Jó csoportot kapott a válogatott, de mit lehet ebből kihozni?

Fotó: Getty Images / István Hajdu

-

HÁTTÉR

A magyar válogatott ellenfelei az Eb-selejtezőben: Görögország, Románia, Finnország, Észak-Írország és Feröer. Innen azért ciki lenne legalább a pótselejtezőt érő harmadik helyet nem elérni, ugyanakkor az is simán benne van a pakliban, hogy negyedikek leszünk. Vagy ötödikek...


Sokat számít persze a konkrét program is, bár Pintér Attila elmondása szerint igazából nem, mert ő azért jött, hogy mindenkit megverjen. Viszont bárki is a szövetségi kapitány, ebből az F-csoportból mindenkit meg tudunk verni, és bárkivel szemben képesek vagyunk bénázni – még a tórshavni iksz is felsejlik a Norvég-tenger ködén át, ha nem elég fantáziadús a játékunk.

Hogyan fociznak a többiek?

A görögök masszívak és jók, de kicsit kiszámíthatatlanok. Náluk bármikor elképzelhető az, hogy egyszer csak elkedvetlenednek, és úgy csinálnak, mint mondjuk, a törökök, akikre az utóbbi években rá se lehet ismerni. Ha tényleg harap a válogatott, és, mondjuk, úgy bekkel, mint Vlagyimir Kramnyik, akkor egy vagy két pontot remélhet a két meccsből, de a görögök nem véletlenül vannak egy kalappal följebb. A románokból elég sokat – igazából túl sokat – láttunk a legutóbbi sorozatban, és bár úgy tűnhet, hogy azzal a 3–0-val a homlokunkra nyomták a leértékelt matricát, ellenük egyáltalán nem kellett volna nagy varázslat ahhoz, hogy négy, de legalább három pontot szedjünk össze a két meccsen. Ez a román csapat nem jó, pusztán arra lett volna szükség, hogy fegyelmezett és koncentrált legyen a válogatott, és ne rúgasson gólokat Maricáékkal. Ha a csapat olyan kíméletlenül fog védekezni, ahogyan Pintér aprította az ellenfeleket játékoskarrierje során, akkor máris több pontot fogunk összeszedni annál az egynél, ami legutóbb sikerült ellenük két meccs alatt.


A finnek pontosan velünk vannak egy súlycsoportban. Az erősebb csapatoktól kikapnak, a gyengébbeket megverik, a hasonló erejűekkel ikszelnek, semmi bravúr vagy izgalom. Amikor a 2012-es Eb-re próbáltunk kijutni, Dzsudzsák Balázs késői győztes góljának köszönhetően szereztünk 4 pontot ellenük, és ez most sem irreális célkitűzés. Az észak-íreknél jobbak vagyunk, a magyar válogatott egyszerűen nem lehet annyira rossz, hogy ne győzni menjen Belfastba, PL- és ex-PL-játékosok ide vagy oda. Persze, azon a taknyos ír gyepen bármikor megcsúszhat úgy a labda, hogy az ne legyen nekünk jó, de ha nem ütjük Steven Daviséket oda-vissza, akkor mégis mit akarunk? Az utóbbi kitétel nyilván Feröerre is vonatkozik, akik az elmúlt négy évben egyszer megverték Észtországot, egyszer meg döntetlent játszottak Kazahsztánnal, és eleve összesen három mérkőzést nyertek az elmúlt tíz évben.


Hogyan focizunk mi?

Habár még nem láttuk játszani a válogatottat, Pintér Attilát ismerve azt feltételezi az ember, hogy a hasznos és módszeres futballgyilkolásból elkövetett kontrajáték – némi letámadással kombinálva – lesz majd az alapstílus, bár ő maga nem volt hajlandó elárulni, hogy mit készül megvalósítani a csapattal. Lehet persze, hogy teljesen más lesz addigra a széljárás, de a románok meg a hollandok elleni idegenbeli meccsek után természetes reakció lenne a defenzívebb megközelítés, viszont az is igaz, hogy ebben a csoportban talán a bátrabb játék lenne a jobb megoldás, mert itt azért gyűjtögetni kell majd a pontokat. A három hasonló erősségű csapat miatt a körbeverés lehetősége is bőven ott van a lehetőségek között, de abból mi nem szoktunk jól kijönni.


Kitől hány pontot lophatunk?

Ha valóban sikerül egy harapós csapatot összeraknia Pintérnek, akkor nagyjából ebben reménykedhetünk mint optimális forgatókönyvben: Görögország ellen 1 pont, Románia ellen 2, Finnország ellen 4, Észak-Írország ellen 6, Feröer ellen 6 Ez összesen 19 pont, ami a második-harmadik helyre lehet jó. Mivel van egy öttagú csoport is, az I, ahova a rendező franciákat osztották be játszópajtinak, hogy valamiféle hivatalos formában tudjanak felkészülési meccseket játszani – ne Tahitivel és Gabonnal kelljen barátságosakat lekötniük –, a leggyengébb ellenféltől rabolt pontok kiesnek, így a legjobb harmadik helyet gyakorlatilag előre elfelejthetjük. Kijutás másodikként vagy pótselejtező – inkább az utóbbi tűnik reálisnak.


