Indul az agy , a szív és a tüdő – ilyen a vízihoki

Fotó: / / /

-

A nagy sportágválasztó repertoárján nem szerepel, pedig egyesíti a rakkolós korongjátékok és a kecses úszás szépségeit. Csapatsport, ahol a megúszósdi, nem linkséget, hanem ziccergólt jelent, és ahol csak akkor kapsz levegőt, amikor veszel. Pedig 10-ből 9 búvár ezt ajánlja. A nem reflektorfényben lévő, de izgalmas sportokról szóló sorozatunk újabb része következik.


VÍZUSZONY

Ki mondhatja el, hogy „lementem edzésre, és a magyar válogatott pár tagjával tempóztam”? A vízihokiban ez a helyzet: akár heti négyszer is trénigezhetsz velük, ha valamelyik napon a BVSC vagy az újbudai Mányoki úti uszoda felé veszed az irányt az esti órákban. És hogy válogatottakkal hokizhatsz, egyben jelzi is a sportág művelőinek limitált számát: ők a minőségtől várják, hogy átcsapjon mennyiségbe. A lassú térhódításban bíznak: a sportág hazájában, Angliában rengetegen űzik a vízihokit, és remélhetőleg, mint minden újszerű nyugati sporttevékenység, ez is lassan beszüremlik és divatba jön Keleten. A műfajt tucatnyi éve űzi Andics Árpád: a válogatott játékos-edző valamint vízihokis csapata mindent megtesz azért, hogy új embereket vonzzon be a sportágba: nyílt edzéseket tartanak, bevesznek bárkit, aki úszni és merülni tud. Adnak mindent a próbajátékra, ha nem lenne: ütőt, búvármaszkot, pipát, uszonyt. Régen az egészen hosszú uszony volt divat, de ma már mindenki rövidebbet használ, vagy visszább vágja ergonómiai okokból – a hosszabb beakad, másokat veszélyeztet, és a rövidebben gyorsabban is lehet haladni). Sajnos a kedvenc békalábamat, az úgynevezet monofint nem láttam, pedig számos lány is részt vett az edzésen. Hol vannak a wannabe-sellők?!


OCTOPUSH – KIS VÍZIHOKI TÖRTÉNELEM

Víz kell, ütő és ember: ennyiben biztos közös a vízi- és a jéghoki. A „nagy testvér” a szilárd halmazállapotot preferálja, az 1954-ben kitalált vízihoki a folyékonyat. Az angliai Portsmouth egyik búvárklubjában Alan Baker nagyon aggódott, hogy télen elvándorolnak a tagok, hisz a tenger hideg és barátságtalan azidőtájt. Ezért kitalálta társaival a találó Octopush játékot: (octo = egy csapatban nyolcan játszhattak, push= tolópálca), ez egyszerre utalt arra, hogy a csapat polipként mozog a medencében, és tapad hozzájuk a korong. 1962-ben Kanadában is vízihokiztak, a 2006-os sheffieldi vébén pedig már 17 ország 44 csapata vett részt különböző kor- és nemi kategóriákban. Magyarországra – mint minden – fáziskéséssel ért a sportág:  1995-ben Budapesten, Kecskeméten, Szolnokon, Egerben és Kaposváron/Nagyatádon alakultak klubok, mára jó részük már nem funkcionál. 1998 óta veszünk részt a nemzetközi tornákon. Bár haveri dolognak néz ki a vízihoki, nemcsak a víz alatt, hanem az adminisztrációban is forrongások voltak a közelmúltban: mint a profi bokszban, két világszervezet is működik párhuzamosan, a World Aquachallenge Association és a Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques. Utóbbi felkarolta a vízirögbit is, hogy újabb meghökkentő sportról írhassunk.

A CUCCOT HOZD EL, RENDESEN OSZD EL

Aki játszani akar, annak védőfelszerelés is kell: a vízipólóból jól ismert fülvédős sapka és egy szilikonos kesztyű az ütőt fogó kézre. A fél centis gumi véd a félrecsúszott ütésektől és a medencealji súrlódásoktól: nincs annál kellemetlenebb, amikor egy rosszul lefugázott, egyenetlen csempesoron fennakad a suhintó kéz. Márpedig a mekkmesteri magyar medencéknél ez gyakran előfordul: egy szép ütést vagy a játékos kezét is simán el tudja téríteni egy kiálló csempeél. Az ütő olyan, mint egy gyöngyhalásznak a betanuló fakése, csak nem a fogunk közt kell tartani, amikor alábukunk: 25 centis, kifliszerű és könnyű. Jól meg kell támasztani az ujjakkal, nehogy hátrabicsakoljon a kezünkben. A fekete vagy fehér ütőszín különbözteti meg a csapatokat, segít beazonosítani a társakat, amikor félájultan kavarunk a 2 méteres mélységben.


