Ismét vér fog folyni a Szilícium-völgyben

Fotó: Getty Images / Spencer Platt / Getty Images / Spencer Platt

-

Felesleges bajlódnunk a gombamód szaporodó technológiai start-up cégek neveinek megjegyzésével. A legtöbbnek hamarosan nyomát sem találjuk majd – már ha beigazolódik a szakértők figyelmeztetése.


Kevesebb, mint másfél évtizeddel a dotcom-lufi kidurranása után újabb kataklizma várhat az amerikai tőzsdére - figyelmeztetnek a szakértők. Állításuk szerint ugyanis a Szilícium-völgyben mostanában kísértetiesen hasonló dolgok mennek végbe, mint amelyek az évezredfordulós özönvíz jöttét jelölték. A szakértők szerint az egyetlen kérdés az, hogy a most gömbölyödő internetes lufit meddig lehet még fújni, mielőtt kidurran, és melyek lesznek azok a cégek, amelyeket nem söpör el a nyomán keletkező vihar. A Bloomberg felmérése szerint már közeleg a vég.   lufi

Óriási a felhajtás az internetes cégek körül

A Fortune veterán újságírója szerint az újabb lufi kialakulásának egyik árulkodó előjele a tech-cégeket övező indokolatlanul élénk médiafigyelem. A piacon az elmúlt időszakban megjelent új szereplők, mint a PandoDaily, a The Information, a Re/code, vagy a Mashable kizárólag a technológiai szektor híreinek közvetítésére és értelmezésére szakosodtak, az általuk megosztott történetek pedig azok szereplőin és néhány hű követőjükön kívül szinte mindenki számára érdektelenek. Ezeknek a portáloknak a fennmaradását ugyanazok a kockázati tőkebefektetők szavatolják, akik az általuk követett cégekben is érdekeltek. Legtöbbjük nem is fogja túlélni az internetes cégekbe vetett bizalom küszöbön álló megrendülését, s csakúgy el fog tűnni, mint a kilencvenes évek végén alakult, majd a dotcom-lufi kipukkanását követően nyomtalanul felszívódott elődjeik.

Mindenki bedőlt a hókuszpókusznak

Mások, mint a 10 milliárd dolláros befektetési alapot kezelő David Einhorn nem a média, hanem a befektetők hozzáállása felől közelítve jut azonos következtetésre. Einhorn szerint a történelem túl gyorsan ismétli önmagát a Wall Streeten, hiszen újra elképesztő pénzeket kaszálhatnak tőzsdei bevezetésük során olyan cégek is, amelyek korábban semmit nem tettek le az asztalra. Ezek a társaságok tőzsdére vitelük előtt nyereséget nem, legtöbbször pedig bevételt is alig tudtak felmutatni, viszont jól használták a megfelelő hívószavakat, ezért felkeltették a kockázati tőkebefektetők figyelmét, és képesek voltak maguk körül a elegendő média-felhajtást generálni ahhoz, hogy eladhassák értéktelen papírjaikat.   - -   A Bloomberg e témában végzett felmérése szerint a befektetők felét ez egyáltalán nem érdekli.   befektetés_cégek_részvény   Az alapkezelő szerint ezeknek a cégeknek - és a velük foglalkozó elemzőknek - azért sikerül felülteniük a befektetőket, mert az ezredfordulón egyszer már hibásnak bizonyult értékelési módszerekhez nyúltak vissza. Ám amint a lufi durran, ezek a cégek, és legtöbb társuk részvényei akár 90 százalékkal is leértékelődhetnek, legtöbbjük pedig eltűnik majd a süllyesztőben, csakúgy, mint az ezredfordulón.

Párhuzamos világok

Az elemzők ahelyett, hogy az internetes befektetések közvetlen megtérülési lehetőségeit vizsgálnák, a cégek pénzügyi teljesítményét egyáltalán nem tükröző mutatókkal dobálóznak. Ahelyett, hogy a jól bevált módszerekhez ragaszkodva a kiszemelt cégek bevételét, elért- és elvárt nyereségét vizsgálnák, olyan, csak az internetes cégeknél használatos mutatókra hivatkozva ajánlanak vételre részvényeket, mint például a teljes elérhető piac, vagy az átlagos havi látogatószám. Utóbbi mindennél jobban elárulja, hogyan kovácsolnak fából vaskarikát a szektor elemzői. Egy internetes vállalkozás által bevonzott látogatók havi átlagos száma ugyanis jobbára semmit nem mond a felhasználók által generált pénzügyi forgalomról, végső soron pedig a cég várható pénzügyi teljesítményéről. Hiába rendelkezik a Facebook által nemrég 19 milliárd dollárért felvásárolt Whatsapp 450 millió felhasználóval, ha azok évente csak 1 dollárt fizetnek az app használatáért, miközben Zuckerbergnek fejenként 42 dollárjába kerültek. Ennél ugyan jóval kevesebbet, felhasználónként „mindössze” 28 dollárt fizetett a Facebook az Instagramért, ám bevételt még ők sem hoztak a cég konyhájára, és belátható időn belül nem is fognak. Szemben például a Google-lel, amely 2006-ban közel 50 dollárért vett meg minden egyes YouTube felhasználót, és az oldalon elhelyezett, illetve a videókba ágyazott reklámok révén rendesen kaszál is rajtuk.   - -  

