Kis-Britannia lehet a skót játszmából

A Skót Nemzeti Párt (SNP) a királynőt és a fontot megtartaná, az atom-tengeralattjárókat eltávolítaná, saját hadsereget és a BBC helyett SBC-t hozna létre. Az Edinburgh-i skót parlamentben minimális többségben lévő SNP azt már korábban keresztülvitte, hogy jövő szeptember 18-ra kiírják a függetlenségről szóló népszavazást. Ha ott az igenek győznek, az Nagy-Britannia végét jelentheti, mert bár lakosságának csak mintegy 8 százalékát vesztené el, területe egyharmadának búcsút mondhatna.


Skócia

Alex Salmond (SNP) skót első miniszter (kormányfő) bemutatta azt a 649 oldalas dokumentumot, amely részletezi a függetlenséghez vezető terveket. Ebben az úgynevezett Fehér könyvben írták le először azt is, hogy ha a jövő szeptemberi népszavazáson (Legyen-e Skócia független?) az igenek győznek, akkor a tényleges elszakadás napja 2016. március 24-e lesz. Az uniópárti ellenzék a valóságtól elrugaszkodottnak tartja a Fehér könyvben leírtakat, szerinte az nagyon sok felvetődő kérdésre nem ad választ, vagy rossz válaszokat ad.

Elszakadás pró és kontra

Hiába hajtogatja az uniópárti skótok mozgalma, a Better Together (Jobb Együtt) szövetség - élén a komoly közmegbecsültségnek örvendő veterán skót politikussal, Alistair Darling volt brit pénzügyminiszterrel - a függetlenné válás elsősorban gazdasági kockázatait, az SNP optimizmusa töretlen. Salmondék szerint az északi-tengeri olajmezők - amelyek “skót” olajat rejtenek - fedezik majd a kiadásokat. A másik érzékeny kérdés a font jövője. A függetlenség ellenzőinek aggályait erősítik a brit kormányzat részéről is, hiszen épp most kérdőjelezték meg, hogy a független Skócia maradhat-e valutaunióban a maradék Britanniával, amint abban az SNP szentül bízik. A skót kormánypárt függetlenségi programjában a társadalmi egyenlőtlenségek drasztikus csökkentését ígéri, növekvő minimálbért és több évi óvodai ellátást, valamint biztonságos nyugdíjrendszert. A függetlenedés ellenzői viszont arra próbálják felhívni honfitársaik figyelmét, hogy mit veszíthetnek az elszakadással: például az ingyenes egészségügyi ellátást, a reklámmentes BBC-t, arról nem is beszélve, hogy szerintük Skócia egyedül nem tudná majd törleszteni államadósságait. A brit kormány részéről Alistair Carmichael Skócia-ügyi miniszter a Fehér könyvről kijelentette, ritkán találkozik ilyen sok szóval, amely ennyire kevés kérdésre ad feleletet. A függetlenség “ára” például teljesen hiányzik a 649 oldalas iratból, amelynek összeállítóiról a végső ítéletet a skót emberek mondják majd ki - fogalmazott Carmichael.

Skócia

Mit gondolnak a skótok? És az angolok? Hát a kettős kötődésűek?

Kate skót szociológus, most kislányával van otthon, párja angol. Szerinte jó dolog a népszavazás, mert így minden skót kifejezheti a véleményét. Ám a függetlenedést mégsem tartja jó ötletnek: „Skócia jól teljesít, mint az unió része és nem látok indokot arra, miért kellene elszakadnunk.” Úgy gondolja, sok a hűhó semmiért: a teljes szuverenitás kevés előnnyel járna a skótoknak. Főleg, hogy a skót kormányzatnak sok fontos területen – például az egészségügyben és az oktatásban – már így is sok önálló jogosítványa van. Kate partnere, Charlie nyelvész. 5 évig élt Skóciában, amikor is megdöbbenéssel tapasztalta, az országrész mennyire szeparált. Véleménye szerint sok különbség van már így is Skócia és Anglia között, és a függetlenség kikiáltása nem okozna nagy kulturális változásokat. Ő is úgy gondolja, hogy Skóciának gazdasági szempontból nem tenne jót a kiválás. Noha a kormánypárt hangoztatja, hogy az ország tengeri olajkészletei fedezik majd a költségeket, Charlie szerint ez maximum 20 évre lesz elegendő. Utána pedig – sőt már közben is - komoly gondokat okozna az új ország finanszírozása, hiszen Skóciában sok körzet az Egyesült Királyság legszegényebb területei közé tartozik. A pár az észak-angliai Leedsben él, ahol úgy tűnik, senkit nem mozgat meg a skót téma. Charlie szerint az angol sajtó azt sugallja, Skócia végül maradni fog. Ő személy szerint csak azért aggódik, hogy ha mégis kiválnának a skótok, az angol parlament túlságosan jobbra tolódna. Andy félig angol, félig skót politológus, szakterülete az érdekvédelem. Azt mondja, kulcskérdés a függetlenség ügyében Skócia pénzügyi-gazdasági helyzete. Ez jórészt attól függ, mekkora részét is kapja meg az északi-tengeri olajkitermelésnek, mert London nem fog lemondani az egészről azért, mert az a leendő skót felségvizeken folyik. Nem lesz könnyű megállapítani azt sem, hogy a brit államadósságból mennyi jut majd Skóciára. Andy arra is felhívta a figyelmet, hogy bizonytalan a függetlenségpártiak aránya; a tisztánlátást nehezíti, hogy erről más arányt mutatnak az angol és a skót közvélemény-kutatások. Andy bevallotta, hogy az elszakadás megítélésében személyesen is bizonytalan, mert dolgozott mindkét országrész parlamentjében, ráadásul felmenői részben skótok, részben angolok.

 

Nagy-Britanniából kicsi lehet?

Skócia 1707-ig volt önálló állam. Akkor viszont az Acts of Union, az egyesülési törvények révén unióra lépett Angliával. Az ekkor létrejött Nagy-Britanniában Skócia formálisan külön állam maradt ugyan, saját törvényekkel, oktatási rendszerrel és saját nemzeti egyházzal, de teljes szuverenitását elvesztette, államfője pedig a mindenkori brit uralkodó lett. 1990-ben Skócia kapott bizonyos önkormányzati jogokat, 1998-ban pedig ismét lett saját parlamentje, de az adókivetéssel, a társadalombiztosítással, a hadsereggel, a nemzetközi kapcsolatokkal, és például a műsorszórással kapcsolatos kérdések továbbra is a londoni brit parlamenthez tartoznak. A skót kormányt a brit uralkodó nevezi ki. Ennek vezetőjét első miniszternek nevezik, ezzel is jelezve, hogy nem egyenrangú a brit miniszterelnökkel.