Kérdés, hogy jön-e valaki, aki „gatyába rázza” az MSZP-t

Fotó: Vs.hu/Hirling Bálint / Vs.hu/Hirling Bálint

-

Eldőlt-e, hogy az európaiak kevesebb Európát akarnak, vagy mégsem kell temetni az integráció ügyét? Balázs Zoltán közgazdász, politikatudós, a Corvinus egyetemi tanára és Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója a magyar pártok eredményeit értékelve arról is beszélt nekünk, hogy a DK vagy az Együtt-PM az új SZDSZ.


Azt azért kijelenthetjük a választás eredményéről, hogy meglepő volt, nem? Elsősorban itt a négy baloldali (-liberális) párt eredményére gondolok. Tóth Csaba: Ahogy az áprilisi eredményeket eltalálták a közvélemény-kutatók, most ez sokkal kevésbé sikerült. A Jobbik és a Fidesz eredményét jól jelezték előre, de az MSZP-ét, a DK-ét és az Együtt-PM-ét, és különösen ezek egymáshoz való viszonyát sokkal kevésbé. Nyilván ebben benne van az európai parlamenti választás különleges jellege, illetve az alacsony részvétel is. Meglepő volt tényleg, hogy a DK majdnem beérte az MSZP-t: így nehéz lesz meggyőzni e pártok szimpatizánsait, hogy azért alapvetően higgyenek a közvélemény-kutatásoknak. Balázs Zoltán: Láthatjuk, hogy három részre esik szét a baloldal – most mindenkinek végig kell gondolnia, az ország egyes területein milyen esélyei vannak. Az egész választást nagyrészt Budapest döntötte el, de a centrális erőtér történetén a vidék nélkül nem lehet változtatni. Az is egyértelmű, hogy ebben a rendszerben a baloldal nem spórolhatja meg az együttműködést: nagy kérdés, ennek mik lesznek a keretei. Hogyan fognak ezek a szervezetek különböző kerületekben, városokban egymáshoz viszonyulni? Az összesített eredmény így sem lett nagyon jobb, mint az összefogásé volt áprilisban. Ebből nem következhet, hogy az EP-választáson túl is hasonlóak lehetnek az erőviszonyok a baloldali pártok közt? Tóth: Pont egy ilyen választás után az állandósulásról nem érdemes beszélnünk. Az látszik, hogy ma a baloldal egy ilyen, 30 százaléktól kicsit elmaradó eredményt tud elérni, ebből kell kiindulni. De a Jobbik eredménye például változott: április után sokan beszéltek arról, hogy a Jobbik mindjárt a Fidesz váltópártja lesz. Ettől talán távolabb is kerültünk, inkább a centrális erőtér merevedett meg. De ahogy megtanultuk az utóbbi években, hogy a korábban biztosnak és stabilnak hitt kétpártrendszer nem volt biztos és stabil, ugyanez a centrális erőtérre is igaz lehet majd. Akkor az MSZP történelmi vereségében sem lehetünk biztosak? Balázs: Sosem a vereség kifejezett számaránya a lényeg, hanem az, amit úgy hívunk, hogy percepció. Lehet egy meccset 1-0-ra és 10-1-re is elveszíteni, és utóbbi után is érezheti az ember, hogy legalább rúgott egy gólt, míg előbbi is okozhat drámai törést. Úgy látom az első reakciókból, hogy az MSZP tényleg megroppant lelkileg és egyéb szempontból is, a kérdés, hogy lesz-e, aki képes ezt a pártot gatyába rázni. Tóth: Az áprilisi vereség tanulságait a DK és az Együtt-PM levonta, világossá tette, milyen irányba kíván menni. Az MSZP nem tett így, mintha azt gondolta volna: ha külön indul, az azt a korábbi esetet igazolja vissza, hogy még mindig a párt a legerősebb erő. Ez nincs így, az MSZP megroppant: szerintem van esélye kilábalni ebből, ha most felébred, és ad egy világos, nyilvánvalóan baloldali alternatívát. Ha nem ébred fel, nem tud kinyílni, egy lefelé tartó spirál folytatódhat a továbbiakban is. Balázs: A két másik párt világos személyi vezetői és egyéb gárdával rendelkezik. A Jobbiknál kisebb megtorpanást érzékelek, nem biztos, hogy Vona Gábor ilyen könnyen megússza. A másik: az MSZP-ben is láttuk az előző négy évben, hogy az idősebb generációt sikeresen partvonalra állították, de amikor kellett, be tudott kiabálni. Nem látszik az erős második, következő generáció: jelen van ugyan, de nincs közte senki, akire az ember felkapná a fejét.


