Kellenek-e nők a politikába? – Bősz Anett kontra Csontos Sandra

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

Mi visz rá egy fiatalt ma, mikor minden korábbinál látványosabb az ifjúság körében a politikával szembeni apátia, hogy pártok közelében tevékenykedjen? Hogyan látják a különböző pártállású fiatal nők a közéletben kevéssé jelen lévő fiatalok és nők érvényesülési lehetőségeit? Ifjúsági- és nőpolitikáról ütköztette nézeteit Csontos Sandra (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ, a KDNP ifjúsági társszervezete) és Bősz Anett (Magyar Liberális Párt).


Nemrég nagy visszhangot kapott a sajtóban, hogy az új kormány miniszterei között egy nő sincs. Valóban azért van ez így, mert a Fidesz-KDNP nem engedi előtérbe a képviselőnőket? Vagy tényleg egy alkalmas nő sem volt a közelben? Bősz: A kezdettől fogva leszögeztük mi, Liberálisok, hogy nem vagyunk hívei a női kvótának. Az esélyegyenlőség ott kezdődik, hogy kvóta nélkül is fel tudja küzdeni magát egy női politikus, üzletasszony – bárkiről legyen szó, az élet bármely területéről. Ugyanígy nem szeretnénk azt sem, hogy kvóta alapján kerüljenek kiosztásra a miniszteri pozíciók. Kerüljenek alkalmasság alapján helyzetbe az emberek – legyen szó miniszterről, könyvelőről vagy akár bolti eladóról! Azt persze furcsának tartjuk, hogy a Fidesz-KDNP nem lát a saját holdudvarán belül alkalmas politikusnőt miniszteri posztra. Macsó kormányunk van abban az értelemben, hogy leigáznak mindent és mindenkit. Fontos lenne, hogy legyen női miniszter? Bősz: Általánosságban elmondható, hogy míg a XIX. században abszolút egy férfiúi hivatás volt a politikusoké, addig a XX. században végbement a női emancipáció, megjelentek az üzleti szférában és a közéletben is a nők. Ha bármelyik párt körülnéz a háza táján, feltehetően talál alkalmas nőket is a pozíciókba. De azzal alapvetően nincs baj, ha egy párt nem alkalmaz kvótát. Mi figyeltünk arra a pártalapításkor, hogy nemek és generációk aránya nagyjából kiegyensúlyozott legyen, valahol ez lenne a természetes. Csontos: Mi sem vagyunk kvótapártiak. Szerintem minden kormánynak feladata, hogy megfelelő embereket tegyen megfelelő pozíciókba. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek megfelelő képességű nők, hanem hogy különböző dolgoknak kell egyszerre érvényesülniük. Épp ezért nem látnék bele semmiféle szándékosságot, vagy nőkre vonatkozó hátrányos megkülönböztetést az új Fidesz-KDNP kormány összetételébe. A jövőben pedig nyilván nekünk, fiataloknak lesz a feladatunk, hogy megteremtsük a nők és a fiatalok számára is az igényt a politizálásra. Tehát örülnél annak, ha lenne több nő a kormányban? Csontos: Szerintem nem a kormányzatban résztvevő nők aránya fontos. Ha van akár csak egy rátermett nő bármelyik oldalon, arra büszkének lehet lenni. Minden esetben igaz azonban az, hogy teljesítmény a fontos. Nem az, hogy nő vagy férfi az illető. Mások azt mondják, hogy a nők inkább keresik a megegyezés lehetőségét, ügyesebben el tudják simítani a problémákat. Lehetséges ezekhez hasonló nemi sajátosságokkal érvelni a nők politikai szerepvállalása mellett? Bősz: Amikor a női kvóta szóba kerül, szeretnénk hinni, hogy az elsődleges nemi jelleg egyfajta tulajdonsághalmazt is körülhatárol. Erre sok esetben rácáfol a gyakorlat. Jelenlegi élvonalbeli politikusnőknél gyakran azt látjuk, hogy nem kevésbé erőszakosak, mint a férfiak. Olyan képességekkel kell rendelkezni, amelyeket a politika világa igényel, függetlenül attól, hogy az ember férfi, vagy nő. Tudnám példaként mondani, mikor egy kicsi lány belekezd bármilyen küzdősportba. Korábban meglepő volt, ma egyre elterjedtebb, és én is szívesen látok dzsúdóruhában kislányokat, ha visszamegyek az edzőterembe, ahol felnőttem. Nem határolható be egyértelműen női és férfi tulajdonsághalmaz: sok kompromisszumképes férfi van és harcias nő. De idehaza az üzleti szférában is háttérbe szorulnak a nők, ezt látni kell. Az esélyegyenlőség kulcsa az ellátórendszerekben rejlik: a bölcsődei, óvodai rendszerünk nem megfelelő ahhoz, hogy egy nő egészen pici gyerekkel is tudjon a karrierjére koncentrálni. Igen jómódú pár az, amelyik erre képes: sok pénzbe kerül egy jó bölcsőde, óvoda, vagy babyszitter.