Azon túl, hogy hatalmas parti lesz, amikor kijutunk, illetve maga az Eb is óriási buli lesz, futballszakmai szempontból a kijutás természetes hozadéka, hogy több gyerek kezd el focizni, és több pénz áramlik a labdarúgásba. Ezek alapvetően jó dolgok, de értelme igazán csak akkor van, ha megfelelő szakemberek állnak rendelkezésre, akik tudják, mire oktatják a gyerekeket, és tudják, hova kell tenni azt a pénzt. Ahhoz, hogy tényleg legyen magyar labdarúgás, nem kell más, csak egységes koncepció. Annak szellemében kell képezni a gyerekeket, hogy a mindenkori kapitány mit akar majd látni a pályán, és ezt bármilyen kevés pénzből és akármilyen kevés gyerekkel meg lehet valósítani valamilyen szinten. Nem kell keresgélni a stílusunkat, mert már elfelejtettük, hanem ki kell találnunk, hogy milyen stílust akarunk játszani, és erre kell felhúzni a focinkat. „Izlandi csoda” sem létezik, csak elkezdtek tudatosan, egységes alapelvek mentén dolgozni, és ahhoz tartották magukat. Izland, példa a fejlődő futballal rendelkező országok számára Izland példa a fejlődő futballal rendelkező országok számára Pintér Attila egyébként valószínűleg valami ilyesmire emlékeztetőt próbál kicsiben megvalósítani, amikor rendszeresen elmondja a játékosoknak, de leginkább az edzőknek, hogy mit szeretne majd csinálni a válogatottal, és ezt hogyan kellene figyelembe venni az egyes csapatoknál. Gyakorlatilag felülről kapargatja a felszínt, mert ezt amúgy központi irányítással, de alulról, az utánpótlásképzésből és az edzőképzésből kiindulva kellene megcsinálni. A magyar labdarúgás jövője tehát továbbra sem függ az Eb-részvételtől, egyedül attól függ, hogy akarunk-e és tudunk-e hasznos munkát végezni, vagy sem.

A program: itthon kezdünk Észak-Írország ellen

2014. szeptember 7.: Magyarország–Észak-Írország, 18:00 október 11.: Románia–Magyarország, 18:00 október 14.: Feröer–Magyarország, 20:45 november 14.: Magyarország–Finnország, 20:45 2015. március 29.: Magyarország–Görögország, 20:45 június 13.: Finnország–Magyarország, 18:00 szeptember 4.: Magyarország–Románia, 20:45 szeptember 7.: Észak-Írország–Magyarország, 20:45 október 8.: Magyarország–Feröer, 20:45 október 11.: Görögország–Magyarország, 18:00.

Pintér nem foglalkozik az ellenfelekkel, amúgy nagy az öröm a magyar csoportban

A szövetségi kapitány a sorsolás után az mlsz.hu-nak nyilatkozva azt mondta: elsősorban a saját feladatára, a válogatott felkészítésére koncentrál, de a sikeres selejtezőbeli szerepléshez az ellenfelek alapos feltérképezése is elengedhetetlen. "A román válogatottról friss emlékeink vannak, ellenfelünk volt a legutóbbi vb-selejtezőn, és bennünket megelőzve lett második a csoportban, a pótselejtezőn éppen azzal a görög válogatottal szemben maradt alul, amelyet most ugyancsak mellénk sorsoltak. A finnek nagyon komoly eredményeket értek el az utóbbi időszakban, vb-selejtezőn döntetlent játszottak Spanyolországban, és több szoros meccsük is volt magasabban jegyzett válogatottakkal" - fogalmazott Pintér Attila, hozzátéve, hogy  egyelőre ennél többet nem szeretne mondani az ellenfelekről, s a következő időszak feladata lesz, hogy alaposan feltérképezzék a riválisokat annak érdekében, hogy ősztől a lehető legjobb eredményeket érjék el a tétmérkőzéseken. Pintér hangsúlyozta azt is, hogy a sikeres szerepléshez az összetartások folytatására is szükség van, "végig kell vinni, amit a rendszeres edzőtáborozásokkal elkezdtünk". "Továbbra is tartom, hogy elsősorban magunkra kell figyelnünk, minél összeszokottabb válogatottal kell elkezdenünk a sorozatot. Tizenegy emberrel nem tudjuk végigjátszani a selejtezőket, gondolni kell a sérülésekre, formaingadozásokra, ilyen esetben bárkire fontos szerep hárulhat abból a keretből, amely januárban megkezdte a közös munkát" - mondta a kapitány, hozzátéve: szeretné, ha minden számításba jöhető labdarúgó tisztában lenne azzal, hogy az adott játékrendszerben mi a feladata, mert csak összeszokott, fegyelmezett csapattal tudják elérni, hogy Magyarország ismét kijusson egy világversenyre. Michael O'Neill, az északír válogatott szövetségi kapitánya: "Őszintén szólva, nagyon elégedettek lehetünk. Mindig az a legfontosabb, hogy az egyes kalapból kit kapsz, és bár a görögök ellen nehéz meccseket fogunk játszani, valószínűleg előzetesen is őket választottuk volna." Kosztasz Kacuranisz, a görög válogatott csapatkapitánya: "Jó a sorsolásunk, de ezt a pályán is bizonyítanunk kell. Úgy gondolom, megvan bennünk az, ami ahhoz kell, hogy a legjobb 24 csapat közé kerüljünk. Nincsenek igazi nagyágyúk a csoportunkban, de vannak veszélyes ellenfelek." Mixu Paatelainen, a finn válogatott szövetségi kapitánya: "Elégedett vagyok a sorsolás eredményével. Ezzel együtt egyetlen könnyű meccsünk sem lesz a selejtezőben, végig összpontosítanunk kell. Ha a legjobb teljesítményünket nyújtjuk, lehet esélyünk a továbbjutásra." Victor Piturca, a román válogatott szövetségi kapitánya: "Van még idő a selejtező rajtjáig, addig feltérképezzük az ellenfeleinket. Az idei világbajnokságra is ki kellett volna jutnunk, a 2016-os Eb-re pedig kötelező kiharcolnunk a részvétel jogát."