Jöttek, láttak, itt maradtak - hogy élnek a külföldiek Budapesten?

Fotó: Getty Images/iStockphoto / PJPhoto69 / Getty Images/iStockphoto / PJPhoto69

-

Miközben London szépen lassan magyar gyarmattá válik, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy bizony hozzánk is rengeteg külföldi költözik. Hogy megtudjuk, mi vonz ide embereket a világ minden tájáról, úgy gondoltuk, legjobb lesz, ha megkérdezzük őket.


Ahogy az várható volt, nincs általános recept - mindenkinek más és más története van. Különböző események húzták Magyarországra őket, és különböző élmények tartják őket itt. Egy dologban mégis hasonlítanak: mindannyian annyira megszerették hazánkat, hogy most már otthonuknak érzik. Ők is ide tartoznak.  


Minden út Budapestre vezet

Beszélgetőtársaink nagy része már hosszú évek óta él közöttünk. A francia származású Christophe már több, mint húsz éve. Még a párizsi egyetemisták gondtalan életét élte, mikor váratlanul leomlott a berlini fal, és egy új, eddig elzárt világ nyílt meg előtte. Christophe bejárta egész Közép- és Kelet Európát, de Budapestet találta a legérdekesebbnek és a legéletteltelibbnek, így úgy döntött marad. Azóta jól menő étterme van a belvárosban, és esze ágában sincs elmenni, annak ellenére, hogy a családja már visszaköltözött Franciaországba. Szerinte 40-50 évesen már nagyon nehéz egy új életet felépíteni, és szinte lehetetlen igaz barátságokat kialakítani. Christophe - Franciaország Christophe - Franciaország Sokak a szerelem szárnyán érkeztek - Márcio, a brazil költő egy irodalmi rendezvény miatt jött a fővárosba, mikor megismerkedett Vikivel, és nem volt visszaút. A magát professzionális költöző madárnak aposztrofáló Márcio úgy érzi, most otthonra lelt, ő is marad. A színészként és rendezőként alkotó Antonios félig görög, félig magyar feleségével költözött ide nyolc évvel ezelőtt - a feleségével azóta nincsenek már együtt, de Budapest mellett mindketten kitartottak.

Ellentétek vonzásában

Egy város kicsit olyan, mint egy Rorschach-teszt - mindenki mást lát benne. Az, hogy milyen környezetből érkezik valaki, nagyban befolyásolja, hogy miket keres álmai városában. A magyar felmenőkkel rendelkező, Sao Pauló-i Pedrinho például a megbízhatóan és olajozottan működő tömegközlekedést dicsérte nekünk – ilyesmit egy tősgyökeres pestitől nemigen hallani. Nem meglepő ez annak tudatában, hogy Sao Paulo a közlekedési dugóktól egyik legjobban szenvedő város a világon - nem ritka, hogy több száz kilométeres torlódások is kialakulnak. Az ötödik évét itt töltő, jelenleg egyetemista Pedrinho szerint a közbiztonság a magyar főváros legfőbb erénye Brazíliával szemben, ahol több város is előkelő helyen végzett a föld legveszélyesebb városai listán. Pedrinho - Sao Paulo Pedrinho - Sao Paulo „Nyugat-Európa nekem nagyon túlszabályozott. Magyarországon azt szeretem, hogy itt már megjelenik a keleties lazaság, de még pont optimális mértékben, még nincs káosz” – mondta Christophe, aki nagyon szereti a magyarokban, hogy kevésbé keresik a konfliktust személyes és szakmai ügyeikben, mint a franciák. Véleménye szerint okosabban, hűvösebb fejjel oldjuk meg a problémáinkat, türelmesebbek vagyunk egymással. Antoniosnak az alkotói munkájához elengedhetetlen a művészi inspiráció, amit a városban „elveszve” szokott magába szívni. Szerinte Budapesten még a leglepusztultabb negyedeknek is sajátos karaktere van, amik csatangolás közben segítenek neki különböző hangulatokba, lelkiállapotokba kerülni. Derya és Gabriela, a CEU mesterszakos középkor kutatói szintén az építészetet emelték ki, ami élő történelemkönyvként hordozza az elmúlt évszázadok lenyomatát. Derya Törökországból jött, így lenyűgözte, hogy az emberek nálunk mennyire szabadok „Magyarországon mindenki úgy viselkedik és úgy öltözködik, ahogy csak akar! Nálunk, ha valaki különcködik, azt az emberek kinézik, megszólják. Nem tudnék most már visszamenni Törökországba.” A negatívumok sem kerülik el a külföldiek figyelmét, ők is csak alátámasztani tudják az önmagunkról kialakult sztereotípiánkat: pesszimisták vagyunk és folyton panaszkodunk. Ehhez még hozzájön, hogy zárkózottan viselkedünk, nehezen nyitunk mások felé - van, akinek ez nem okoz problémát, de sokan, főleg, akik még angolul sem beszélnek jól, nem tudnak olyan könnyen elvegyülni emiatt a magyarok között, így kis szigeteket alkotnak. Ahogy Antonios látja: „Itt egy kicsit zárkózottabbak az emberek, ezt tiszteletben kell tartani. Viszont azt vettem észre, hogy ahogy lemegy a nap, mindenki teljesen kinyílik és lelazul. Ez nagyon tetszik!” Gabriela Venezuelából és Derya Törökországból Gabriela Venezuelából és Derya Törökországból