Akkor keressük az okokat: miért lehet nálunk ilyen kevés nő a politikában, szemben mondjuk más európai országokkal. Csontos: Az irány, ami felé haladunk, szerintem jó. Folyamatosan bővülnek a bölcsődei férőhelyek, miközben a családbarát munkahelyek számszerűsíthető növekedése is megfigyelhető. Az intézkedések mögött pedig egyszerre áll komoly kormányzati szándék és támogatás is. Az igénynek kell megszületnie, hiszen ha a nők nem keresik a politikát, nyilván nem is fognak benne részt venni. Hiába a jobb ellátórendszer, vagy épp a rugalmas foglalkoztatási formák lehetősége. Mondok egy példát: március környékén Civil Női Kormány néven alakult egy szervezet. A csoport „miniszter asszonyai” elfogadhatatlannak tartották ugyanis, hogy nem egyenlő arányban vesznek részt a politikai döntéshozatalban a nők és a férfiak. A kezdeményezés tagjai azonban már megalakulásukkor leszögezték, hogy politikai ambíciókkal nem rendelkeznek. Általánosságban mondom: ha szerepet akarnak vállalni a nők, álljanak ki, de legyenek vele tisztában, hogy ez már politikának számít. Bősz: Ha személyes vonatkozásról van szó, elmondhatom: én nem találkoztam még az üvegplafon-jelenséggel. Lehet csak szerencsés voltam. Talán az is hozzátartozik, hogy Németországban kezdtem építeni a karrieremet. Csontos: A jelentős különbség inkább ott van, hogy miként állunk a dolgokhoz. Lehet azt mondani, hogy azért nehéz, mert nők vagyunk, de a közéletben való részvétel a férfiak számára sem könnyű. Kifogáskeresés, ha valaki a kvóta hiányára hivatkozva mondja, hogy nem megy. A politikusok célja, hogy egy oldalt képviselve előre menjenek, hatást fejtsenek ki, sikereket érjenek el – ha a nők is érvényesülni szeretnének, ugyanezt a küzdelmet kell felvállalniuk. Tehát a nőknek el kell fogadniuk, hogy ha nem törtetnek, akkor nem tudnak érvényesülni a politikában? Volt már arra vonatkozó tapasztalatotok, hogy ezt várják el tőletek? Bősz: Nem igazán. De ha az ember megnézi a német társadalmat, ott nem furcsa, ha egy kislány kijelenti: buszvezető szeretne lenni vagy űrhajós. Idehaza ez nem divat. Egymástól különböző családfelfogásokról van szó, és ez lassan változik, olyan családokban is, akik önmeghatározásuk szerint liberálisok. Nem tudom, Sandra apukája mondta-e: „legyen szép, mint az anyja és okos, mint az apja”. Vannak ilyen kocsmai poénok, mind mosolygunk rajtuk, nem vesszük komolyan ezeket, mégis úgy tűnik, sok esetben meghatározzák gondolkodásunkat.


