Irán jó útra tér?

Fotó: Europress/AFP / Béla Fotós

-

Sűrű fél év áll Irán mögött. Egy új elnök, egy amerikai telefonhívás 30 év után, egy nukleáris megállapodás és feloldódó szankciók után az ország nemzetközi porondra való visszatérésének egyik legújabb jele Ban Ki Mun ENSZ főtitkár meghívása a szíriai helyzet rendezésére összehívott Genf II konferenciára.


A héten kezdődő, 2012-ben megbukott elődje után Genf II-re keresztelt nemzetközi konferencia célja a közel három éve tartó és eddig mintegy százezer halálos áldozatot követelő szíriai polgárháború lezárása és egy átmeneti kormány felállítása.  A főtitkár vasárnapi bejelentése, miszerint Iránt is várják Genfbe, sokakat meglepett és nem okozott osztatlan örömöt. Nem csak a szíriai ellenzék, de az Egyesült Államok is aggodalmát fejezte ki Irán részvételét illetően. A meghívás, bár a január 22-én kezdődő konferencia nyitóülésére szól csak, hatalmas lépés az ország a szíriai rendezésbe bevonása, és ezáltal a nemzetközi életbe való újraintegrálása irányában. Ban Ki Mun leszögezte, Irán nélkül nem tudja elképzelni a szíriai helyzet rendezését, majd az aggodalmak eloszlatása végett hozzátette, Dzsevad Zarif iráni külügyminiszterrel folytatott beszélgetése alapján biztos benne, hogy Irán tisztában van vele, milyen kötelezettségekkel jár ez a meghívás. A részvétel ugyanis azt jelenti, a Genf II konferencia alapját képező Genfi Kommünikét Iránnak is el kell fogadnia. A tavaly júniusban elfogadott Genfi Kommüniké a szíriai helyzet rendezésének alapját képezi. A szigorú határidőkkel és teljesítendő lépésekkel teletűzdelt dokumentum a kormány és az ellenzéki oldalt is bevonó átmeneti kormány felállítását, nyílt és igazságos választások kiírását, igazságügyi és alkotmányos reformot szorgalmazza – természetesen a szír társadalom minden szereplője, különös tekintettel a nők a bevonásával. A meghívó mindössze órákkal a teheráni tévé azon bejelentése után érkezett, mely szerint Irán megkezdte urándúsítási programjának fokozatos felszámolását. Ez a lépés egy tavaly novemberi iráni-orosz-kínai-amerikai-európai megállapodás része, melyért cserébe a perzsa ország feloldozást nyerhet egyes, a gazdaságát évek óta sújtó szankciók alól. A lépést az iráni nukleáris program leépítését felügyelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) is megerősítette. A megállapodás értelmében Irán ígéretet tett az 5%-nál tisztább uránium dúsításának teljes leállítására, közel 20%-os tisztaságú uránkészletének semlegesítésére, illetve arra, hogy nem állít fel több, az urán dúsítására használatos centrifugát.  Cserébe a megállapodást aláíró nagyhatalmak nem vetnek ki több nukleáris-jellegű szankciót az országra, feloldanak egyes érvényben lévő kereskedelmi tilalmakat, valamint átutalnak Iránnak részletekben 4,2 milliárd dollárt (934 milliárd forintot) olaja eladásáért. Ha minden a megegyezés szerint halad, Irán hamarosan újra fellendítheti petrokémiai exportját és arany-kereskedelmét. A Nyugat tehát kinyújtotta kezét, a kérdés már csak az, hogy Irán tartja-e magát az ígéreteihez, vagyis a nukleáris megállapodás és a Genfi Kommüniké által szabott feltételekhez.  


Irán és a Nyugat – egy évvel ezelőtt

Az Irán és a nyugati nagyhatalmak közötti enyhülés több évtizednyi feszültség után felfrissülésként jön. A fokozatos közeledés Barack Obama amerikai elnökké válásával kezdődött, de igazán az új iráni elnök, Hasszan Roháni tavaly augusztusi megválasztásával gyorsult fel. Obama ugyanis hiába ajánlotta fel 2009-ben, hatalomra kerülését követően, hogy leülne beszélni az iráni vezetéssel, az akkori iráni elnök, Mahmud Ahmedinezsád kemény diónak bizonyult és miután elutasította, hogy az Teherán dúsított uránium készletét kiszállítsák az országból, újra fagyossá vált a viszony az ország és a nyugat között. Ezt követően 2010-ben újabb ENSZ szankciók lépnek életbe, majd amikor a szíriai polgárháború 2011-ben kirobban, Irán aktívan a szír elnök, Bassár el-Aszad és kormánya mellé áll, szembehelyezkedve tulajdonképpen az egész nyugati világgal. A növekvő hazai, európai és izraeli nyomás következtében Obama tavaly ősszel bejelenti, hogy minden opció az asztalon van – ami burkoltan egy lehetséges katonai intervenciót is magába foglal. Idáig azonban nem eszkalálódik a helyzet és Amerika és a nyugat inkább pénzügyi és kereskedelmi szankciókkal próbálja térdre kényszeríteni Iránt. Az igazi áttörésre azonban augusztusig kellett várni, amikor Ahmedinezsád nyolc hosszú év után átadja helyét a mérsékeltebb és nyitottabb Hasszan Roháninak. Az új elnök már hatalomra kerülésekor rugalmasabbnak bizonyul elődjénél és sorozatos levélváltásokat követően, 30 év mosolyszünet után az iráni és az amerikai elnök először veszi fel a kapcsolatot és telefonon beszél egymással. Az Egyesült Államok, az EU, Oroszország és Kína részvételével november elején elinduló tárgyalások eredménye a november 24-én megszületett nukleáris megállapodás, mellyel Irán talán végre kitörhet az évtizedek óta tartó elszigetelődésből és tagjává válhat a nemzetközi közösségnek.