töltögetik.”

Gyorsan jött az ötlet, hogy Magyarországon is kell egy vidékfejlesztési központ, ahol a helyi közösség juthat naprakész tudáshoz. Ez a tudás pedig a fenntartható fejlődésről, az ökológiai gazdálkodásról szólt. Szükség volt Ács Sándornéra, egy gyakorló agrármérnökre, aki a kilencvenes évek elején Németországban csodálkozott rá a biogazdaságok működésére. „Addig konvencionális agrármérnök voltam, 15 évig én vezettem a vegyszerezéseket.” Ácsné nem akart lemaradni, ezért a következő diplomája már környezetvédelmi szakmérnöki tudást tanúsított. „Akkor szembesültem azzal, mennyire pusztítóak azok a vegyszerek, amelyeket addig nap mint nap használtam a szántóföldi növénytermesztésben.”

Ács Sándorné


452 hektáros biogazdaság a semmiből

Így aztán Ács Sándorné és Bolye Ferenc vezetésével 1992-ben megalakult a Mezőföldi Népfőiskolai Társaság, és jelentkeztek a magyar földművelési tárcánál, hogy biogazdaságügyben lenne mondanivalójuk.  A minisztériumban kapva kaptak az ötleten, és azzal számoltak, hogy kezdetnek negyven magyar gazdaságot állítanak át bioüzemmódra. Felvették a kapcsolatot a német szaktárcával, amely megvizsgálta a kijelölt hazai gazdaságokat, majd azzal hűtötte le a kedélyeket, hogy a negyven helyszínből csak egy látszik megfelelőnek: Kishantos. A németek küldtek agrárszakembereket, az amerikaiak egy komplett térinformatikai rendszert terveztek, magyar oldalról a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Ángyán József vezette legendás tanszéke szállt be a szakmai munkába. Egy önálló mintagazdaságot akartak létrehozni, gyakorlatilag állami támogatás nélkül. Az egykori kishantosi uradalmi kúria körül 452 hektáron termett a kenyérgabona, a napraforgó, a lenmag, a lucerna. Mikor mit kívánt a színes vetésforgó. Teljesen vegyszermentes technikával dolgoztak, évente 20-30 kamion vitte a vetőmagot Franciaországba, Németországba, Svájcba – utóbbira különösen büszkék Kishantoson, mert ahhoz meg kellett szerezni a Biosuisse tanúsítványt. Mivel a magyar piacnak nehezen megfizethető a biogazdálkodás, ezért a kishantosiak úgy döntöttek, akár áron alul is adnak el gabonát magyar cégnek.  A lehetőséggel egy biopékség élt. A gazdaság mellett működő népfőiskolán ingyen oktattak vidékfejlesztésről, ökológiáról, a kisebb léptékekben gondolkodóknak pedig kialakították a Csodakertet, ahol a magyar, az európai és az amerikai háztáji gazdaságok növénytermesztési praktikáit lehetett ellesni. Közben az addig bérelt kishantosi kúriát és a körülötte lévő majorsági épületeket megvásárolták, így közel százmilliós befektetéssel önálló épületben működhetett a népfőiskola, a gazdaság, és tervezhették a tehenészetet is.

Kishantosi gazdaság


Túl értékes lett, hogy meghagyják

Épp hogy kifizették a földek közepén álló majorságot, mikor 2012 őszén kiderült, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) kiírta a pályázatot arra a 452 hektárra, amelyen a biogazdaság működött. Bolye Ferencék nem értettek semmit, illetve annyit igen, hogy valaki vagy valakik szemet vetettek az eddigi munkájukra. Így hát megpályázták azokat a földeket, melyeket két évtizede gondoztak. Tíz részre osztották a földet, tíz pályázatot írt ki az NFA, de egyen sem nyertek, igaz, a tendernek nem is volt feltétele, hogy a jövőben biogazdálkodás folyjon a vegyszermentes területen. Apró, finom üzenet volt, de csak később értették meg, hogy azt jelenti: akkor is elvesszük, ha nem adod. Nyert viszont a szomszédos Mezőfalva polgármestere, Márok Csaba, aki felügyelőbizottsági tagja annak a Simon Kft.-nek, amely ugyan nem pályázott, de tulajdonosának menye szintén jutott kishantosi földhöz. De sikerrel indult egy eredetileg Salgótarjánban bejegyezett közműépítő cég is, bár tevékenységei között a pályázat beadásakor nem szerepelt mezőgazdasági munka. (A pályázat feltétele volt, hogy a jelentkező 25 kilométernél nem távolabbról jöjjön, és előző évi árbevételének 50 százaléka a mezőgazdaságból származzon. A földbérleti pályázatok bírálati anyagait – nem csak a kishantosiakét – az NFA egyelőre sikeresen titkolja, bár többen, köztük politikusok indítottak pereket a közérdekűnek tartott adatok nyilvánosságáért.)