-


A DK milyen konzekvenciákat is vont le az áprilisi választás után? Tóth: Az történt, hogy az MSZP-t két irányból feszítette szét két ellentétes alternatíva: az Együtt lényegében azt mondja, hogy a 2010 előtti világot el kell felejteni, korszakváltás szükséges. A DK viszont erőteljesen kiáll a 2010 előtti időszak mellett. És látszik, hogy mindkettőnek van támogatottsága a létező baloldali táborban. Az MSZP pedig középen maradt mondandó nélkül. Ezért lesz talán nehéz a baloldalnak: a két relatíve nyertes párt egészen más irányból képzeli el a baloldal újjászervezését. A „vitázzunk-e a Jobbikkal?” kérdésre is több válasz született: kik profitálhattak ebből, a vitát elutasítók vagy az azt támogatók? Tóth: Megint csak az Együttnek és a DK-nak volt ebben markáns álláspontja. Az MSZP inkább elfogadta a kialakuló konszenzust. Balázs: Ott is volt, meg nem is volt. A DK-ról ezek alapján a kiállások alapján nem mondható el, hogy a párt az új SZDSZ? Tóth: Szerintem egyértelműen nem. Inkább, bár nem akarom őket rossz helyzetbe hozni, ezért egyértelműen róluk sem mondom ki, de inkább az Együtt-PM az. Ha megnézzük a DK szavazatainak eloszlását, ez inkább a korábbi MSZP-támogatottsággal mutat korrelációkat. A lakótelepeken volt erős, illetve olyan klasszikus baloldalibb megyékben, mint például Fejér vagy Baranya. Nézeteiket illetően sem mondhatóak a mai SZDSZ-nek? Illetve személyi összefüggés is van. Tóth: A DK-ban szerintem Gyurcsány személye fontosabb, mint a párt által megjelenített ideológia. Balázs: Nem látok rá annyira erre a szocialista bázisra, de valószínűleg így van, ahogy Csaba mondja. A szabadelvű réteget képviselő párt tényleg inkább az Együtt, még ha ők nem is fogják magukat liberálisnak nevezni. Ez egyébként Európa-szerte sem annyira divat. Az SZDSZ egykori szavazóbázisa szerintem most az Együtt-PM felé tendál. Tóth: A liberális jelzővel azért vitatkoznék: sok liberális európai párt van, még ha ez a jelző Magyarországon kicsit szitokszóvá vált is. Pedig nálunk is sokan azonosítják magukat liberálisként, de nem akarhatnak kontinuitást vállalni azzal, amilyen hibákat korábban a magát liberálisnak nevező SZDSZ elkövetett. A DK eredménye valamilyen szinten legitimálhatja Gyurcsány korábbi kormányzását, Őszödöt? Utóbbival kampányoltak is. A Fidesznél is felmerült, hogy az emberek az újabb kétharmaddal legitimálták az elmúlt négy évben történteket. Tóth: Gyurcsánynak van egy aktív, következetes nézetrendszert valló, országos összesítésben nem túl nagy, de a baloldalon belül arányaiban nem elhanyagolható támogatottsága. Nem hiszem, hogy ez legitimálná Gyurcsány politikáját: még mindig ő az egyik legnépszerűtlenebb politikus, szinte konszenzusos álláspont Magyarországon az ő elutasítása. Ez nem jelenti, hogy ne lenne egy markáns és hangos, a választáson az érdekét legitim módon képviselő kisebbség, amely erről mást gondol. Balázs: Mindenki tudja, hogy az önkormányzati pozícióelosztás nem annyira pénzt fog jelenteni, inkább lehetőséget a helyi ismertség megalapozására. Ebből a szempontból van nagy lélektani jelentősége annak, hogy a DK ennyire megerősödött. Ha pedig azt nézem, hogy a Fidesznek 2002-től nyolc évre volt szüksége, hogy meghatározóvá erővé váljon, akkor azt kell mondanom, hogy még korai lenne baloldali sikert várni.


