Két nap kell a vasútnak, hogy felkészüljön a kerekesszékes utasra

Fotó: Abcúg / Magócsi Márton

-

Ha valaki kerekesszékkel szeretne vonatozni, 48 órával az indulás előtt jeleznie kell a MÁV-nak, hogy legyen emelő és személyzet a vonathoz. Hatból három alkalommal azonban még a 48 óra sem elég, ilyenkor jön az alkudozás a kerekesszékessel, hogy szálljon fel másik vonatra, rosszabb esetben másszon fel valahogy emelő nélkül. A kerekesszékeseknek órákat kell várakozniuk a megfelelő szerelvényre, egy férfi pedig 40 cm-ről zuhant vissza az emelővel, mert nem volt rendesen karban tartva.


Hiába vannak meg azok a technikák, amikkel egy kerekesszékest akár egy régebbi típusú vonatra is fel lehet rakni, rendszeresen akadályokba ütközik a folyamat. Sokszor a jegykezelők nem is tudnak a bejelentésről, ezért az emelő sincs ott a kért időpontban, ha mégis, akkor azért megy a futkosás, hogy találjanak egy olyan embert, aki kezelni tudja az amúgy nem túl bonyolult gépet – írja az Abcúg. Egy kerekesszékes nem dönthet úgy, hogy a kért időpontnál korábban vagy később szeretne utazni, ezért sokszor órákat kell várakozniuk az állomásokon.

„A 48 óra a mai világban nagyon nonszensz. Megvan a szükséges technológia, mégsem tudnak feltenni a vonatra. Néha az az érzésem, mintha nem lennének tájékoztatva, kiképezve a jegykezelők. Ott vagyok a peron szélén és azt se tudják, mit kell tenni ilyenkor”– meséli Csiszár Attila, kerekesszékes.



A férfi szerint megalázó, hogy 48 órával hamarabb küldött értesítést az utazásról, de még az állomáson is fel kell hívnia a kezelőt, hogy bejelentette az utazási szándékomat, és segítség kellene felszálláshoz.

A MÁV az Abcúg megkeresésére azt a választ adta, hogy azért van szükség ennyi időre a bejelentéshez, mert meg kell előbb vizsgálniuk, hogy minden feltétel adott-e az utazáshoz, tehát az időpont, a vonat vagy az állomás alkalmas-e arra, hogy kerekesszékkel is utazni lehessen. Az újabb szerelvényekbe már be van építve az emelő, ezért ott a feladat valamivel egyszerűbb, mert csak egy alkalmas embert kell találni, aki tudja kezelni a gépet. A régi típusú kocsikhoz azonban egy külön mozgatható szerkezet van, amivel nem is feltétlen rendelkezik minden állomás. Ezeknek a gépeknek a kezeléséhez még tanfolyamot is kell végezni, ezért gyakran előfordul, hogy az egész állomáson csak egyetlen ember ért hozzá, aki aznap nem feltétlen dolgozik.


Instrukciók a kézi emelőhöz a budapesti Nyugati pályaudvaron


Csiszár Attila Szobról szokott Budapestre utazni, ez hatból három esetben megy gördülékenyen, a másik három esetben pedig valamilyen probléma merül fel. A két állomás között reggel fél 8-kor és este fél 8-kor a legideálisabb egy kerekesszékesnek utaznia, mert olyankor új típusú vonat jár, amibe be van építve az emelő. A kezelők javasolni szokták a férfinak, hogy inkább azt az időpontot válassza, mert az a biztos.

„Miért kell nekem két órát ülnöm Pesten, hogy biztos legyen a hazautam?” – kérdezi.

Pátkai András Gyula, a MEOSZ jogásza szerint az, hogy 48 órával korábban kell regisztrálnia magát az utasnak, sérti a szabad mozgást és az emberi méltóságot, mert senkinek nincs köze ahhoz, hogy ki-mikor akar utazni, ráadásul adódhatnak váratlan helyzetek is. Hallott már olyan esetről is, amikor egy kerekesszékes utasok önerőből kellett felmásznia a szerelvényre, mert nem volt emelő. Sokszor sem a jegykezelő, sem az állomás személyzete nem ért a gép kezeléséhez, pedig szerinte nem egy bonyolult szerkezetről van szó.


