Jobban élünk, mint négy éve? (Értékelés)

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt / MTI/Szigetváry Zsolt

-

1,2 százalékkal nőtt tavaly a magyar GDP. Sok ez vagy kevés? Értékeljük az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának négy évét, és a cikk végén egy zsiráf megmenekül.


Az emberek

Kezdjük az értékelést a pénztárcánknál, úgyis mindenkit ez érdekel. Az Orbán-kormány négy éves regnálása alatt a reálbérek több mint négy százalékkal növekedtek. Ez persze csak átlag, nem mindenki keres többet, mint négy évvel ezelőtt: a jövedelemadót érintő változtatások miatt a gazdagok többet, a szegények pedig kevesebbet kapnak, mint négy évvel ezelőtt. 


Mire ment el a nagyobb fizetés?

El nem költöttük, az biztos. A KSH adatai szerint ugyanis a kiskereskedelmi forgalom és a lakossági fogyasztás is stagnál 2010 óta. Kevesebbet költünk utazásra, visszaesett a tartós fogyasztási cikkek vásárlásra, de jelentősen csökkent az élelmiszer-fogyasztás is.


Pénzben kifejezve többet költünk ételre, ám ha a mennyiségeket nézzük, a trend fordított. Az elmúlt tíz évben folyamatosan csökken az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás: kenyérből például majdnem tíz százalékkal eszünk kevesebbet, mint akár négy évvel ezelőtt, de minden élelmiszerből egyre kevesebbet fogyasztunk.


A Magyar Nemzeti Bank adataiból az látszik, hogy a nálunk maradt pénzt hiteltörlesztésre költöttük, illetve az, aki megtehette, növelte megtakarításait. A válság után a lakossági hitelállomány jelentősen visszaesett, ebben szerepe volt a végtörlesztésnek is. Fontos azonban kiemelni, hogy ezzel a lehetőséggel csak a tehetősek tudtak élni. Beszédes és figyelmeztető adat, hogy a nem teljesítő hitelek aránya (melyet több mint kilencven napja nem törlesztenek) már 18,5 százalék, míg ez a szám 2010 elején még csak 8 volt.


2637 milliárd forintot tettünk félre

A megtakarítások növekedése mindenképp örvendetes, hiszen arra utal, hogy sokkal tudatosabban bánunk pénzügyeinkkel, mint korábban. Ha a válságnak és a magánnyugdíj-pénztárak államosításának volt pozitív hozadéka, akkor ez az.


A fentiekből persze az is következik, hogy többletjövedelme annak a középosztálynak keletkezett, melynek a kormány - társadalompolitikai céljaival összhangban - kedvezni akart. A kedvezményezett réteg azonban nem úgy viselkedett, ahogy ezt tőlük elvárta volna a gazdaságpolitika. A kormányzati elképzelés szerint ugyanis a helyzetbe hozott középosztály jövedelmét elkölti, ezzel beindul a belső fogyasztás, ami aztán magával hozza a gazdaság bővülését is - ez azonban elmaradt.

A nemzet

Az akkor még Matolcsy György vezette gazdaságpolitika másik számítása viszont bejött, a lakosság – a soha nem látott mélységben lévő kamatok miatt – elkezdett állampapírt venni. Ez azért jó, mert így csökkent hazánk külföldnek való kitettsége, sokkal biztonságosabb, ha az államadósságot nem külföldi nagybefektetők, hanem a lakosság finanszírozza. Így ugyanis nem kell tartani a külső piaci fertőző hatástól, a magyarok általában jobban tájékozottak a magyar államügyekben.

Állóháború

Ez azonban csak egy apró csata volt az államadósság elleni „harcban”, a háborút egyelőre nem sikerült megnyerni. A magánnyugdíj-pénztári vagyont arra való hivatkozással államosították, hogy abból az államadósságot csökkentik. Menet közben a nyugdíjpénz elfogyott, az adósság fél évig csökkent, ám 2011 végére ugyanott álltunk, mint az államosítás előtt. Az IMF-től is sikerült „megszabadulni”, azon az áron, hogy most a piacról kell finanszírozni az országot – így pedig jóval drágább, mintha a Valutaalapnak tartoznánk. 2013 végére az államadósság ugyanúgy a GDP 80 százaléka körül lesz, mint ahol 2009 végén volt. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez az adósságpálya finanszírozható, az Államadósság Kezelő Központ aukcióin jól fogynak az állampapírok.