-


Az LMP mire számíthat a következő években az elmúlt két választási eredményt látva? Tóth: Az LMP-t elsősorban politikai pozicionálás segítette áprilisban: menekülési csatornát kínált azoknak, akik nem akartak az összefogásra szavazni. Onnantól, hogy nincs összefogás, ez a csatorna sokkal korlátozottabb. Komoly kihívás lesz nekik ezt az öt százalékos küszöböt meghaladniuk, és az önkormányzati választás szintén nagy dilemmát fog okozni. A baloldal itt csak együttműködéssel tud majd győzelmet elérni, az LMP viszont ezt elutasítja, így valószínűleg kénytelen lesz az önkormányzati pozícióépítést feladni a politikai stratégia folytatása miatt. Balázs: Régóta húzódik ez a pártépítési história: az Együtt sokkal inkább nulláról kezdte és messzebb jutott, de a DK is. És nem arról van szó, hogy sötét erők nem engedik ezt az LMP-nek, hanem a párt mondanivalójára nem kimondottan vevők. Az LMP listájának élén Meszerics Tamás szerepelt, míg a DK és az Együtt a legismertebb arcait rakta előre. Ez jó húzás volt utóbbiak részéről, hozhatott szavazatokat számukra? Tóth: Nem láttam azt, hogy a listavezető személye drámaian meghatározná a politikát. Akkor is Gyurcsány és Bajnai jelenítette volna meg a két pártot, ha nem ők a listavezetők, ahogy Schiffer is inkább előtérben volt az LMP-ben dacára annak, hogy nem ő vezette a listát. A Fidesznél sem a listavezetőt láttuk vagy hallottuk a legtöbbször. A minden korábbinál alacsonyabb részvételből milyen következtetéseket lehet levonni? Tóth: Túl sok következtetést szerintem ne vonjunk le belőle. Két hónappal az országgyűlési választás után a választók számára különösen értelmezhetőbb tétje nem volt ennek a voksolásnak. De a közép-európai térségben nem kifejezetten alacsony a részvételi arány. Miközben egy magyar választáson a polgár pontosan tudja, mi történik másnap, az EP-választás után ez nem így van – az sem egyértelmű, kinek a jelöltje állhat az Európai Bizottság élére. Ezt a választók ha nem is tudják, de érzik. Balázs: Az EP kompetenciája erősen korlátozott. Teoretikusként nem lennék könnyű helyzetben, ha el kéne magyaráznom valakinek, miért fontos itt részt venni. Eljátszunk egy választást a demokratikus alapgondolat nélkül, hogy én törvényhozó hatalmat választok. Ez egy becsapás, amire az emberek tulajdonképpen helyesen reagálnak. Persze, nem direkt akarják becsapni az embereket, mégis van egy fals felhangja a történetnek. Kibogozhatatlannak látom ezt a problémát. Mindenki tudja, hogy nem ott dőlnek el a fontos kérdések, és olyanokkal foglalkoznak inkább, mint a Tavares-jelentés. Tóth: Történnek azért kísérletek. Hogy a különböző pártfrakcióknak közös jelöltjük lett, kísérlet volt arra, hogy megpróbálják ezt közelebb hozni. De az az érdekrendszer, ami a belpolitikában világos, sokkal bonyolultabb rendszerbe ágyazódik az EP-ben. Jó példa: most senki nem tudja, hogyan fognak ezek az érdekek a bizottsági elnök választásában megjelenni. Junckerrel mi lehet a baja Orbánnak? Nemrég kijelentette, hogy nem szavaznák meg EB-elnöknek a néppárti politikust. Tóth: A Néppárt megosztott volt a Fidesz megítélésében, és Juncker azok közé tartozott, akik inkább kritizálták Orbánt. Talán ez merülhet fel érvként vele szemben.