- - Aztán eljött 2014. április 12. Hat nappal a választások után. A kishantosi mintagazdaság  reggel fél hétkor munkába érkező dolgozóját biztonsági őrök állították meg a gazdasághoz vezető földúton. Gyors telefonok, Bolye Ferenc és Ácsné rohantak a helyszínre. „Ahogy szállt fel a harmat, láttuk, hogy minden táblában traktor van.” És volt a helyszínen néhány nyertes pályázó, aki – mint utóbb Bitay Márton, a vidékfejlesztési tárca államtitkára nyilatkozta – jogszerűen használja az általa elnyert földterületet. Tucatnyi traktor dolgozott azon a szombat reggelen, és a kishantosiak az időközben kihívott rendőrök társaságában nézték végig, ahogy az új tulajdonosok mind a 452 hektáron kitárcsáztatják a másfél hónap múlva érő gabonát, az épp megerősödő borsót és mindent, ami a vetéskor a földbe került. Mire a riasztott környezetvédők, a média és a segítség a helyszínre ért, már feküdt a napraforgó és a Németországba szánt tönkölybúza is. Az első becslések szerint 140 millió forint a vagyoni kár – hogy a lelkekben ez mit okozott, azt nem lehet megmondani. Bolye Ferenc persze nem nyugodott, próbálta bejárni a földeket, de aztán kellő határozottsággal és kellő fenyegetéssel „le lett állítva” a kíváncsisága. Annyit azért látott, hogy a két keze munkáját beszántó traktorokon hantosi falubelijei is ültek. Bolye Ferenc a megmaradt borsók között, amelyeket a traktor nem tudott kitárcsázni Bolye Ferenc a megmaradt borsók között, amelyeket a traktor nem tudott kitárcsázni „Hárman voltak, azóta egy sem mer a szemembe nézni. Pedig én nem haragszom rájuk, tették, mert tenniük kellett, kiszolgáltatottak” – mondja az őszhajú parasztember, aki másnap a földhivatalban értesült róla, hogy miért állhatnak biztonsági őrök a földutakon. Mert a kishantosi gazdaság egyetlen útját kivéve minden földút a szomszédos területeket művelő, 9 ezer(!) hektáros Mezőfalva Zrt. vezérigazgatójáé, Zászlós Tiboré. (Zászlós az Agrárkamara Fejér megyei elnöke, jelentős ambíciókkal. A Mezőfalva Zrt. pedig egyike azoknak a magángazdaságoknak, – a piszkos tizenkettőnek –, melyeket az első Orbán-kormány alatt privatizáltak kurtán-furcsán.) Ács Sándornéék azt is felvetették, hogy ha a kishantosi biogazdaság 452 hektárját fel kell osztani a gazdák között, akkor vajon a Mezőfalva Zrt. 9 ezer hektárja hogyan maradhat egy kézben.

De vannak kérdések, melyeket a Hantos környékén élők nem firtatnak. Sokan élnek arrafelé mezőgazdaságból (Kishantoson is 8 állandó és 15-20 alkalmi munkás dolgozhatott). A 980 fős település lakói értetlenül állnak Kishantos szétszabdalása előtt, de az, hogy az új nyertesek között vannak a legtöbb adót fizető környékbeli nagygazdák éppúgy, mint a mezőfalvi polgármester, aki a térségi leaderpályázatok elbírálásának vezetője, arra késztet mindenkit, hogy inkább maradjon csendben. „Bosszú ez. Üzenet, hogy mind így jár, aki nem áll be a sorba” – mondja egy helybeli. A rendbehozott park jelzi, hogy van igény a jobb életre Hantoson A rendbehozott park jelzi, hogy van igény a jobb életre Hantoson Fischer József polgármester inkább arról beszél, hogy Ács Sándorné és Bolye Ferenc működtetik az egyetlen civil egyesületet Hantoson, amely segíteni tud a településnek a pályázatoknál, de arra is jut, hogy minden újszülött egy kevés támogatással kezdje a Fejér megyei településen. Kiderül az is, hogy munka kevés van, még közmunka sem sok. Ha letelik a „statisztikát javító” téli közfoglalkoztatás, még az is lehet, hogy csak hat közmunkásra marad pénz. Az első hat osztállyal működő, interaktív táblákkal felszerelt iskola jövője is kérdéses, egyedül a Batthyány-Zichy-Sennyei-kastély előtt rendbehozott, óriási tölgyfákkal teli park jelzi, hogy van igény a jobb életre Hantoson. A focipályán viszont térdig ér a fű, ide egy traktor sem jutott, hogy betárcsázta volna az egészet a földbe. Focipálya Hantoson Focipálya Hantoson