allamadossag_gdp_szazalek


Az államadósságot jellemzően a GDP százalékában mérik, így a mutató akkor is csökken, ha a gazdaság bővül. Ha nagyobb a GDP, a hozzá viszonyított tartozás alacsonyabb – így lehet „kinőni” az adósságot (ez a magyarázata a 2009-es megugrásnak is, akkor ugyanis jócskán nagyot zuhant a gazdaság). Ám az elmúlt négy évben ez nem sikerült. A gazdaság válság utáni visszaesését – főleg még a Bajnai-kormányzat intézkedéseinek köszönhetően – 2010-re sikerült megállítani. A minimális növekedés 2012-ben a megszorítások miatt ismét recesszióba fordult, ami szerencsére csak egy évig tartott.

6 nominalis_gdp_valtozas


A fenti ábra mellé érdemes odatenni az inflációval kiigazított GDP-t is. 2006-os árakon számolva folyamatosan csökkenő értéket kapunk, tavaly a rezsicsökkentés miatti alacsony infláció okozta a megugrást. Noha a reál GDP ilyen módon számított értékét nem lehet egyértelműen visszaesésként értelmezni (a GDP jelentős részét nem inflálódó javak adják, például pénzügyi vagy szellemi termékek), annyi azért látszik, hogy sikertörténetről nem beszélhetünk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a válságból kilábaló világgazdaság sem biztosít ideális feltételeket a növekedéshez, de régiós versenytársaink nálunk azért jobban teljesítettek.

gdp_alakulasa


2010-ben a kormányzat eredeti terve az volt, hogy a választások után új költségvetést fogadnak el, elengedik a hiányt, és kormányzati költésekkel adnak lökést a gazdaságnak. Nyárra, Orbán Viktor brüsszeli látogatása után kiderült, ebbe a tervbe az Európai Bizottság nem megy bele, és a hiányt mindenképp féken kell tartani. A kormány ezért csökkentette kiadásait (visszavágták például a gyógyszertámogatásokat, brutálisan csökkent a felsőoktatás támogatása) és jelentősen növelte bevételeit (nőtt a korábban kifejezetten sikeres szektorokra kivetett különadók mértéke, szigorodtak a cafeteria szabályok, nőtt ez egészségügyi hozzájárulás mértéke stb.) A költségvetési megszorítások hatása látszik a GDP 2012-es visszaesésén, az viszont feltétlenül a kormány dicséretére válik, hogy a deficit a ciklus egészében a bűvös három százalék alatt maradt. A probléma itt valójában az, hogy a költségvetésbe lényegében nem nyúltak bele, szerkezeti reformokat nem hajtottak végre. A költségvetés ilyetén foltozgatásának az a következménye, hogy a most megoldottnak tűnt problémák a jövőben újra fel fognak bukkanni. Előbb-utóbb vagy összeomlik valamelyik alrendszer, vagy pedig újratermelődik a hiány.

Nem nő

Valódi bővülésről „növekedési fordulatról” akkor beszélhetnénk, ha évente négy százalék körüli lenne a növekedés. Nem csupán a „növekedés” mértéke a probléma, de az összetétele is. A tavalyi bővülést ugyanis lényegében a mezőgazdaság hozta össze, a többi ágazat (ipar, építőipar, kereskedelem, szolgáltatások) voltaképpen stagnál. Az a gazdaság, melynek teljesítménye a napsütéses órák számán múlik, nem tekinthető éppen modernnek vagy stabilnak. A magyar gazdaságból hiányzik a növekedési potenciál, nem látni azt a szektort, ami az elkövetkezendő években motorja lehetne a gazdaságnak. Az OTP elemzéséből kiderül például, hogy a feldolgozóipar termelékenysége a 2008-as szint körül mozog, ami azt jelenti, hogy itt nem igazán van tér a további bővülésére. A fejlesztések szinte teljes egészében állami megrendelésre – uniós pénzből történnek, a beruházások pedig gyakorlatilag leálltak.