-


A következő öt évben sem születhet akkor döntés, merre induljon el Európa? Nem inkább a döntésképtelenség az, ami növeli az EU-szkepticizmust? Balázs: Döntöttek a népek: kevesebb lesz. Egyértelműnek tűnik a történet. Az európai alkotmány leszavazásakor történt egy komoly megroppanás: úgy tűnik, akkor a kötél vége megrándult. Azóta egy dezeurópaizáció megy, és ez a választás is beillik ebbe a trendbe. Egyre többen akarnak nemzetek Európáját szorosabb unió nélkül. Tóth: Ezt azért részben árnyalnám: a legerősebb szereplők továbbra is a mérsékelt jobbközép és baloldali pártok. Nem temetném azért az európai integráció jövőjét: nagyon befolyásos támogatói vannak ennek is. A probléma, hogy még inkább kiéleződhetnek és polarizálódhatnak ezek a viták. Balázs: Megint csak a percepció a lényeg. A belpolitika kapcsán sem nagyon elemezgettük a Fidesz ötven százalékos súlyát: egyszerűen kőtömbszerűen ott van, mi pedig azokat elemeztük, akik körülötte repkednek. Mégsem teljesen perspektívatévesztés ez: hiába van egy komoly pro-Európa társaság az EP-ben: az számít, hogy a franciák sokkban vannak, döntésképtelenek, a németek ott ülnek az egész közepén azzal, hogy már rengeteget invesztáltak bele. Az angolok már a kilépés határán vannak. Ahogy mondtam, egyfajta dezeurópaizáció zajlik. A gazdasági integrációt nyilván nem fogják felbontani, de a politikai integráció megtorpant. Tóth: És az is könnyen lehet, hogy elválnak az utak egymástól, és jön a többsebességes Európa. Tényleg, ha már felmerült: minek köszönheti a Fidesz-KDNP, hogy ennyi ideje az élen áll? 2006 óta vezeti a népszerűségi listát, EP-választást még nem vesztett el. Balázs: 2002 után egy elképesztő építkezés, céltudatos táborépítkezés indult. A Fidesz erőssége, hogy a politikai lét összes aspektusát jól kézben tartja. Az lenne a furcsa, ha ekkora invesztálás után sem állna az élen. Tóth: A Fidesz tényleg egy elképesztően professzionális gépezetté vált: sokkal jobban tervezve játszik, mint bárki. Ehhez persze a kétharmados többség adta feltételeket maximálisan kihasználta. A harmadik az ellenzék gyengesége: miközben a Fidesz ennyire jó, az ellenzék a szokottnál lényegesen rosszabb. A Jobbik valóban örülhet eredményének? Második lett, de szavazókat is vesztett. Tóth: A Jobbik furcsa reakciókat ad a választási eredményekre: áprilisban, amikor örülhetett volna, le volt sújtva. Most nem örülhetne szerintem. Azon a ponton, amikor a Fidesz ugyanazokat az eszközöket elkezdte a Jobbikkal szemben alkalmazni, mint korábban az MSZP-vel, a Jobbik nagyon hamar legyengült. Balázs: A Jobbikkal és az MSZP-vel is az volt a helyzet: akikkel politizál, azok nehezen vállhalható figurák. Az nem mondható el, hogy kevésbé EU-szkeptikus, mint öt évvel ezelőtt? Tóth: Magyarországon a lakosság 10-15 százaléka lépne ki: a Jobbik a magyar kontextusban a leginkább euroszkeptikus arcát mutatja. Kétségtelen, hogy elkezdett egy mérséklődési retorikát vinni, pont a váltópártiság építése miatt. Láthatólag ebben nem volt a pártnak nagy sikere. És még az euroszkeptikusokon belül is mintha egyfajta karanténban lenne a Jobbik. Ilyen szempontból a görög Arany Hajnallal kezelik együtt az európai radikális pártok. Azért az Arany Hajnal jóval szélsőségesebb, nem? Tóth: Szerintem igen, de Európából, messziről ez nem mindig látszik. A Magyar Gárda idején (ma már a Jobbik nem pont ez) nehezebb lett volna a különbségeket meglátni.