És már lehet is korongra portyázni! Indul az agy, a szív és a tüdõ, ahogy a Quimbyből Kiss Tibi mondaná. Mindent gyorsan kell csinálni: a lebukást, feljövetelt, fordulást, tájékozódást. Érezni kell a társakat, mert szóbeli kommunikációra nincs mód, gesztusokra meg nincs idő. A szemüvegesek sincsenek hátrányban: optikai törvényszerűségek miatt a víz alatt jobban lehet látni okuláré nélkül. Fontos még elsajátítani a bukófordulót a rapid légcsere miatt, a gyors vízkifújást a pipából, valamint a korong kezelését, amihez csak az ütővel szabad hozzáérni. A gumiborítású ólompakk 1.3 kilós – csak így tud a víz alatt maradni. A korong vezetgetését, passzolását, ütését pedig a víz alatt lehet igazán megtanulni: finom csuklómozdulatok, egyedi kéztartások, pazar ujjtrükkök és testcselek születnek hypoxiás állapotban.

LEVEGŐT!

Merthogy kétségeink ne legyenek: az egyik legdurvábban anaerob (azaz oxigéndeficites) sportról van szó. Itt nemcsak a technikásabb, acélosabb, a full-kontaktot jobban bíró játékos a nyerő: ebben a grundfoci-jellegű, csoportos test-test elleni, korongszerzésre irányuló csatában az tud kiemelkedni, aki pluszban mindezt jobban bírja szuflával. Hiszen világos, hogy akkor többet tudsz odalent kavarni. 10-ből 9 búvár ezt ajánlja: végy levegőt! Andics szerint ideális esetben 11 másodperc alatt kéne átúszni víz alatt a 25 méteres medencét, hogy valaki magabiztosan a játékra tudjon figyelni és ne a hemoglobin-szintjére. Amikor pörög a meccs, a játékosok 5-10 másodpercet töltenek lent, mielőtt a felszínre érkeznének CO2-cserére. „Aki 20 másodpercet ki tud lenn bírni, miközben még hokizik is, az nagy király” – mondja a játékos-edző.


Triatlonos háttérrel, komolyabb futómúlttal érkeztem magabiztosan a medencéhez, mondván „nekem aztán nemcsak levegőm lesz, hanem brusztolni is tudok majd a nagy tömegben”, de a játékhoz hozzá se tudtam szagolni. Nagyon gyorsan történik minden, fojtogató a víz alatti közeg is, technikára, társakra figyelni rutint és koncentrációt igényel. Eleve más technikával úszom, mint ahogy a vízihokiban kéne: itt nem jó sebesen térdből mozgatni a vádlit, hanem combból indított, kimért csapásokkal lehet baromi gyorsan haladni és manőverezni az uszonnyal. Minden mozgásirányítást átvesz a törzs és az alsó végtag, a kéz az ütéshez és a korong fedezéséhez kell. Nagy előnyben vannak tehát A) a delfinezni tudók – ami nem mellesleg a leggyorsabb úszásnem, és csak egy szabály miatt nem abban ússzák a freestyle világcsúcsokat Phelpsék – és B) az egy levegős úszással vagánykodók. Kell is ez a képesség, mivel a kezdés és a gól utáni játék mindig ráúszással indul.

A vízihoki pálya mérete 21-25 méter hosszú és 12-15 méter széles lehet, így egy kisebb medencében hosszában, egy nagy 50-esben keresztbe játszanak. A lényeg a medence alján zajlik. Hat-hat ember iramodik a középpont felé, hogy aztán pillanatok alatt Laokoón-csoportot alkossanak, négy játékos pedig csereként vár. A partról csak annyi látszik, hogy egy sötét cáparaj ide-oda vándorol a vízben, mintha valami cafaton marakodnának. Néha feljön egy-egy lila fejű játékos, hogy vizet pöfögjön ki a légcsőből, majd újra alábukik a kavarodásba. Odalent vigyáznak egymásra, meglepő módon egyáltalán nem sérülésveszélyes sport a vízihoki. Nem szakítják le egymás herezacskóját, mint a vízilabdában, de azért full-kontakt van, máshogy nem is lehetne birtokolni a pakkot.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA


Habár a versenyeken nemek szerint küzdenek, a létszámhiány rákényszeríti az edzőket, hogy vegyes csapatok tréningezzenek egymás ellen. Általában jól súlyoznak, hogy mindkét oldalon legyenek erősebb fiúk és jobb úszók, de időnként adódik konfliktus abból, ha egy férfi a szemtől szembeni korongpüfölés során érvényesíti testi adottságait, azaz erőből akár két lányon is „átviszi” a korongot. Izomból eltolja a koronggal a másik ütőjét, így máris meg tud úszni: ez leginkább védelmi hibát jelez. A leggyakoribb gól kapu környéki kavarodásból születik: a pakk 2-3 métert is képes „repülni” a víz alatt. Ha az ütés célt téveszt, és valakire ráütik a korongot, jól is kijöhet belőle: ha a felsőtestét érte, az ő csapata kap szabadot, ha törzs alatt érte, akkor akadályozásért az ellenfél jöhet. Ha egyszerre szabálytalankodik két játékos, szabadlövés helyett – a jégkorongból ismert – „buli” van: korong lent a medence alján, fölötte indulásra készen lebegnek a játékosok és bírói indításra megindul a verseny az ólompakkért.

BÚVÁRMASZKOT A BÍRÓNAK!