Az elmúlt években nem történt Magyarországon komolyabb beruházás (ami annak tűnik, azok mind, korábban már eldöntött beruházások, melyek mostanában értek látványos szakaszukba). Legfőbb probléma a kormány kiszámíthatatlan politikája, a csökkenő jogbiztonság, és a közbeszerzések átláthatatlansága. Ez a fajta kormányzati viselkedés elriasztja a nagyberuházókat, a kis- és középvállalkozások pedig komoly tőkehiánnyal küzdenek. Rajtuk segíthetne az MNB hitelprogramja, ennek eredménye azonban még nem látszik.

Egymillió munkahely hat év alatt

Tőke és munkaerő-bővülés nélkül pedig nincsen növekedés. Hiába beszél a kormányzati propaganda sikertörténetről és soha nem látott foglalkoztatottsági szintről, ez egész egyszerűen nem igaz. A tíz évre beígért egymillió munkahelyből az első négyben gyakorlatilag egy sem jött létre. A versenyszférában tavaly létrejött minimális bővülés az uniós pénzek felhasználásához, illetve a magyarországi autóipar bővüléséhez köthető. A statisztikákat kizárólag a félmillió emigrált munkavállaló és a mintegy háromszázezer közmunkás javítja. Látható tehát, hogy nem kiterjedt folyamatról van szó, pedig a valódi növekedésnek az lehetne az alapja. Ha csak a versenyszférában dolgozókat vesszük (mezőgazdaság és külföldön dolgozók nélkül), akkor jól látszik, hogy a foglalkoztatottság még távol van a válság előtti szinttől.

mezogazdasagon_kivul_fogl


Maga a közmunkaprogram még akár jó ötlet is lehetne. Az, hogy a sokáig munkanélküliségben élőket megpróbálják visszavezetni a „munka világába” támogatandó törekvés lenne, ám, mint legtöbbször, itt is a megvalósítással van probléma. A közmunkaprogram jelenlegi formájában ugyanis alkalmatlan arra, hogy az ott dolgozók a későbbiekben a versenyszférában kapjanak állást.

Magyarország hogyan teljesít

Négy év elteltével bizonyos társadalompolitikai törekvések egyértelműen kirajzolódnak a kormányzati intézkedésekből, azonban ugyanilyen egyértelmű gazdaságpolitikai koncepció nem látszik. A kormány, bár a vállalatokkal szemben inkább a lakosságnak szeretett volna kedvezni, igazságosságra azonban nem törekedett. Sokan – főleg a középosztály – jobban járt, ám az átlag alatt élők helyzete tovább romlott. Úgy tűnik, hogy az állami beavatkozások tervezés nélkül, ötletszerűen történnek, egyik intézkedésből következik a másik. Ez valószínűleg a központosított döntéshozatali mechanizmus és az előzetes hatástanulmányok hiányának a következménye. A valódi probléma nem az, hogy a növekedés egy-két százalék körül mozog (az MNB előrejelzése 2014-re 2,1 százalék), hiszen ez lehetne egy felfelé ívelő pálya eleje. Ez azonban nem így van. A mai, minimális növekedés nem fenntartható, hiszen a tavalyi bővülés a kedvező mezőgazdasági termelésnek, az Európai Uniótól kapott pénzekre támaszkodó állami beruházásoknak és a rezsicsökkentéssel feljavított belföldi keresletnek a következménye. A valódi – három-négy százalékos – növekedés nincs benne a gazdaságban. A fundamentumokat nem rakták rendbe: az infláció a hatóságilag elrendelt rezsicsökkentés következménye, a folyó fizetési mérleg pozitív, de emögött a gyengülő forint és az alacsony fogyasztási szint áll. A problémás alrendszerekhez (például egészségügy, oktatás) sem nyúltak hozzá érdemben, pedig a kétharmad erre lehetőséget adott volna. A néhány pozitívum – az államháztartás hiánya alacsony, az államadósság finanszírozható és Matolcsy György monetáris politikája is működött 2013-ban – azonban eltörpül amellett, hogy a mostani gazdaságpolitika nem fenntartható. A második Orbán-kormány a döntéseinek következményeit és a problémák jelentős részét is áthárította a következő kormányra. Az újratermelődő hiánnyal, a rezsicsökkentés és a különadók miatt elmaradó beruházások következményeivel, a növekvő szegénységgel a 2014-ben felálló kormánynak kell megküzdenie, azt pedig valószínűleg Orbán Viktor vezeti majd.