Túl a csúcson, a mélység felé

Az indokolatlanul élénk médiafigyelemnek és az elemzői hókuszpókusznak köszönhetően fordulhatott megint elő, hogy az amerikai tőzsdére vitt technológiai cégek részvényeinek közel fele ismét annyira túlárazottá vált, mint utoljára a kilencvenes évek végén volt. Persze nem kis szerepe van ebben annak is, hogy mindenki érdekelt a lufi egyre nagyobbra fújásában. Az internetes start-upok ugyanis még a takarítónőknek is részvény-opciókkal, azaz egy meghatározott későbbi időpontban készpénzre váltható tulajdonrésszel fizetnek, sőt, az újságírókat is kedvezményes részvény-jegyzési lehetőségekkel próbálják magukhoz láncolni. Az alkalmazottól az elemzőig mindenek az a célja, hogy fenntartsa az exponenciális növekedés látszatát. Ehhez pedig csak egy senki által nem ismert, de mindenki által vágyott új alkalmazásra, illetve egy a korábbiaknál is merészebb ígéretre van szükség, hiszen valós pénzügyi eredmények, joggal várható bevételek nélkül csak ezeket vethetik össze azok, akik a szektor cégei között különbséget akarnak tenni.  A jelek szerint eddig ez is bőven elég volt az internetes befektetésektől gyors meggazdagodást váróknak – a tech-cégek részvényei csak tavaly közel 40 százalékkal lettek drágábbak. A közelmúltban azonban valami gyökeresen megváltozott. Az utóbbi hónapokban több, mint félszáz technológiai céget engedtek el a befektetők. A nemrég még egyre újabb árfolyamcsúcsokat beállító részvények most 20-70 százalékos árfolyamveszteséggel forognak, függetlenül attól, hogy big datában vagy felhőben, közösségi- illetve mobil applikációkban, biotechnológiában, vagy épp internetes kereskedelemben utaznak. nasdaq

Egy lufi, ha durran, avagy a történelem ismétli önmagát

Azoknak, akik nem emlékeznek rá, a kilencvenes évek második felében egy új aranybányát fedeztek fel az Egyesült Államok nyugati partján, a kaliforniai Szilícium-völgyben. A semmiből pillanatok alatt híressé és felkapottá vált internetes vállalkozásokba fektetni épp olyan menőnek számított, mint 8110-es, mátrixos Nokiát venni, vagy R'n'B-t hallgatni. A befektetők, attól való félelmükben, hogy kimaradnak az évszázad bulijából, félkész ötletekre és ingatag lábakon álló üzleti modellekre is hajlandók voltak rengeteg pénzt adni. Csak 1999-ben több, mint 300 új tech-cég mutatkozott be a tőzsdén, ezek közül 140 részvényeinek árfolyama már az első napon megduplázódott – úgy, hogy tőzsdére vitt, alig pár éve létező cégek háromnegyedének egyáltalán nem volt korábban értelmezhető bevételük, sem pedig elképzelésük arról, a jövőben hogyan tegyenek szert elfogadható bevételre. Amikor kiderült, hogy a kaliforniai álom fenntarthatatlan, a legtöbb internetes cég lehúzta a rolót, és még olyanok is megsínylették a válságot, mint a Microsoft, az Apple, vagy az azóta bizonyító Google és Amazon. A várakozások szerint ez fog történni most is.

Ez a lufi nem az a lufi?

Persze olyanok is akadnak - ezek közé tartozik a CNBC megmondóembere, Jim Cramer is - akik szerint az elmúlt időszakban felkapott internetes cégek nem azért nem termelnek profitot, mert képtelenek erre, hanem mert üzleti modelljük elődjeikhez hasonlóan a növekedésre épül. Tény, hogy ezek a cégek is a „minél gyorsabban, minél nagyobbra” mottóval dolgoznak, ám Cramer szerint - a 2000-ben tömegével bedőlt cégekkel ellentétben - ezek a vállalkozások képesek lennének rövid távon is profitábilissá válni. Erre, a befektetők által rendelkezésükre bocsátott olcsó tőkének hála, nincs szükségük, így felhasználói bázisuk növekedésére fókuszálhatnak. Jelentős különbség mutatkozik a befektetők kitettségében is: míg a kilencvenes évek második felében mindenki arra vágyott, hogy tulajdonos legyen egy szilícium-völgyi start-upban, a 2009-es globális válság miatt a befektetők mostanában jóval óvatosabbak. A magukat az új Facebookként reklámozó cégek is inkább magánúton, semmint a tőzsdén keresztül próbálják megszerezni a működésükhöz szükséges tőkét – elsősorban abban bíznak, hogy valamelyik befutott riválisuk még azelőtt felvásárolja őket, hogy kiderülne, képtelenek maguktól megélni.   - -   Épp ezért tévedhet Cramer és mindazok, akik eltúlzottnak tartják az új interenetes lufival riogató elemzéseket. Lehet, hogy a befektetők hozzáállása, a technológiai vívmányok gazdasági beágyazottsága, vagy akár maga a tech-szektor is sokat változott az elmúlt másfél évtizedben. A felhasználók viszont még mindig ugyanúgy gondolkodnak - hiába szeretnek meg egy alkalmazást, hiába gondolják ma még úgy, hogy el sem tudnák képzelni az életüket egy jól működő szolgáltatás nélkül, rögtön felülvizsgálják korábbi elkötelezettségüket, amint fizetniük is kell érte.  Az ezredfordulós dotkom-lufi legnagyobb tanulsága végső soron az volt, hogy mindig jön egy új, ingyenes szolgáltatás annak a helyére, amelyik megpróbál pénzt kérni azért, amit eddig ingyen adott. Ez a felhasználói magatartás pedig alapjaiban renget meg minden szilícium-völgyi üzleti modellt, és küld a süllyesztőbe minden erre építő céget. Holnap, vagy fél év múlva – a várható eredményt tekintve mindegy.