Kiderült, hogyan keletkezhetett a Hold

-

100 millió évvel a Naprendszer keletkezése után történhetett az ütközés, amely létrehozta égi társunkat. A Mars viszont az egyik legöregebb bolygó lehet. Most már legalább annyira rejtélyes a Hold, mint amilyen Isaac Asimov Alapítvány pentalógiájában.


Már régóta él a feltételezés, hogy a Hold a Föld és egy ősbolygó, a Theia ütközéséből alakult ki. Ezt sokféle módon próbálták igazolni, például a szatellitáról vett kőzetmintákkal. A kutatók most azt vizsgálták meg, hogy a kövekben megtalálható elemek mely izotópjai a gyakoribbak, ez ugyanis bolygónként és bolygótörténeti koronként eltér. Eddig úgy sejtették, hogy valamikor a Föld kialakulásának elején ütközhetett a két planéta, azonban az izotópos elemzésekből arra következtetnek, hogy egy sokkal későbbi fejlődési szakaszban történt a karambol. A jelenlegi becslés szerint az eddigi 4,5 milliárd év helyett, „jóval később”, „mindössze” 4,4 milliárd éve keletkezett a Hold. A számítógépes szimulációval is megtámogatott kutatás sem teljesen pontos, plusz-mínusz 32 millió évet tévedhet. A mostani eredményekből az is látszik, hogy a Föld az „ifjúkorában” többször is ütközhetett más nagyobb űrbéli testekkel, és ezek közül az utolsó volt olyan nagy erejű, hogy annyi anyagot kitépjen a bolygóból, amiből létrejöhet egy Hold. Erre a szatellitánkon előforduló fémekből is lehet következtetni: az irídium és a platina minden ütközéssel egyre nagyobb mennyiségben olvadt be a Föld köpenyéből a bolygó magjába. A Hold kiszakadásával járó utolsó ütközés után már nem volt jelentős mennyiségű irídium és platina a kéregben, így lehet, hogy bolygónk és a planetoid összetétele nagyon hasonló. A kutatásból az is kiderült, hogy a Mars jóval öregebb lehet, mint a Föld vagy a többi kőzetbolygó. Alig néhány millió évvel a 4,6 milliárd éves Naprendszer születése után keletkezett,  akár évszázmilliókkal is idősebb lehet, mint a kékbolygó. Jól tesszük, ha hangos "csókolom"-mal köszönünk neki.


-


A Hold maga a rejtély

Előre figyelmeztetjük, hogy ha az elmúlt közel harminc évben nem vette a fáradságot, hogy elolvassa Isaac Asimov Alapítvány-pentalógiáját, akkor most meg tudhatja az egész történet végét. Asimov volt az a zseniális science fiction író, aki egyetlen hibát követett el életében: ötvözte a két legsikeresebb univerzumot, amelyet megálmodott. Az első a robotok, a második pedig az Alapítvány világa. Ez utóbbi záródarabjában nem kisebb dolog derül ki a Holdról, mint az, hogy ő maga egy marha nagy, üreges robot, amely, hogy a memóriáját kiterjessze, beköltözik az emberek tudatába, hogy egyetlen óriási számítógéppé változtassa a világot. De égi kísérőnk nemcsak a XX. századi sci-fi irodalomban mozgatta meg az emberek fantáziáját. 1902-ben készült el Georges Méliès Utazás a Holdba című filmje, amely egyszerre dolgozta fel H. G. Wells Emberek a Holdban és Jules Verne Utazás a Holdba című regényét. A filmesek amúgy is imádják a körülöttünk keringő égitestet. David Bowie fia, Duncan Jones például 2009-ben rendezte meg az azóta kultfilmnek kikiáltott Moon című moziját, amely a bolygó bányászatáról szól.



A Hold rendkívül jó táptalaja az összeesküvés-elméleteknek, mert mindig csak az egyik oldalát látjuk. A sötétebbik oldalán tulajdonképpen bármi lehet. Az igazságot csak az néhány tucat űrhajós tudhatja, aki a saját szemével látta az ottani krátereket, amikor elröppent felette. Egyesek éppen emiatt tudni vélik, hogy van odafent valami. Egészen pontosan egy idegen űrhajó, amely már több ezer éves. Ezt a NASA is tudja, de nagyon jól titkolja, mindenesetre a szovjetekkel közösen létrehozták az Apollo 20 küldetést 1976-ban, amelyik le is szállt a rejtélyes tárgy mellett. Igazán csak akkor lepődtek meg, amikor a jármű belsejében egy idegen női holttestre találtak, akit ott helyben fel is boncoltak. A csapat egy expedíción pedig az egyik dűne mögött talált egy egész várost. Vagyis csak maradványokat, amelyik leginkább üvegpaloták fémvázára emlékeztetnek. Persze a NASA és a Roszkoszmosz is tagadja az egész küldetést. Az amerikaiak azt mondják, hogy a 17 után már semmi pénzük nem volt kísérletezni, az oroszokat meg amúgy sem érdekelte soha sem a Hold. De azért az elgondolkodtató, hogy 1972 óta miért nem próbált meg senki sem embert küldeni a szatellitára.