Csontos Sandra Bősz Anett és Csontos Sandra

A hímsoviniszta, nőellenes gondolkodás nem jellemzi túlontúl a politika világát? Sorolhatnám a parlamenti példákat mindegyik oldalról – a reakció viszont mindig inkább pártpolitikai jellegű. A fideszesek elítélik Józsa Istvánt, a baloldaliak Tasó Lászlót. Nem lenne jobb itt, ha mondjuk a nőképviselők egyforma mércével mérnének? Csontos: Már hogy összefogni a nőknek és kiállni egymás mellett? Úgy látom, ezeknél a támadásoknál nem a nőiség volt a lényeg, hanem a visszavágás. Ha így tudtak megfogni valakit, nyilván ezzel vágtak vissza. Nem gondolnám, hogy ez azt jelentené, eltérő mércével mérik a nők munkáját a parlamentben. Bősz: Azt azért meg kell jegyezni, hogy társadalmi-politikai értelemben a parlament egy tükör. A társadalomban is épp úgy jelen vannak ezek a tendenciák. Kérdés, mennyire gyorsan fog ez változni. Én azt látom, Magyarországon lassan megy végbe ez a folyamat, míg máshol gyorsabban zajlik. Ha valakinek a nőiségét éri az ilyen megjegyzés, nem rosszabb, mint a másfajta személyeskedés? Csontos: Nem tudom, hogy neked milyen tapasztalataid vannak Anett, de nőként azért sokféle megjegyzést kap az ember. A reakciók nagy része gyakran nem is a megszólalást érinti. Bősz: Rossz dolog, hogy mintha az lenne a többségi vélemény, hogy egy fiatal nő nem mondhat értelmes dolgokat, főleg, ha még törődik is a külsejével, szeretne csinos lenni, sminkeli magát, odafigyel a hajára, és sorolhatnám. A médiában is ritkán találkozunk nőkkel: ha szakértőt akarnak megkérdezni, gyakori, hogy nem látunk nőt a képernyőn. Jobboldalról mintha gyakrabban hallanánk nőellenes megnyilvánulásokról. A hagyományos szerepfelfogás nem jelenti sokszor a nők alábecsülését is? Csontos: Nem hiszem, hogy a megítélésünk párttól vagy politikai iránytól lenne függő, sem azt, hogy a jobboldaliak bármilyen tekintetben is alábecsülnék a nőket. Éltem keletebbre Törökországban, és azt kell mondanom, aki látja, ott hogyan kezelik a nőket, nagyon is érzékeli, ha Európában van. Szerencsére nálunk van lehetősége a nőknek önállóan dönteni az életükről, pályájukról, amely sok esetben ellentmond a hagyományosnak ítélt szerepfelfogásnak. Nyilván a témához kapcsolódik a család fogalmának átértékelődése is, ami elsősorban nekünk, fiataloknak köszönhető. Az egészséges egyensúlyt viszont meg kell találnunk munkavállalás és gyereknevelés közt – mindenkinek a saját igényeihez, önmagával szemben állított elvárásaihoz viszonyítva. Bősz: Viszont nem lehet nem észrevenni azt a hagyományos családfelfogásból táplálkozó képet, ami nőellenes megnyilvánulásokban ölt testet. Többször hallottunk kormánypárti politikusokat úgy nyilatkozni, a nőnek a bölcső mellett és a konyhában a helye. Nemzetközi statisztikák mutatják ugyanakkor, hogy azokban az országokban fogy a leggyorsabb ütemben a népesség, ahol ilyen családmodellben gondolkodik a társadalom nagy hányada. Ahol viszont dinamikusan vissza lehet illeszkedni munkaerőpiacra – mint a skandináv országokban -, gyermekvállalás esetén meg lehet osztani a szociális juttatásokat, a picire fordítandó időt, a babával kapcsolatos teendőket, ott több gyermeket vállalnak a családok, a nők ott merik hagyni az íróasztalt.