Hatás-ellenhatás

Ha az ember hosszú évekig pácolódik egy adott környezetben, akkor akarva-akaratlanul elkezd alkalmazkodni, hasonlóvá válni az őt körülvevőkhöz. Az idegen kultúra rücskei-csücskei kicsit lecsiszolódnak, hogy jobban passzoljanak az új helyzethez, és esetleg magára kap néhány tulajdonságot menet közben. Az itt élő brazilok, mint Pedrinho és Márcio, saját bevallásuk szerint egyre pontosabbak és megbízhatóbbak, ahogy több időt töltenek Budapesten. Ezzel szemben a francia Christophe arról számolt be, hogy - bár sok idő kellett hozzá, de - megtanulta kicsit lazábban kezelni a határidőket és a szabályokat. Ahonnan ő jött, merevebben kezelik az ilyesmit. Antonios - Görögország Antonios - Görögország Antonioson egészen váratlan változás ment végbe - Budapest kutyabaráttá tette. „Nem is értem, itt annyira szeretik a kutyákat, hogy engem is megfertőzött! Van egy másik görög barátom, aki itt él, ő még extrémebb eset. Azelőtt egyenesen utálta a kutyákat, most pedig kettő is van neki, teljesen beléjük van habarodva! Egyébként türelmesebb is lettem. Talán, mert nem beszélem a nyelvet, ezért jól esik, ha velem is türelmesebbek az emberek. Lehet, hogy ezt viszonzom.” „Brazilként, imádom a karneválokat. Rengeteg karneválon jártam a világban, de egyik sem nyűgözött le annyira, mint a busójárás Mohácson. Az egyik legszebb dolog volt, amit életemben láttam! Annyira magával ragadott, hogy eltökéltem, filmet csinálok belőle. Ez is egy olyan dolog, ami itt tart.” – mondta Márció, aki amíg Spanyolországban lakott, gyakran hiányolta a brazilok társaságát, azok karakterét, de mióta köztünk él, ez elmúlt: „Magyarország túlságosan különbözik Brazíliától ahhoz, hogy hiányozzanak a brazilok, egyszerűen nem jutnak az eszembe. Most sokkal nyitottabb vagyok az új dolgokra, mint amikor Spanyolországban éltem.” Márcio - Rio de Janeiro Márcio - Rio de Janeiro Budapest egy európai főváros, Európa közepén - nem csoda, hogy rengeteg külföldi keveredik ide a világ minden tájáról. Az azonban, hogy itt is maradnak, már minket is minősít. Pozitívan. Ha hihetünk a nálunk élő világpolgároknak, akkor - a hangoskodó kisebbségtől eltekintve - egy kellemes, befogadó társadalom vagyunk, ahová bárkinek jó költözni. És ez így van jól, mivel elsősorban a sokszínűség az, ami Budapestet a világvárosok közé emelheti.