Kié legyen az internet?

Fotó: Quinn Dombrowski (CC-BY-SA 2.0) / Flickr / Quinn Dombrowski (CC-BY-SA 2.0) / Flickr

-

Az oroszok és kínaiak egy ENSZ-szerven keresztül a kormányzatok nagyobb beleszólását szeretnék, a brazilok teljes körű párbeszédet. Egy biztos: az internetfelügyelet amerikai dominanciájának valószínűleg hamarosan vége, a kérdés csak az, hogy az NSA után a KGB fog-e lehallgatni, vagy egy lassú, de biztonságos internetfelügyeleti korszak jön-e el.


Az elkövetkezendő évek egyik legforróbb topikja lesz az internet jövőjének kérdése. A téma felbukkanásában nagy szerepe volt Edward Snowdennek, aki az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik alvállalkozójának volt alkalmazottjaként kiszivárogtatott rengeteg dokumentumot. Ezekből például az is kiderült, hogy az Egyesült Államok nemcsak saját állampolgárainak telefonhívásait és netes aktivitását figyelte meg, hanem az egész világot figyelte.

A tét óriási, és ezt a világ vezető országai is érzékelték. A brazilok törvényt alkottak, amellyel saját felhasználóikat védenék, az oroszok saját internetben gondolkodnak, de az eltérő utakban egy közös pont van: meg kell törni az amerikaiak internetfelügyeleti hegemóniáját.

-


Az orosz út

Készítsük el a saját internetünket! – gondolta Makszim Kavdzsaradze, amikor benyújtott egy törvénytervezetet erre vonatkozóan. A Kommerszant cikkére hivatkozva azt írja a Cink, hogy a Zsirinovszkij-párti képviselő (Zsirinovszkij szerint kellett volna Ukrajnát felosztania a szomszédoknak) egy rajzfilmfigura után Cseburáskának nevezné el az orosz netet.

Nem sokkal korábban Vlagyimir Putyin orosz elnök a CIA projektjének nevezte az internetet, és óva intette az oroszokat attól, hogy a Google használatára vetemedjenek. Oroszország nemrég fogadta el azt a törvényt, amely arra kötelezi a közösségi médiaszájtokat, hogy hazai szervereken tárolják legalább fél évig a felhasználók adatait. Az oroszok emellett annyira rettegnek attól, hogy az adataik az amerikaiakhoz kerülnek, hogy a Snowden-féle kiszivárogtatások után a Kreml biztonsági szolgálata úgy döntött, írógépeket vásárol. Mint a régi szép időkben.

Nemcsak az oroszok mozgolódnak, hanem például a brazilok is, de erről majd picit később.

-


Amerikai hegemónia

Az aggodalmaskodók gondolkodásának hátterében az áll, hogy az internet – kezdeti kitalálásától kezdve – az amerikaiak kezében van. A felügyelő szervektől a működéséhez szükséges infrastruktúra velejéig. Egy amerikai túlsúlyú nemzetközi szervezet, az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) osztja ki az IP-címeket a szerverek üzemeltetői, a telekommunikációs szolgáltatók, adatközpontok között. (Egy csomagban jellemzően több tízezer cím van.)

Alapvetően minden szervernek egy számsor a címe (a VS.hu-t kiszolgáló gépé például ez: 91.120.239.162), ehhez kell domainneveket társítani, hogy ha az ember beírja a böngészőjébe azt, hogy „VS.hu”, akkor a mi honlapunk jöjjön be. Egy-egy szerveren több oldal is lakhat, az olyan óriási szolgáltatások, mint a google.com pedig szerverek ezrein futnak egyszerre.

-


A felsőszintű (például a .com, .org vagy épp a .hu) domainneveket egy másik amerikai szerv, az IANA (Internet Assigned Numbers Association) osztogatja. A nemzeti domain alá tartozó neveket egy-egy helyi szervezettől lehet megvenni.

A domainneveket az IP-címekkel 13 rootszerver kapcsolja össze végeredményben, ezek többsége amerikai kézben van. Az USA is látja, hogy ez így nem az igazi, a kereskedelmi minisztérium alá tartozó NTIA (National Telecommunications & Information Administration) márciusban adott ki arról közleményt, hogy szívesen átpasszolná az internet őrkutyája szerepkört egy „globális, több érdeket érvényesítő szervezetnek”, azaz egy ENSZ-szervnek, méghozzá 2015 szeptemberéig.

„Bakocs időnként kérés nélkül is mesélt azokról az időkről, amikor a Dánnüje Centyr, az Adatközpont őse még csak a KGST-ben működött, és az amerikaiak mindent megtettek, hogy megszerezzék a szükséges technológiát… Azóta persze nekik is megvan a saját rendszerük, InterNetnek hívják, de az valami teljesen más; a híradóban azt mondják, tiszta anarchia az egész, meg hogy csak reklámok, pornográfia és szekták vannak rajta, nem úgy, mint itt.”