Bősz Anett és Csontos Sandra Bősz Anett és Csontos Sandra

A fiatalok jelenlétének hiánya ugyancsak aggasztó. Elöregedik a politikai elitünk? Csontos: A magam részéről tisztelettel tekintek azokra a politikusokra, akik a rendszerváltást, illetve a demokratikus berendezkedés megszilárdulását segítették az elmúlt 25 évben. Biztosan vannak fiatalok, akik hirtelen akarnának előre lépni, de ott vannak az idősebb politikusok is, akik tapasztalataiknál és bölcsességüknél fogva csitítják őket: legyenek több nyugalommal. Szerintem mindennek meg van a maga helye, ideje, de ezt a jelenséget semmiképp nem nevezném negatívnak. Tényleg rájuk kell hagyni, hogy csitítsák a fiatalokat, mondjuk a baloldalon is? Az összefogást többen vádolták azzal, hogy a jól ismert, talán el is használódott politikusok, például Fodor Gábor, nem engedték előre az újakat. Bősz: A magyar közéletben lényegében kimaradt egy generáció. Akik végigcsinálták a rendszerváltást, és az első nagy lökdösődés után is talpon maradtak, sok esetben a mai napig meghatározzák a hazai közéletet. Viszont nem tudott melléjük belépni egy újabb generáció, az új évezred elején. Pedig a politikának le kéne képeznie a teljes társadalmat. De az első vonalba nehéz beemelni olyanokat, akik tapasztalatlanok. Huszonéveseknek a másodvonal megfelelő lehet a tapasztalatszerzéshez. Szerintem a Magyar Liberális Pártnál erre abszolút van tér. Nem kell, hogy egy teljesen új arc csöppenjen a sor legelejére, mert akkor nagyon könnyű hibázni. Itthon divat mostanság elsősorban a gonzó újságíróktól, az a vélemény, hogy mindenki, aki az előző kormányokban, rendszerekben betöltött bármilyen közfeladatot az tűnjön el, mert miattuk nem működik az egész. Pedig az a társadalom, amelyik nem tiszteli az idősebb, tapasztaltabb elődöket szerintem zsákutcába kerül, ahonnan nagyon nehéz lesz kijönni. Nem tudom, érzékeljük-e, hogy pont ez a helyzet van nálunk? És van most elég fiatal nő, aki a sor elejére léphet majd? Liberálisoktól, vagy IKSZ-től nem nagyon tudnék mondani mást rajtatok kívül. Csontos: Pedig vannak. Talán azok a témák, amiket én vittem, láthatóbbak voltak, de nálunk 40 százalék körül van a nők aránya, köztük sok vezetővel. Elnök-helyettesem, Varga Adrienn is nagyon aktív a közéletben. Nem tudom, milyen személyes ambícióik vannak a körülöttem tevékenykedő nőknek, de idővel biztos ki szeretnének majd tűnni. Talán megvan az ehhez szükséges türelem bennük. Bősz: Nálunk sem az a helyzet, hogy nincs más fiatal nő a láthatáron. A Fiatal Liberálisoknál például van egy rendkívül tehetséges lány, Gehér Zsófia. Ő az ifjúsági szervezetünk alelnöke. Vele mondtam közös beszédet március 15-én. De nagy pártnak kell ahhoz lenni, hogy három embernél többet fel tudjon futtatni a médiában. A mostani kormánynak fontosak a fiatalok? Volt egy hallgatói szerződés is, fiatalok tüntettek, sokak szerint pedig a politika az oka annak is, hogy inkább külföldön vállalnak állást a pályakezdők. Csontos: A fiatalok egy része mindig lázadni fog az épp aktuális irányokkal szemben, hiszen vannak kérdések bőven, melyek politika által szabályozottak és érzékenyen érintik az ifjúságot. A migráció kérdése azonban külön kategória. Fiatalok korábban is mentek külföldre, és ezután is tesznek majd így. Ez tehát nem a kormánnyal szembeni tiltakozás, hanem az Unió által biztosított szabadságjoggal való élés. Látványosan növekszik az elvándorlás, a hallgatói szerződéssel is erre akartak választ adni. Csontos: A hallgatói szerződés nem a fiatalok itthon tartására kíván választ adni és nem is ezzel a céllal jött létre. Vannak, akik kimennek, és bátorítok is mindenkit, hogy nyitottsága, rugalmassága függvényében