Kapus nem áll a 3 méteres, kávás fémcsíkon, ami a kaput és a gólvonalat jelképezi egyben: mindenki védekezik és támad, folyton pulzál a játék. A játékos-edző szerint a tréningen a fiúk erőből játszanak, míg a lányok inkább taktikusak, de a világversenyeken az erőjáték dominál: ez persze nem verekedős játékot jelent, csak kevesebb cselt, több úszást. A magyar válogatott a szépségbe szeretne belehalni: „én inkább a látványos, technikás játékot preferálom, lehetőleg minél kevesebb kontakttal, ami persze egy erőjáték ellen nehezen megvalósítható, de ha egyszer összejön, nagyon látványosan és szépen nyerünk vb-t!” – mondja Andics.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA


A sportág demokratikus voltát mutatja, hogy abszolút érvényesül a „közösen szívunk, közösen nevetünk”-elv: a kisebb, egynapos tornákon a bírókat is játékosok adják, és csak a vb-n, Eb-n vannak hivatalos bírók. De ők is kifulladásig követik az eseményeket, melóznak az ítélkezésért. Két vízispori kell a játékhoz, nemcsak mert több szem többet lát, hanem mert ők sem kopoltyúval lélegeznek. A főbíró persze elegánsan, száraz ruhában vészeli át a játék hullámzását. Mint a Premier League-ben: engedik a kőkemény és energikus játékot, de határozottan fellépnek a durva, sportszerűtlen és passzív mozzanatok ellen. Utóbbira én az edzésen egy másodpercnyi példát nem láttam, nehezen is lehetne időt húzni a víz alatt tili-tolizással. A szankciók lehetnek: szabadlövés, büntető, vagy akár kiállítás is.

A NAGY KÉKSÉG

A Magyar Olimpiai Bizottság 5.5 millió forinttal dotálja a Magyar Búvár Szakszövetséget 2014-ben, ebből pár százezer csorog le a vízihokisoknak. Andics viccesen meg is jegyzi, hogy akár be is vásárolhatja magát valaki a válogatott csapatba, lévén a külföldi versenyek büdzséjét mindenki magának fedezi, és sokan nem tudják minden esetben megengedni a részvételt – lévén a versenyek 1-2 hétig tartanak. Csapatunk eleve csak az európai rendezésű világversenyekre utazik (Eb, vb, Világkupa), hálisten legutóbb Egerben volt a vb, ahol a 13. helyen végeztünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA


Andics meggyőződése, hogy a fiatal sportág nagyra nőhet: ha valamelyik csatorna meglátná a fantáziát a versenyek közvetítésében, ugrásszerűen nőhetne a tagok száma szerte a világon. A versenyeken is kivetítőkön, valós időben vágva mutatják a jól bekamerázott medencében zajló eseményeket – miért lehetne ezt átültetni tévére is? Ha összevetjük egy curling vagy biliárd közvetítéssel, az izgalmak máris tetőfokra hágtak. A női nézők izmos férfitestek birkózását, a férfi nézők formás hableány-idomokat bámulhatnának; a nemzetközi szövetség akár a fürdőruha szabását is kiköthetné, ahogy teszi ezt a bikinigatyás női strandröplabdánál. Népszerű is, a tévé is adja. A közvetítés pedig az egyik lépés az olimpiai sportággá váláshoz.

HOKIZNÁL? CSINÁLD VÍZ ALATT!

Bár az úszók és triatlonosok csak legyintenek a víz alatti hokizásra, komolytalan dolognak gondolják. Utóbbiak mennyivel szerencsésebbek: jópár évtizeddel fiatalabb a sportáguk és már négy alkalommal szerepelt az olimpia programján. Mégis magam győződtem meg róla, hogy piszok kemény állóképességi sportág a vízihoki. Nem véletlen, hogy 2x15 percesek a hivatalos meccsek is – ennyit bírnak szuflával. A teljesen eltérő testfelépítésű, foglalkozású és nemű játékosok zöme – hohó – az úszók közül jön, de ex-búvárok is képviseltetik magukat a teljesen civilek mellett. Mint egy ismeretlen földalatti (avagy vízalatti) mozgalom, úgy építik bázisukat: a főváros mellett Pécsett, Jászberényben és Nagyatádon (itt gyerekcsapat) léteznek még vízihoki-sejtek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA


A sportág előnye egyben a hátránya is: medence kell hozzá és sok ember, előbbit nem olcsó bérelni, utóbbit összeverbuválni. Télen-nyáron lehet vízihokizni beltérben, hiszen szabadban, nyílt vízben vízihokit a korlátozott látási viszonyok miatt még nem próbáltak. A vízihoki gyerekeknek kiváló mozgáskoordináció- és keringésfejlesztő sportág, felnőtteknek abszolút csapatépítő jellegű, jó hangulatú tevékenység. A csapat összetartó: dacára a negyed 11-es végzésnek, még elmennek sörözni. Elárulom, miről lehet őket felismerni: a társaság mindegyik tagjának maszknyom van az arcán. (A sorozat korábbi részei: frizbi, gombfoci / szektorlabda, darts.)