Kazuo Ishiguro az idei irodalmi Nobel-díjas

Fotó: MTI/EPA / Daniel Deme

-

Nagy érzelmi erejű regényeiért díjazzák.


A Svéd Akadémia Kazuo Ishigurónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint a japán születésű, 62 éves írót nagy érzelmi erejű regényeiért díjazzák. Műveiben feltárta a világgal való kapcsolatunk illuzórikus érzése alatt tátongó szakadékot.

Az elismerés mellé 9 millió svéd korona jár. A díjátadó ünnepséget december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.


Bizonytalan idők

A bejelentést megelőzően nem tudták elérni a díjazottat. Ishiguro elképesztően hízelgőnek nevezte az elismerést. "Csodálatos megtiszteltetés, főként azért, mert azt jelenti, hogy a legnagyobb szerzők nyomdokaiban járok."

Az író reméli, hogy a Nobel-díj valami jót hoz. A világ jelenleg nagyon bizonytalan pillanatban van, s reméli, a Nobel-díjak egyfajta pozitív erőt adnak majd. "Meghatónak érezném, ha valamilyen módon részese lehetnék egy olyan folyamatnak, amely pozitív légkört teremt a mostani rendkívül bizonytalan időkben."

Ishiguro 1954. november 8-án született Nagaszakiban. Családjával ötéves korában költözött az Egyesült Királyságba, szülőföldjére csak felnőttként tért vissza. Az 1970-es évek végén a Kenti Egyetemen szerzett diplomát angol-filozófia szakon, majd kreatív írást tanult a Kelet-angliai Egyetemen.

1982-es első könyve megjelenése óta főállású író. A dombok halvány képe és következő regénye, A lebegő világ művésze is Nagaszakiban, pár évvel a második világháború után játszódik. Ezekben a könyvekben már megjelentek a nevével azóta összeforrott témák, az emlékezet, az idő és az önámítás. Különösen tetten érhetők ezek a legismertebb regényében, az 1989-ben megjelent Napok romjaiban, amelyért Booker-díjat kapott, és amelyből Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével forgattak filmet.

Ishiguro műveit óvatosan visszafojtott kifejezésmód jellemzi, függetlenül a cselekménytől. Legutóbbi regényeiben azonban fantasztikus elemek is vannak – írta közleményében a Svéd Akadémia, utalva a 2005-ben megjelent, Ne engedj el... című disztópiára. E regényében – csakúgy, mint több másikban is – zenei hatások is érezhetők. Nocturnes: Five Stories of Music and Nightfall című elbeszéléskötetében a zene egyenesen főszerepet játszik a karakterek közötti viszonyok ábrázolásában.

Két éve megjelent legfrissebb regényében, Az eltemetett óriásban egy idős házaspár szeli át az archaikus angol tájat abban a reményben, hogy az út végén találkoznak évek óta nem látott fiukkal. A műben Ishiguro megindító módon tárja fel, hogyan kapcsolódik az emlékezet és a feledés, a múlt és a jelen, valamint a képzelet és a valóság.

Eddig nyolc regénye jelent meg, ezeket több mint negyven nyelvre fordították le. Film- és televíziós forgatókönyveket is ír.

Regényeinek és írásainak legkorábbi magyar fordítója szerint Ishiguro a japán és az angol kultúra egyedülálló szintézisét teremtette meg könyveiben. "Nem dolgozik látványos eszközökkel, írásai nagyon visszafogottak. Nem gondolkodik nyelvi bravúrokban, barokkos mondatokban.


Visszafogottsága mélyén azonban iszonyú feszültségek rejlenek"

– mondta Kada Júlia.

Az eltemetett óriás fordítója, Falcsik Mari szerint méltó és igazságos döntés született, egy nagyon szép pálya megfelelő szakaszán kapta Ishiguro az irodalmi Nobel-díjat. A díjazott népszerű, nagy regények írója, aki úgy teremtett saját világot, hogy stilisztikájában és a képalkotásban nem vesztette el a keleti művészet vonásait, miközben nagyléptékű történelmi témákhoz is bátran hozzányúlt – mondta Falcsik.

Ishiguro "a legpontosabb emberismerő, aki hihetetlen precizitással használja a nyelvet és ábrázolja az emberi viszonyokat" – mondta Dragomán György író, aki nagyon szereti az írásait, "a tíz kedvenc íróm között biztos ott van". A fehér király szerzője szerint "Ishiguro írásaiból nemcsak egymást, hanem önmagunkat is megismerhetjük".


Váratlan döntés

Örömteli és váratlan döntés született – mondta Ishiguro regényeit Magyarországon publikáló Európa Könyvkiadó leköszönt igazgatója, M. Nagy Miklós. Ishiguro sosem szerepelt a díj nagy esélyesei között – mondta M. Nagy, aki szerint a Svéd Akadémia döntése ebből a szempontból váratlan, de nem úgy meglepő, mint Bob Dylan tavalyi Nobel-díja. Ishigurót régóta az egyik legizgalmasabb, legmélyebb, legtartalmasabb kortárs íróként tartják számon.


