Ki az a Django?

Fotó: AFP / The Picture Desk / István Hajdu

-

HÁTTÉR

Fegyvereket is tölt, sírokat is ás. Django a westernek történetének egyik legnépszerűbb szereplője, több mint harminc filmben ölte a gonosztevőket. Volt hideg, szótlan szőke és kék szemű gyilkos, volt felszabadított rabszolga. Legközelebb pedig Franco Nero - a Honfoglalás Árpád vezére - fogja eljátszani az öreg igazságosztót.


2014-ben visszatér a vászonra a magányos western-hős, aki a vadnyugatot járva osztja az igazságot, pontosabban az ő igazságát. A villámkezű bosszúálló, aki megannyi rendezőt megihletett, nem kér, és nem is ad könyörületet. Django története egészen 1966-ig nyúlik vissza. De ki is ő valójában? Django nyomában.



Minden 1966-ban kezdődött, amikor megjelent a vásznon az a bizonyos fekete kalapos alak, aki egy koporsót vonszolt maga mögött a sárban. Az első jelenetben megjelenő koporsó és a sár tulajdonképpen a film szimbólumai is. Ahogy a vadnyugatot, úgy Sergio Corbucci alkotását is valósággal átáztatja a vér és a mocsok, a titokzatos koporsónak pedig a történet alakulásában is fontos szerepe van. A szóban forgó 1966-os Corbucci-film nemes egyszerűséggel a Django címet viseli, és az egyik legmeghatározóbb spagettiwestern.


Mi kell egy jó westernfilmhez? Vadnyugat, kalapos gazfickók, és egy adag kibékíthetetlen ellentét, melyet természetesen puskákkal, pisztolyokkal rendeznek le a felek. A Djangóban mindet megkapjuk. Franco Nerónak adatott meg a lehetőség, hogy a címszereplőt eljátszva részt vegyen a kultusz megteremtésében. Corbucci Djangója rendkívül titokzatos figura, akinek múltjáról csak apró információmorzsákat kapunk a történet előrehaladtával. Annyit tudunk róla, hogy az amerikai polgárháborúban a déliek ellen harcolt, noha maga is onnan származik.

Már a film első percétől kezdve égünk a kíváncsiságtól, hogy vajon mit rejt a koporsó, amelyet maga után vonszol. Az azonosulás sem esik nehezünkre, olyan halálos nyugalommal intézi el az útjába kerülő rosszfiúkat a hős. Persze ezen a vidéken mindenki rosszfiú, beleértve őt is, de belőle mégis sugárzik belőle egyfajta elegancia, nemesség. Hangulatvilágával, kegyetlenségével és sajátos varázsával Corbucci filmje elindította a lavinát, és egyre többen próbálták Django segítségével meghódítani a spagettiwestern szerelmeseit.

Terrence Hill, mint Django

1968-ban mutatták be Viva Django című alkotást Ferdinando Baldi rendezésében. A főhőst itt Terrece Hill formálta meg, akit több westernben is láthattunk már, és persze sem a verekedés, sem a lövöldözés nem áll távol a szerepétől. A cél Baldi filmjében is hamar nyilvánvalóvá válik: bosszú mindenáron, hiszen megölték Django feleségét.


Django ezúttal a kegyes hóhér szerepében látható. Titokban megmenti az elítélteket a haláltól, ám ezt nem puszta jóindulatból teszi, hisz őket is bosszúhadjáratához akarja felhasználni. Főszereplőnk ezúttal valamivel emberibb figuraként jelenik meg, mint Corbuccinál. Többször láthatjuk mosolyogni, többet beszél. A sötét, komor hangulat ezt a a filmet is átjárja, a kapzsiság pedig ismét kulcsszerepet kap.

„Nem vagyok se bíró, se serif, de visszaéltél a bizalmammal”

djangoviva


Ebben a filmben is legjobb formájában igazságosztóként és élet-halál uraként elevenedik meg a karakter, hiszen egyeseket megment a biztos haláltól, mások életét pedig irgalom nélkül oltja ki.

Nero visszatér

Sergio Corbucci sikerén felbuzdulva számos rendező mondta azt magában, hogy „ilyet én is tudok”, és meg is próbálták lemásolni, utánozni a sikeres elődöt, ám Baldin kívül szinte senki sem tudta visszahozni azt a miliőt, melyet Corbucci megteremtett. A Django nevű magányos fegyveres legalább harmincegy filmben szerepelt, több mint egy tucatnyi színész játszotta. 1987-ben Franco Nero ismét Djangóként lépett a színre (Django visszatér), ám Nello Rossati alkotása óriási csalódást okozott a westernrajongóknak. Quentin Tarantino feldolgozásában is találkozhatunk Neróval egy filmtörténeti jelenetben, melyben Jamie Foxx-szal, azaz Tarantino Djangójával beszélget.

Django Unchained


Nero 2014-ben ismét megpróbálja a Djangóként való visszatérést. A 72 éves színész a Django Lives! című westernben fog ismét igazságot osztani a vadnyugaton. A filmet az a Joe D'Augustine rendezi, aki többek között a Kill Bill 1-2, a Becstelen brigantyk és a Grindhouse vágásáért felelt. Reméljük, hogy az új film Djangója újra régi vérfagyasztó karakter lesz, és nem növeli tovább a rosszul sikerült utánzatok számát.

Mi lehet a Django-kultusz titka?

A spagettiwestern viszonylag egyszerű műfaj, a sikerhez elég egy tipikus hős és néhány visszatérő motívum. Django a kopár, bűntől hemzsegő vadnyugat bátor, magányos vándorát testesíti meg, a koporsó pedig a múltja, amitől meg szeretne szabadulni, de nem tud. Sáros, borostás, izzadt arca is egyfajta értékhiányt sugall, ami szintén az olasz western egyik jellegzetessége. A vadnyugat sem festői tájként elevenedik meg előttünk, hanem kopár, kietlen vidékként, ahol nem szívesen időznénk sokat. Az egész Django-kultuszt átlengi az a kopottas, nyomasztó hangulat, ami olyan életszagúvá teszi a történetet. Mind Corbucci, mind  Baldi filmjében a temető a végső párbaj helyszíne, ahová a gonosztevő természetesen társaival együtt érkezik. Hajítófát sem érne Django legendája, ha nem ő lenne a vadnyugat leggyorsabb pisztolyforgatója, aki a többszörös túlerővel is dacol, és mindig gyorsabb, mint ellenségei.