Ha nincs ott az, aki ért hozzá, akkor összeomlik a világ. Nekem kellemetlen, hogy ilyen amatőrök kezelik az emelőszerkezetet, már én is jobban tudom, hogy kell”

– mondja Csiszár Attila, aki rendszeresen találkozik ezzel a problémával.

Paulik Ferenc havonta egyszer-kétszer, de akár hetente négyszer-ötször is vonatra száll Orosháza és Szeged között. Nála olyan is előfordult, hogy szóvá tette neki a kezelő, hogy miatta egy órával hamarabb kellett bemennie dolgozni, mert egyedül ő tudta használni a gépet. A kerekesszékes férfit az zavarja leginkább, hogy ha hirtelen derül ki, hogy utaznia kell, akkor nem tud mit tenni. Egyszer Békéscsabáról szeretett volna hazajutni, de a programjuk hamarabb véget ért mint gondolták, ezért három órát kellett szobrozniuk az állomáson, mire elindulhattak.

Nem csak az emelők, néha a megfelelő vonat előállítása sem megy könnyen. Paulik Ferenc a 13.32-es vonattal szeretett volna Szegedről hazautazni, de azt mondták neki, hogy abban az időben nem indul kerekesszéknek kialakított szerelvény, ezért menjen a 10.32-sel. Végül kiderült, hogy azon a vonaton se volt a szabályoknak megfelelő kerekesszékes hely, de jobb híján mégis feltették rá. Ráadásul három órával hamarabb ért oda, mint ahogy a munkaterv alapján kellett volna, ezért órákat kellett várakoznia a téli hidegben.


Az egyik kézi emelőszerkeszet a budapesti Nyugati pályaudvaron


A MEOSZ jogásza a másik nagy problémának azt látja, hogy ezeket az emelőszerkezeteket egyáltalán nem tartják karban, porosak és rozsdásak, emiatt sokszor ott se tudják igénybe venni az utasok a szolgáltatást, ahol amúgy a feltételek (emelőszerkezet megléte) adott lenne.

Mesterházy Zsolt épp ezt a problémát tapasztalta meg, majdnem balesetet szenvedett egy emelőszerkezetnek köszönhetően. A férfi mindig autóval jár fel Veszprémről Budapestre, de tavaly májusban elromlott a kocsija. Egyetlen vonattal ért volna fel az elnökségi ülés kezdetére, meg is rendelte rá az emelőt, az állomáson azonban mégis megpróbálták rábeszélni, hogy egy későbbi, – új, és teljesen akadálymentes – szerelvénnyel utazzon fel fővárosba.

Zsolt ragaszkodott az eredeti útitervéhez, mivel az előírásoknak megfelelően jelezte az utazási szándékát, és a későbbi vonattal nem ért volna fel az értekezletre. Azt viszont elfelejtették közölni vele, hogy az emelőberendezés meghibásodott. Az emelő alapvetően a vonat akkumulátoráról működik, de a két drótkötél egyike el volt szakadva, így a rámpa féloldalasan megfeszülve beszorult. A MÁV dolgozói ezért tekerős kurbli segítségével, kézzel kezdték felhúzni a kerekesszékest. Zsolt érezte, hogy az emelő ferdén megy felfelé, ezért mindenre fel volt készülve, előre is dőlt egy kicsit. A féloldalas terheléstől végül az egyik sodronykötél elszakadt a férfi pedig az emelővel és a kerekesszékkel együtt 40 cm-ről zuhant vissza a peronra. Szerencsére nem sérült meg, de ha a kötél csak később szakad el, akkor sokkal nagyobb baj is történhetett volna. Bár nem bizonyított, de Zsolt szerint az ütődéstől hajszálrepedés keletkezhetett a kerekesszékén, mert pár napra rá az egyik féltengely kettétört.


Engem megalázóan érintett, hogy a felkészületlen személyzet egy olyan helyzetnek tett ki, ahol meg is sérülhettem volna”

– meséli Zsolt.

A MEOSZ jogásza szerint természetesen nem várható el a MÁV-tól, hogy egyik napról a másikra új, alacsony padlós szerelvényeket vásároljon, de az igen, hogy a beszerzéseknél figyelemmel legyenek a mozgáskorlátozott utasokra, illetve, hogy a már nyújtott szolgáltatásokat megfelelő módon biztosítsák a kerekesszékes utasoknak is.