Ki hibázott a Citadella ügyében?

Fotó: MTI/MTVA / Kovács Tamás

-

Ősszel a Lázár János vezette Miniszterelnökség munkatársa lépett közbe, hogy mégse az újbudai önkormányzat kezébe kerüljön a főváros kiemelt turisztikai látványosságának vagyonkezelése. A Fidesz-frakció nagy kodifikátora, akinek nevéhez olyan fülkeforradalmi jogszabályok előkészítése fűződik, mint a trafiktörvény, úgy tűnik, figyelmen kívül hagyta az önkormányzat által kötött szerződést. Jelentős kártérítések várhatók.


Naponta tízezer turista még legalább két héten át bosszankodhat, mert a Citadelláról nem gyönyörködhet Budapest panorámájában. Az adófizetők pedig azért aggódhatnak, mert újabb kártérítési fizetnivalója adódhat az államnak. Mindez azért, mert a kormány ősszel hirtelen koncepciót váltott, hogy mit akar a főváros fellegvárával. Ennek érvényestésére hétfőn reggel rendőrséggel zárták le területet, és bírósági végrehajtás keretében toloncolták ki az éttermekből, üzletekből az ott tevékenykedőket.

Akik már 20 éve bevették a fellegvárat

Pedig évtizedes huzavona és pereskedés után őszre már az állam kezében volt a megoldás kulcsa. A világörökség védelméről szóló törvény gyakorlatilag a tulajdon kisajátítását is lehetővé teszi, ha a hatóságok veszélyben látják a kulturális kincs védelmét. Az ehhez szükséges jogi procedúra tavaly október elsejével ért véget, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) vizsgálata kimondta, hogy az államnak újból birtokba kell vennie a Citadellát a világörökség részét képező építmény védelme érdekében. Hogy kitől kell megvédelmezni a fellegvárat? Azoktól a vállalkozásoktól, amelyek egyébként már a kilencvenes évek eleje óta bevették magukat oda, és haszonélvezői az évente kétmillió turistát odacsalogató idegenforgalmi attrakciónak. Jelesül az olykor alvilági üzleti kapcsolatokat is felmutató Veres Istvánnak. Ő az, akit már tíz évvel ezelőtt is megpróbáltak kifüstölni a Citadelláról, akkor éppen a szocialista kormány, de az állam csak kártérítési pereket vett a nyakába, az éttermeket és üzleteket üzemeltető cégcsoporton nem talált fogást. Veres ugyanis még az első Orbán-kormány idején, 2000-ben 40 évre kötött vagyonkezelői szerződést a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal, és bár utóbb ezt maga az Orbán-kormány próbálta ellehetetleníteni egy minisztériumi ellenjegyzés hiányával, csaknem másfél évtizeddel az esemény után még mindig csak egy első fokú ítélet született az ügyben. Ez egyébként 600 millió forint kártérítést ítélt meg Vereséknek.

A jogi fiaskó

Így 2013. november 13-án az MNV vezérigazgatója, Márton Péter még diadaljelentést küldött az Emmi-nek, hogy a terület addigi bérlői annak rendje és módja szerint birtokba adták az ingatlant az MNV-nek, amely már “gondoskodott is” a “megfelelő módon való hasznosításról”, és birtokba adta az ingatlant az új vagyonkezelőnek, a XI. kerületi önkormányzatnak. A helyhatóság sem tétlenkedett, és azon nyomban, még november 11-én szerződést kötött a terület használóival, vagyis öt céggel, amelyek mindegyike Veres Istvánhoz köthető. Ez a megállapodás határozott időre szólt, idén április 30-án lejárt, ám komoly ígéretekkel kecsegtette a vállalkozót. A megállapodásból két dolog derül ki egyértelműen. Veresék vitatták a világörökségi törvény alapján lezajlott eljárás jogszerűségét, az önkormányzat pedig egyértelműen a Citadella fejlesztésére készült egy beruházó cég pályázati úton történő bevonásával. Alig telt el azonban egy hónap, a folyamat teljesen elakadt, az önkormányzat december 19-én visszaadta a vagyonkezelői jogot az MNV-nek. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a jog határozatlan időre szólt, a tartós befektetőre vadászó önkormányzat viszont 50 évre szerette volna módosítani azt. Az állam azonban ebbe nem ment bele - értesült a VS.hu. Pedig a terület használóival kötött szerződés alapján olyannyira biztos volt az önkormányzat a dolgában, hogy azt is írásba foglalta, hogy a Citadella fejesztésére kiírt pályázaton csak az számít érvényes ajánlatnak, amely a terület használóival, vagyis Veresékkel előzetes írásbeli megállapodást kötött az ott maradó ingóságok megvásárlására. A vállalkozó ugyanis a gázvezeték bevezetésétől a térfigyelő kamerák kiépítéséig több százmillió foritnot költött a területre az elmúlt évtizedekben. Márpedig nehezen hihető, hogy az MNV két nappal később ezen kontraktus ismerete nélkül küldte volna el sikerjelentését (“örömmel tájékoztatom”) a minisztériumnak, és állította volna azt, hogy “gondoskodott” az ingatlan “megfelelő módon” történő hasznosításáról. Pedig a mostani dokumentumokban (amelyeket itt és itt olvashat) és a VS.hu-nak adott válaszában az MNV említést sem tesz arról, hogy a mostani rendőrségi akcióval pellengérre állított vállalkozók novemberben még ellenállás nélkül birtokba adták a területet. Veresék ugyanis most nem a világörökségi törvény mindenféle kontraktust felülíró szövegéből indulnak ki, hanem az önkormányzattal kötött szerződésből, amely viszont egyértelműen kártérítést helyez kilátásba az ingóságokért. A VS.hu érdeklődésére Veres István azt mondta, hogy a korábbi perben összesen 1,2 milliárd forintot követelnek, a 2005 és 2014 közötti időszak fejlesztéseiért 360 millió forint ellentételezést várnak, az ott maradó ingóságokért pedig 180-200 millió forintos kártalanítást akarnak. Egyik cégük, az S.G.C 2002 Kft. már meg is tette az első feljelentést.