/László Zoltán: Hiperballada/


Rosszul működő ENSZ-szerv vs. balkanizáció

Létezik is olyan szerv, amely erre koncentrál: az ITU (International Telecommunication Union), az ENSZ speciális ügynöksége, amely információs technológiával és telekommunikációval foglalkozik. Ökölszabálynak tűnik, hogy amibe az ENSZ belenyúl, az lomha és rosszul működő dolog lesz, ugyanakkor az oroszok és a kínaiak azért támogatják ezt a verziót, mert így döntő szerepük lehet az internetfelügyelet későbbi szabályozásában. A kormányzatok nagyobb beleszólását 2012-ben olyan, nem éppen a netes szabadságról híres országok szorgalmazták Oroszországon és Kínán kívül, mint az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Algéria, Szudán és Egyiptom. (Az internetet némely ország legális adatgyűjtésre használja, a Facebook Government Request Reportjairól itt írtunk korábban.)

Viszont az amerikai FCC (Federal Communications Commission, államközi kommunikációt felügyelő kormányzati szerv) még 2013-ban felháborodva fogadta az ENSZ-hez paterolt internet ötletét. Az FCC egyik biztosa, Robert McDowell akkor elmondta: már az is hatalmas veszély, hogy az ENSZ 89 tagállama az ITU-nak adta át az internet felügyeleti jogát. Úgy vélte, hogy az internet szabadsága már 2013 nyarán hatalmas veszélybe került. Egy másik biztos, Ajit Pai viszont 2014 márciusi közleményében tudatta: a jelenlegi rendszer tökéletesen működik. Érdekesség, hogy mindkettejüket a Republikánus Párt delegálta az FCC-be.

Felmerült egy másik eshetőség is, hogy az államok nemzeti szinten szabályozzanak mindent. Az elképzelés kritikusai szerint ez balkanizációhoz vezethet, azaz minden ország a saját határain belül megváltoztatná az adott helyen éppen a fogyasztóknak kedvező technikai előírásokat. Ezzel pedig nyilvánvalóan romlana az országok közti netes átjárhatóság.

„Be conservative in what you send, be liberal in what you accept.”

A brazil út

Egyik fent vázolt eshetőség sem tűnik túl pozitívnak, éppen ezért április 23–24-ére Dilma Rousseff brazil elnök összehívta a világ digitális elitjét, hogy a NetMundialon vitassák meg a világháló jövőjét. A helyzet azt követően volt különösen pikáns, hogy az Edward Snowden – az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik alvállalkozójának volt alkalmazottja – által nyilvánosságra hozott adatok szerint az amerikaiak Dilma Rousseffet is lehallgatták.

Nem csoda, hogy a brazil kongresszus a konferenciát megelőzően fogadta el azt a törvényt, amely mindenki számára egyenlő internetelérést garantál, és védi a brazilok bizalmas adatait. Méghozzá úgy, hogy az ország arra kötelezi a nemzetközi netes cégeket, hogy a brazil felhasználók adatait brazíliai szervereken tárolják. Az „Internet-alaptörvénynek” is nevezett jogszabály világszerte elnyerte a szakértők tetszését – még Tim Berners-Lee, a világháló (World Wide Web) feltalálója is pozitívan nyilatkozott róla. A szakemberek szerint a brazil törvény egyensúlyt teremt a kormányzatok, felhasználók és szolgáltatók között, miközben biztosítja, hogy az internet nyitott és decentralizált maradjon.

Dilma Rousseff, NETmundial

-


A São Pauló-i NetMundialon csaknem ezerötszázan vettek részt, köztük különböző kormányok tisztségviselői, tudósok és technikai szakemberek. A konferencia végén közös nyilatkozatot adtak ki, amely túlmutat az addigi szokásjogon. Hasonlót korábban a 2005-ös tuniszi World Summit on the Information Society adott ki, ott az agendát az utolsó pillanatban fogadták el, lényegében ez hagyta meg az amerikaiak által felügyelt ICANN kezében az IP-címek kiosztását. A két nyilatkozatot itt összehasonlította az Internet Governance Project. A NetMundial-nyilatkozat legfontosabb kitétele, hogy az
„internetes kormányzásnak plurálisnak, transzparensnek és mindenki számára nyitottnak kell lennie. A kormányoknak egyenlően kell részt venniük ebben, azaz egyiknek sem lehet nagyobb súlya másoknál.”
A nyilatkozat szerint a tömeges lehallgatási botrányok végleg aláásták az internetbe vetett bizalmat, ezen csak párbeszéd révén lehet változtatni – ebben mindenkinek lehet szava: a tudósoktól a Google- és Facebook-szintű óriásokig –, éppen ezért valószínűleg lassú folyamatoknak lehetünk majd tanúi.

internet03

-


A jövő ködbe burkolózik

A NetMundial szövegét több kormány támogatta, mint nem, viszont az ellenzők – a már említett orosz–kínai-tengely – álláspontja egyértelmű: a kormányzatok komolyabb befolyását szeretnék. A netmundialosok amúgy idén még egyszer összeülnek az Internet Governance Forum és az ENSZ-es ITU szervezésében. „Az ipar elégedett, a Google és a Facebook szerint ez nagyon pozitív vita volt. Olyan vita, amelyben mindenki részt vehet” – mondta Vigilia Almedia, brazil IT-államtitkár.

Úgy tűnik, hogy az elkövetkezendő években valószínűleg véget érhet az internetfelügyelet amerikai hegemóniája. Ha az oroszok viszik át elképzeléseiket sikeresebben, akkor az NSA helyett a KGB adatgyűjtéseinek áldozatai lehetünk, ha pedig a brazilok, akkor egy nehézkesen működő, de adatainkat védő internetfelügyeletet kaphatunk.