Az a fajta író, akinek minden regénye más, nem ismétli magát"

– mondta M. Nagy, aki szerint a regények nyelvezete nem kimondottan ornamentális vagy bonyolult, de mégis végtelenül kifinomult stílus jellemzi.

Nagyregényei közül a fantasy elemekkel megírt Az eltemetett óriás és a sci-fi jegyeket mutató Ne engedj el is a magasirodalom és a zsánerirodalom határmezsgyéjén mozog, azonban az olvasót elsősorban filozófia és lélektani mélységével nyűgőzi le – mondta M. Nagy, aki október elsejével leköszönt az Európa igazgatói tisztségéről, de továbbra is szerkesztőként segíti a kiadó munkáját.

Eredetileg 2018-ra tervezték a Nocturnes: Five Stories of Music and Nightfall című elbeszélésgyűjteményének megjelentetését, a Nobel-díj miatt azonban felgyorsítják a tárgyalásokat, éppúgy mint a szerző többi műveinek jogairól.


Ketten nem vették át

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta most 110. alkalommal ítélték oda, hét alkalommal – 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között – nem osztották ki. A mostani díjazottal együtt 114-en kapták meg a kitüntetést, mivel négy alkalommal (1904-ben a francia Frédéric Mistral és a spanyol José Echegaray, 1917-ben a dán Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup, 1966-ban az izraeli Smuél Joszéf Agnon és a német Nelly Sachs, 1974-ben a svéd Harry Martinson és Eyvind Johnson) megosztva részesültek az elismerésben.

Az irodalmi Nobel-díjat általában az életműért ítélik oda, de a Svéd Akadémia kilenc alkalommal ki is emelte a kitüntetett egy alkotását. Ezek a következők: Theodor Mommsen: A rómaiak története (1902), Carl Spitteler: Olimpiai tavasz (1919), Knut Hamsun: Az anyaföld áldása (1920), Wladyslaw Reymont: Parasztok (1924), Thomas Mann: A Buddenbrook ház (1929), John Galsworthy: Forsyte Saga (1932), Roger Martin Du Gard: A Thibault család (1937), Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger (1954), Mihail Solohov: Csendes Don (1965).

Az irodalmi Nobel-díj birtokosainak átlagéletkora 65 év. A legfiatalabban, 41 évesen az angol Rudyard Kipling (1907), a legidősebben, 88 évesen a brit Doris Lessing (2007) kapta meg a díjat. A kitüntetettek közül mindössze kilencen vannak, akiket 50 éves koruknál fiatalabban ismert el a Svéd Akadémia. A legidősebb élő kitüntetett az 1931-ben született Toni Morrison amerikai író, 1993-ban kapta meg a díjat. Vele egy évben, de öt hónappal később született a 2013-ban díjazott Alice Munro kanadai írónő, a díj történetében ő az egyetlen, aki csak novellát írt.

A díjazottak 25 nyelven alkottak, a legtöbben angolul (29), franciául (14), németül (13) és spanyolul (11). Hárman két nyelven is alkottak: Rabindranath Tagore bengáli és angol, Samuel Beckett francia és angol, Joszif Brodszkij orosz és angol nyelven. A díjazottak között mindössze 14 a nő, először a svéd Selma Lagerlöf 1909-ben, legutóbb, 2015-ben a fehérorosz Szvetlana Alekszijevics kapta meg a kitüntetést.

A kitüntetést két író nem vette át. Borisz Paszternak 1958-ban elfogadta, de aztán a szovjet hatóságok nyomására, szándéka ellenére vissza kellett utasítsa a díjat. 1964-ben a francia Jean-Paul Sartre nem vette át a kitüntetést, mert minden hivatalos elismerést elutasított. Halála után egy író kapta meg a díjat, 1931-ben a svéd Erik Axel Karlfeldt. A Nobel-díj 1974 óta már nem adható posztumusz.

A díjazottak sorában legmeglepőbb a brit miniszterelnök Sir Winston Churchill neve, akit 1953-ban Nobel-békedíjra is jelöltek, de végül az irodalmi Nobel-díjat nyerte el.

Az eddigi egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas a 2016-ban elhunyt Kertész Imre, aki 2002-ben részesült a kitüntetésben, az indoklás szerint írói munkásságával "az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".


Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai

2007 - A brit Doris Lessing, aki olyan "női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".

2008 - A francia Jean-Marie Gustave Le Clézio, az indoklás szerint "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki eksztázis szerzője, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatója".

2009 - A romániai születésű német Herta Müller, aki "a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg az otthontalanság tájképét".

2010 - A perui Mario Vargas Llosa, a "hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért".

2011 - A svéd Tomas Tranströmer, akinek lírája "tömör, áttetsző képeiben egy friss valóság felé mutat utat".

2012 - A kínai Mo Jen, aki az indoklás szerint egy sajátos műfaj, a "hallucinatorikus realizmus" révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent, és egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet.

2013 - A kanadai Alice Munro, aki az indoklás szerint "a kortárs novella mestere".

2014 - A francia Patrick Modiano "az emlékezés művészetéért, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait".

2015 - A fehérorosz Szvetlana Alekszijevics "polifonikus írásaiért, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak emléket korunkban".

2016 - Az amerikai Bob Dylan költő, dalszerző, énekes, aki "új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset".