#jövő #életmentés @Twitter

Fotó: Fotó: Europress/Getty Images/Fox Photos / Béla Fotós

-

A Twitter a hálózatkutatók kísérleti nyula és kristálygömbje egyszerre, és hét év alatt megváltoztatta a világot.


Rövid, 140 karakteres üzenetek, a # (hashtag) karakterrel kiemelt témák vagy kulcsszavak, nagyon gyors, szinte valós idejű kommunikáció, és hatalmas adatmennyiség (350 millió poszt naponta). Ezek a tulajdonságok teszik alkalmassá a tőzsdén most debütált Twittert a legkülönbözőbb elemzések elvégzésére mondta Hannák Ancsa, a bostoni Northeastern University PhD-hallgatója a VS.hu-nak.

ancsa Hannák Ancsa

Kézenfekvő és piaci alkalmazás, hogy egy új termék fogadtatását a tweetekből jelzik előre: ha sokszor írják le, hogy az új ízesítésű üdítő finom, érdemes többet költeni a reklámra és a további terjesztésre. Hollywood is élénken érdeklődik: a bemutató után pár nappal a tweetek alapján már meg tudják mondani, kasszasiker lesz-e egy film.

Más, jellemzően amerikai kutatók a választási eredményeket jósolják meg, hasonló módszerrel: amelyik jelölt jelentősen többször szerepel pozitív hangvételű szövegkörnyezetben, az fogja megnyerni a választásokat szemben a gyakran negatív kontextusban említett ellenfelével szemben.

Bátrabbak azt állítják, így még a tőzsdei árfolyamokat is napokkal előre tudják jelezni a tweetek alapján. Az ilyen hangzatos, jellemzően szenzációhajhász bejelentéseket nem árt azonban fenntartásokkal kezelni. Ha valaki valóban képes megjósolni az árak mozgását, miért publikálja módszerét, ahelyett hogy maga keresne milliókat a tőzsdén?

Valódi eredményeket lehet várni például azoktól a kutatásoktól, melyek különböző vírusok, például a H1N1 terjedési irányait próbálják meg előre megmondani. A Twitter ugyanis nem csak a posztolás tartalmát és idejét jegyzi meg, de azt is honnan küldték az üzenetet. Ha már megvan, merre terjed a vírus (mely területekről növekszik a releváns tweetek száma), tudni lehet, hová kell szállítani oltóanyagot, illetve hol kell még inkább a megelőzésre koncentrálni.


A különböző krízishelyzetek esetén nagyon felértékelődnek a Twitteren küldött üzenetek. A jelenség új kihívások elé állítja a kutatókat. Egy földrengés idején például sokmilliós nagyságrendben posztolnak, és ebből a hatalmas adatfolyamból kell kiszűrni azokat az üzeneteket, melyek valóban hasznosak lehetnek. Egy épület alá szorult ember segítségkérő tweetje ugyanis többet ér, mint egy aggódó anyuka üzenete egy másik városból.

A bostoni maratonon elkövetett merényletet követő hajsza idején éppen Hannák Ancsáék kutatócsoportját keresték meg a hatóságok, hogy segítsen a még menekülésben lévő merénylők nyomára akadni. A Twitter két órán belül rendelkezésükre bocsátotta az összes vonatkozó üzenetet, nekik ezekből kellett kiszűrniük azokat, melyek valóban segíthettek. A tweetek mellett mobilhívásokat is értékeltek és az emberek mozgásának elemzése is hozzásegítette a hatóságokat ahhoz, hogy ahhoz, hogy elkapják a merénylőket.

 


A Twitter képes hatalmakat megdönteni. Az arab tavasz eseményei után az elnyomó rezsimek is kezdik felismerni a mikroblogok jelentette erőt, és sokat tesznek azért, hogy korlátozzák azt. Nagyon érdekes annak a vizsgálata, hogyan reagálnak az aktivisták a cenzúrára. A “kínai Twitter”, a Weibo erősen cenzúrázott: ha a hatalom számára kellemetlen téma bukkan föl, azt szűrni kezdik. De a felhasználok azonnal reagálnak: az inkriminált szavakat egyszerűen lecserélik valami másra, amelyről mindenki tudja, mit is jelent valójában.

Releváns tweet lehet az, amelyiknek a végére odaírták a forrást, vagy szerzője korábban is hasznos dolgokat posztolt, de érdemes megnézni azt is, melyik tweetre reagálnak sokan. Egy ilyen esemény után szerzett tapasztalatok nagyon sokat tudnak segíteni a programok további fejlesztésében, hogy a jövőben minél gyorsabban és pontosabban lehessen kiszűrni a hiteles üzeneteket, előre jelezni trendeket vagy emberek mozgását. Ahonnan egyszerre sokan posztolnak, ott biztosan történik valami.



Egyre népszerűbbek az úgynevezett tényellenőrző oldalak, mint például a snopes.com vagy a factcheck.org. Egy-egy vitát hamar le lehet zárni egy ilyen oldalra mutató linkkel, aztán pedig érdekes megnézni, miképp viselkedik az illető, miután szembesítették azzal, hogy nem volt igaza.

A Twitter képviselte erőt mára mindenki felismerte. Sok hír itt jelenik meg először, a NASA a Twitteren keresztül tudatta a világgal, hogy szondája jeget talált a Marson és Oszáma Bin Laden halálhíre is egy tweetből terjedt el világszerte.

Egy elégedetlen ügyfél ma már nem panaszlevet ír, hanem posztol. Egy felkapott üzenet aztán sokkal nagyobb kárt tud okozni egy cégnek, ha az valóban hibázik.

Az egyiptomi forradalom idején az aktivisták tweetekben kommunikáltak, hogy kicselezzék a katonaságot. Saját fiókja van az összes fontosabb hírességnek és politikusnak, de 2012 óta a pápának is (@Pontifex). Twitteren keresztül a hírességek sokkal közvetlenebb kapcsolatban lehetnek követőikkel (legyenek azok rajongók vagy megnyerni kívánt szavazók), mint valaha. Egyes vélemények szerint Katy Perrynek a maga 46 700 000 követőjével nagyobb a befolyása, mint némely vezető politikusnak.

A szolgáltatás jelentőségével mára már a celebek és politikusok mellett tehát a tudósok is tisztában vannak és mindenki arra használja, hogy elérje a célját: a politikusok saját magukat népszerűsítik, a kutatók pedig a világot szeretnék jobban megismerni.


A tweetkutatás módszertana

A kutatások alapvetően az érzelmi alapú megközelítést használják (sentiment analysis) - tudtuk meg Hannák Ancsától, akinek a hálózatkutatás az egyik szakterülete. Ez azt jelenti, hogy egy-egy tweethez különböző érzelmeket társítanak, és abból vonnak le következtetéseket.

A listás módszer a kevésbé kifinomult. Ilyenkor gyakorlatilag egy szótárat hoznak létre, a különböző szavakhoz társítanak érzelmeket. Ehhez külön módszereket kellett kifejleszteni, hiszen a Twitternek saját nyelvezete van, amely ráadásul folyamatosan változik.

Az úgynevezett tanuló-algoritmusok használata már egy kifinomultabb módszer, az így végzett kutatások sokkal ígéretesebbek. A kutatók több ezer posztról először eldöntik, hogy azok pozitív vagy negatív érzelmeket közvetítenek-e. Ha már elég példa van a rendszerben, a jól megírt algoritmus később maga is el tudja dönteni egy adott tweetről, hogy szerzője mit akart közvetíteni a külvilágnak. Ha mindez megvan, már csak a kutatói fantázia szab határt annak, hogy a kinyert adatokból milyen következtetéseket szeretnének levonni.