próbálja ki magát. Tanuljon, szerezzen tapasztalatot más országokban is. A statisztikákkal kapcsolatban pedig rengeteg félreértés van, hiszen mindegyik egy adott pillanat adatait képezi le, így a változások bemutatására már nem alkalmasak. Ez egy oda-vissza igaz folyamat. Bősz: Németországban is nehéz a pályakezdőknek, de ha ott elér az ember egy minimumszintet, abból már elvan. Kevesebben vannak ma, akik politikai indíttatásból költöznek külföldre. Arról van szó, hogy szűkül a gazdaság, a beruházási ráta még a pótlásra sem volt elég 2013-ban. A növekedést mindig az előző évi adatokhoz képest mutatják a statisztikák, azok jól néznek ki, de jelenleg nem elegendő munkaerőt felszívni a magyar gazdaság, és az állami újraelosztás is egyre nehézkesebben működik. Háromezer milliárdnyi nyugdíjvagyont nyelt el a költségvetés úgy, hogy az államháztartási hiány nem csökkent, és még sorolhatnám. Alapvetően a gazdaságból adódik, hogy megugrott a kiköltözések száma. Csontos: Különbséget kell tenni korosztályok között. A fiataloknál jelentős érv, hogy kipróbálnák magukat, de amennyiben egy család megy ki, ott felmerülhet a lehetősége a gazdasági okoknak is. A nyugdíjrendszer átalakítását nem keverném bele ebbe a kérdésbe, hiszen az pontosan egy tudatos és biztonságosabb rendszer kialakítását célozta a korábbi magánnyugdíj-rendszerrel szemben. Egyébként rengeteg ösztöndíj-program van, amit a fiatalok nem használnak ki, pedig ezek anyagi előnyt is nyújtanak. A hallgatói szerződés viszont rossz eszköz a fiatalok itthon tartására, nem? Csontos: Kicsit túlzás ezt itthon tartásnak nevezni, hiszen nem állják senkinek az útját, aki külföldre szeretne menni. Valamilyen szinten azonban jogos, hogy le kell dolgozni azt, amit az állam beleforgatott az ember képzésébe. Nekem jólesik, hogy dolgozom és az adóforintjaim itthon kamatoznak. Több olyan évfolyamtársam van, akik elég sok időt töltöttek az egyetemen, miközben gyakorlatilag nem csináltak semmit, vagy épp csak azért tartották fent a jogviszonyukat, hogy az egyetemmel járó kedvezményekben részesüljenek. Nem gondolom, hogy a fiatalok megkötését jelentené, hogy ezt az állam nem támogatja. Bősz: Én nem értek egyet a hallgatói szerződés jelenlegi formájával. Viszont hagyományos liberális gazdaságpolitikai elem a tandíj, amely mellett rászorultsági alapon szociális ösztöndíjat lehet igényelni. Az államnak túlontúl nagy kiadás ekkora felsőoktatási rendszert fenntartani. Alapvetően nincs azzal probléma, hogy egy későbbiekben feltehetően jobb módú embernek meg kell keresnie a rávalót, hogy diplomája legyen. Ha valamiről az ember úgy érzi, hogy ingyen van, azt sokszor nem is becsüli meg eléggé. Ezért ragadnak bent sokszor akár egy évtizedre emberek az egyetemeken. Csontos: Azért azt szögezzük le, hogy ez nem tandíj. Ellenben abszolút egyetértek azzal, hogy a diploma értékét növeli, ha szabályozott keretek között, meghatározott időn és feltételrendszeren belül juthat csak hozzá az ember. Ha egy fiatal talál is állást egyetem mellett, ideje, ereje már nem feltétlenül jut rá az órák után. Ráadásul kollégiumot is kell fizetni, bérletet, ételt, italt… És akkor még fizessen a képzésért is? Bősz: Nekem a versenysport harminc órát elvitt a hetemből harmadéves koromig. Egy húszórás munkát az ember el tud vállalni. Persze, ez elég kemény életmód az egyetemi évek alatt, de el kell dönteni, mi a fontos, és aszerint élni az életünket. Csontos: Elsőéves koromtól végig dolgoztam az egyetem alatt. Nem állítom, hogy könnyű, de lehetséges. Persze mindig könnyebb nem dolgozni. Az anyagi előnyökön túl azonban, sokat ad az a fajta önállóság is, hogy „igen, én már el tudom tartani magam.”