Kit fedez az MNV?

Az Emmi éppen a folyamatban lévő perre hivatkozva utasította el a nyilatkozatot a VS.hu megkeresésére. Az MNV-nél ugyanakkor elmondták, hogy az őszig bérleti jogviszonyban működő vállalkozóknak csak egyike fizetett díjat, a szükséges karbantartásokat pedig csak olyan mértékig végezték el, ami az üzleti érdekeikbe belefért. A VS.hu úgy tudja, a bérleti díj tavaly novemberig valóban mindössze évi 10 millió forint volt, valamint a karbantartási kötelezettség. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy az önkormányzati szóvivő elmondása szerint Újbuda már csak azért sem vállalhatta a továbbüzemeltetést, mert a fenntartás a közvilágítástól kezdve hókotrásig rá hárult volna, amire többszáz millió forintot kellett volna költeni. Az MNV tehát - mintha mi sem történt volna - ott folytatja, ahol a kérészéletű önkormányzati vagyonkezelői történet elkezdődött, és azt hangsúlyozza, hogy a vállalkozók most nem adták feltétel nélkül birtokba a területet. A valódi probléma azonban az lehetett, hogy ősszel egyszeriben új önjelölt adódott a kormányzat berkeiben a terület üzemeltetésére, méghozzá a kormányfő legbelsőbb köreiből. A VS.hu úgy tudja, hogy a Miniszterelnökséget vezető Lázár János jobbkeze, Vidoven Árpád személyesen lépett közbe, és állította le a vagyonkezelői jog átadását az önkormányzatnak. A cél az volt, hogy a Citadellán szükséges tízmilliárdos nagyságrendű fejlesztés meghatározott kezekbe kerüljön. Ez pedig a múzeumnegyed kiépítését is levezénylő Városligeti Ingatlanfejlesztő Zrt., amelynek igazgatóságában nemcsak a Szépművészeti Múzeumot irányító Baán László foglal helyet, hanem Orbán Viktor kommunikációs főtanácsadójának, Habony Árpádnak az üzlettársa, Szalay-Bobrovniczky Kristóf is.

Ocsmányságok helyett a Jóisten szórakoztatása

Miként azonban a városligeti fejlesztés is még csak a nemzetközi tervpályázat kiírásánál tart, és csak halvány elképzelések vannak arról, hogy a közgyűjtemények átszervezésével a Budai Várnak milyen új, kormányzati funkciója lehet majd, a Citadella jövőjéről is csak homályos információk szivárogtak ki. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi kormánypártokhoz közelálló építész, az azóta elhunyt Makovecz Imre 2008-ban - ahogy ő fogalmazott, “a Jóisten szórakoztatására” - egy látványtervet készített a Gellért-hegyen megépítendő magyar panteonról. Makovecz akkor úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint egyszer majd megjön a politikusok esze, és a két “ocsmányság”, a Citadella és a Szabadság-szobor helyett az összes fontos magyar személyiségnek állítanak majd ott emléket, Árpád királytól napjainkig. A költségeket ugyan könnyen megdobhatják a kártérítési kötelezettségek, de azok úgyis az állami költségvetésből mennek. Láttunk erre már példát a pécsi vízmű visszavételekor, a Hajógyári-szigetre tervezett kaszinóváros lefújásakor, és hasonló van készülőben a Gellért-hegy lábánál, a pompásan újjáépített Rácz fürdőnél, amely évek óta kong az ürességtől. A Citadella legfeljebb egy lesz ezek közül.