Kinyílott a pitypang. Megírták!

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor / VS.hu / Zagyi Tibor

-

L. Simon László, Tarlós István és Bayer Zsolt is írt a Magyar Krónika első számába, amely másodközlésben lehozta Orbán Viktor emlékműügyben írt levelét Dávid Katalinnak. Beleolvastunk, megírjuk.


„Minden lehetőséget fontosnak tartok, hogy a kultúráról tájékoztassuk a közvéleményt” – ezzel magyarázta még év elején az ATV.hu-nak Koltay Gábor filmrendező, miért lesz jelen a Magyar Krónika alapító értekezletén. Úgy tűnik, Koltay tényleg megragad minden lehetőséget: a Bencsik Gábor főszerkesztette havilap júniusi számában Lyuk a Magyar Falon – Emlékeim az Ifiparkról című írással jelentkezik. A szöveg itt valóban nem túl hosszú, ellenben a képek elég sok helyet elvesznek a négyoldalas cikkből – csak épp a fekete-fehér felvételek minősége csapnivaló. Prőhle Gergely külügyminisztériumi helyettes államtitkár szintén részt vett a lapindítón, Jankovics Marcell pedig már a nyilvánosság előtt is elmondta, hogy vállalja a felkérést. Most mindketten írtak a Magyar Krónikába, utóbbi pünkösdről, előbbi pedig az európai parlamenti választásokról. Legalábbis a tartalomjegyzék szerint, ahol a nevét tévesen Pröhleként tüntették fel (ez persze semmi azokhoz a hibákhoz képest, amit Kerényi a meghívókban vétett még az év elején: akkor az emberi erőforrások minisztere Balogh Zoltánként szerepelt, Fricz Tamás Fritz Tamásként, Keserü Katalin Keserű Katalinként, Matúz Gábor pedig Matuz Gáborként). - - Ám valamiért a bemutatkozó szám fő témája, a Várkert Bazár megnyitása olyan nagy hatással volt Prőhlére, hogy egyszerre írt erről és az EP-választásokról egy cikkben – minden átmenet nélkül váltva a témák közt. Ez a gyakorlatban így néz ki: „Méltónak kell lennünk Ybl Miklós és számos nagynevű építésztársa nagyvonalúságához, a korabeli városrendezők jövőbe mutató, Budapestet regionálisan, sőt európai léptékben pozicionáló látásmódjához. A várost járva, elmúlt másfél évszázadát, lakóinak sokszínűségét ismerve hogyan vonhatná kétségbe bárki is Budapest közép-európai jelentőségét és felelősségét, a magyar külpolitika mély európai elkötelezettségét – s persze egyúttal globális nyitottságát. Az európai parlamenti választáson a hat közép-európai ország közül Magyarországon volt a legmagasabb, 30 százalék körüli a részvételi arány.” Ezután jön még a Várkert Bazár újabb méltatása, a szöveg alatt három EP-választásunk eredményeit mutató ábrával. Érdekes koncepció, főleg azt nézve, hogy Bencsik Gábor a lapbemutatón arról beszélt: nem az aktuálpolitizálás a céljuk. Persze a lapban megjelenő sok-sok politikustól mi mást várhattak? Például egy jó kis ajánlót Várkonyi Nándorról Tarlós István tollából. „Az ismeretlen Várkonyi” – így a cím, a rövidke írásból pedig kiderül: a főpolgármester kedvenc Várkonyi-műve Az ötödik ember. „A különleges műveltség és a polgári gondolkodás kedvelői számára fontos és kívánatos, hogy alkotásait mielőbb újra kiadják” – ösztökél Tarlós. Az örömet hirdető folyóirat legnagyobb neve kétségkívül Orbán Viktor miniszterelnöké, aki viszont nem új írással jelentkezik: Dávid Katalinnak a megszállási emlékmű ügyében írott levelét utánközölte a Magyar Krónika. A bemutatón Bencsik Gábor főszerkesztő egyébként reményének adott hangot, hogy a kormányfő közvetlenül a Krónikának is ír majd a jövőben. Kerényi Imre, Magyar Krónika Vannak itt aztán hivatásos újságírók is, mint a Magyar Nemzet munkatársa, Csontos János, vagy a Demokrata újságírója, Bándy Péter, míg Csukás István egy nagyszerű verssel (ami szintén utánközlés, a költő sok évvel ezelőtt írta), Temesi Ferenc focis vallomással, Kerényi Imre pedig a Várkert Bazár átadása alkalmából ünnepi műsort létrehozó Lőrinczy György rendezvényszervezőnek szóló laudációval jelentkezik. A Magyar Hírlap hasábjain rendszeresen publicisztikai kirohanásokkal jelentkező Bayer Zsoltot viszont sikerült kissé megszelidíteni, rávenni, hogy novellaírói énjét engedje előtérbe. Ebből lett aztán ez: „A baj csak az, hogy a Jóisten nélkül éppen az örökkévalóságnak nincsen semmi értelme. Ezt tudják a hajósi pincesoron. Ezért jár oda a Mindenható. És majd az ősz is vissza fog somfordálni. A nyár pedig befekszik egy ászokfa alá, és átalussza a kicsike maradék időt – önmagáig. Megvárjuk. Mást mit tehetnénk...” Kissé modoros, de javára válik, hogy egy emberi lény sincs dehumanizálva benne. A „minél több kép, minél kevesebb szöveg” koncepció egyébként átjön a lapot forgatva, bár nem biztos, hogy a legjobb minőségűnek általánosságban sem mondható fotók mellett ez pozitívumnak mondható. Viszont a lapszemle-válogatásban megtalálható a többi között a VS.hu is – mi lenne számunkra örömhír, ha nem ez? Összességében a Magyar Krónika egy színes-szagos, néhol giccses, nem különösen izgalmas lapnak tűnik – olvasásra érdemes kulturális írások persze találhatóak benne bőven (Farkas Anita kritikája Nagy Koppány Zsolt könyvéről például nem rossz.) A lapbemutatón (amelyről egyébként itt írtunk bővebben) Bencsik Gáborék arról beszéltek, hogy összesen három számot finanszíroz a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Fidesz pártalapítványa, utána a piacról szeretnének megélni. Kockázatos vállalkozás. Annak, aki nem biztos abban, hogy a lap szerez elég szponzort és reklámot a hosszú távú működéshez, és kíváncsi Kerényiék örömhirdetéseire, érdemes belenéznie a Magyar Krónika első számába.