Csontos Sandra Csontos Sandra

A mai fiatalokat érdekli egyáltalán a szimbolikus politizálás? Gondolok itt a Marx-szobor elleni IKSZ-es akcióra, vagy a Szabadság téri megszállási emlékműre – utóbbinál a Liberálisok demonstrálnak gyakran. Csontos: Rengeteg pozitív megkeresést kaptam, volt, aki ezáltal ismerte meg a szervezetünket. Sok fiatal ért egyet velünk. Ehhez azonban az kell, hogy felvállaljunk témákat, lássanak bennünket, hallassuk a hangunkat. A fiatalok politikától való elfordulásán csak úgy tudunk változtatni, ha megmutatjuk, hogy „így is lehet”. Bősz: A Szabadság téri emlékmű szimbólummá vált, a jelenlegi hatalom hozzáállásának legsötétebb formáját mutatta meg ebben az ügyben. Nem folytatott társadalmi párbeszédet, a civilek próbálkozásai ez ügyben süket fülekre leltek. Az emlékmű építésének kezdete előtt, demonstrálók élő emlékművet hoztak létre. Az ő személyes tárgyaikat sem tiszteletben tartva kezdték el körbekeríteni az épülő szobor helyét. Nem az emlékművel van a baj, hanem az üzenetével. A demonstrálók azért küzdenek, hogy közvetítsék a gondolatot: szembe kell néznünk a történelmünkkel. Ezt jobbára idősebbek közvetítik kint. Bősz: Vannak mások is, bár tényleg igaz, hogy a fiatalok inkább betérő vendégek. A német megszállás emlékműve kis helyre sűríti azt a politikát, amit a Fidesz-KDNP kormány négy éve folytat, és amivel mi, Liberálisok semmilyen szinten nem értünk egyet. A Marx-szobor nem ugyanekkora probléma? Bősz: Nem. Az ezerszer elátkozott kommunizmushoz, elrontott szocialista rendszerhez nincs köze Marxnak, ő egy társadalomtudós-közgazdász volt. Kimondta, hogy az elmélete egy utópia. Hogy ez lett belőle, ami, azért hadd ne kelljen neki a halála után felelősséget vállalnia. Csontos: Szerintem mindenki felelős azért, amit mond. A mi nemzedékünknek pedig nem példakép Marx, akinek egyébként van köze a marxizmushoz… Ezért rendeztünk demonstrációt a szobránál. A Szabadság téri szobor egy egészen más vitáról szól. Hazánk 1944. március 19-én elvesztette a szuverenitását. Az emlékmű valamennyi áldozat előtt tiszteleg, ami, azt gondolom, így helyes. Senki sem vitatja, hogy voltak kollaboránsok, ők azonban nem áldozatok, hanem elkövetők. Nem nekik és nem róluk szól az emlékmű. Nem tartom szerencsésnek azt az irányt, amely minden magyar kollektív bűnösként ítélne meg Bősz: De a német megszállási emlékmű olyan üzenetet hordoz magában, mintha az akkori magyar állam nem lenne felelős a történtekért. És ez hazugság. Az egész történet abból táplálkozik, hogy nem tudunk leszokni arról, hogy a közélet jelenlegi szereplői felelősek a történelmi bűnökért. Ez badarság. A vörös terror bűneiért miért kellene például egy a hetvenes években született szocialista politikusnak felelősséget vállalnia? Ugyanígy nem felelős a fehér terrorért egyetlen ma aktív, jobboldali politikus sem. Csontos: Ha valóban fontosnak tartjuk a számon kérhetőséget és elvárjuk a politikusoktól, közéleti személyektől, akkor Marxra se tekintsünk másképp. Nem beolvasztani kell a szobrot, de felelősen olvasva a sorok között egyértelmű, hogy nem állítható példaként a Corvinus aulájába. Ha pedig szóba került: a magyar kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy ne foglalkozna a holokauszt témájával. Bősz: A hetvenedik évfordulón nem is tehetne másként. A probléma, hogy ezt hogyan teszi. A németeknél fontos a történelemmel való szembenézés: milliószor hamut szórtak a saját fejükre. Tudják, hogy e nélkül nem megy. Ez az, amit a jelenlegi magyar kormány szeretne kihagyni az évfordulón. Ezzel van a probléma. Csontos: Szerintem eléggé kitett magáért a kormányt, hogy méltó módon és tisztelettel adózzon a holokauszt áldozatai előtt. A történelmi felelősség kérdéséhez kapcsolódva pedig, az IKSZ holokauszt emlékévet hirdetett, melynek minden programján szívesen látunk mindenkit, pártállástól függetlenül. A Liberálisokat is.