Íme a BL-csoportkör bűnbaklistája

Fotó: Europress/AFP/Gabriel Bouys / Europress/AFP/Gabriel Bouys

HÁTTÉR

A labdarúgó Bajnokok Ligája utolsó játéknapja hozott ugyan néhány drámai fordulatot, utolsó percekben eldőlő továbbjutást, mégse nehéz rábökni azokra az eseményekre, amik a nagy képet tekintve döntően befolyásolták egy-egy csapat továbbjutását, illetve kiesését. Jönnek a BL-csoportkör fordulópontjai.


A Zenittől nem csak mi sajnáljuk a továbbjutást, a világsajtó legtöbbször őket állítja keserű párhuzamba a nagyszerű játékkal, 12 pontot szerezve búcsúzó Napolival. Nem kérdés, az oroszoknak óriási mázlijuk volt, a továbbjutásukért talán nem is ők tettek a legtöbbet, hanem a Porto-játékos, Hector Herrera, aki a két csapat portói meccsének 6. percében két sárgát is begyűjtött. Az egyiket egy faultért, a másikat a miatta megítélt szabadrúgás előtt, a sorfalból való kiugrásért, fél perccel később. Bravúros!

A Zeniten nem látszott az emberelőny, a Porto még 10 emberrel játszva is jobb volt, de a 85. percre teljesen kifulladtak, és Hulk fejesével végül győztek az oroszok. Ez volt az egyetlen győzelmük a csoportkörben: érdemtelen, mázlis, pont olyan, mint a továbbjutásuk.

 


A Milan sem kápráztatta el a világot az idei csoportkörben (és a bajnokságban sem), ám hazai pályán, az utolsó fordulóban az Ajax ellen kibekkelt 0-0 elég lett a továbbjutáshoz. A nyolcaddöntőhöz nagyon kellett a második fordulóban a két csapat amszterdami meccse, pontosabban annak utolsó utáni pillanata, még pontosabban a Milan javára büntetőt ítélő svéd Jonas Eriksson játékvezető.

A Milan gyengén játszva 1-0-ra égett Amszterdamban, amikor a 93. percben a svéd bíró meglehetősen vitatható büntetőt ítélt Mario Balotelli lerántásáért (a képeken úgy tűnik, inkább Balotelli rántja le Van der Hoornt). A megítélt 11-est a sértett belőtte, a döntetlennel pedig az utolsó fordulóban a Milan helyett az Ajax került győzelmi kényszerbe.

 


A Juventusnál sírhatnak a törökök sportszerűtlensége miatt, pedig jobb, ha ilyen esetekben mindenki magában keresi a hibát. Az olasz bajnoknál bőséges a shit list, Giorgio Chiellini eszetlen madridi kiállítása, a Köbenhavn gólját megelőző bénázás, vagy Martin Caceres pillanatnyi elmezavarában adott gólpassza a Real elleni hazai meccsen mind citálható, de a legjellemzőbb ostobaságot egy fura párhuzam mutatja meg.

A Galata nem jó csapat, védekezni például egyáltalán nem tud. Hiába vannak jó játékosai, a támadásai jobbára abból állnak, hogy fellövöldözik a labdákat Didier Drogbára, aki kezd vele majd valamit. Ezt lehetett tudni előre, a Juventus mégis kétszer követte el ugyanazt a hülyeséget: előbb hazai pályán, amikor vért izzadva, nagy nehezen összejött a vezetés a Galata ellen, de egy Drogbának fellőtt ívelést nem tudott eltakarítani a védelem, a csatár lefejelte a labdát, a törökök pedig jól használták ki a kuszaságot, és kiegyenlítettek.

Ehhez képest az utolsó körben a Galata szintén nem mutatott semmit, de egy Drogbára felívelt labdát ugyanúgy képtelen volt levédekezni az olasz bajnok hátsó sora, a csatár megint lefejelte a labdát (csak most nem balra, hanem jobbra), a torinói védelem fejetlen szaladgálását pedig Wesley Sneijder büntette meg szép góllal. Ezek után kezdjen még valaki a pályára hivatkozni!

 

-


Az utóbbi évek, de talán minden idők legjobb BL-csoportja volt az F, ahol a Dortmund, az Arsenal és a Napoli ütötte-verte egymást két hónapon keresztül, míg végül kialakult a létező legdrámaibb végeredmény. Itt nehéz egy-egy pillanatot kiemelni, mert a Marseille elleni meccsek kivételével mindegyiknek megvolt a maga jelentősége. Az Arsenal-Dortmund párharccal mégis ezt tennénk: mindkét csapat nyert a másik otthonában, és egészen magas színvonalú játékot nyújtottak. Ha a Napoli kiesésének kulcsmozzanatát kell kiemelni, az valószínűleg a londoni meccs előtt meghosszabbított szerződését elképesztő bakiparádéval ünneplő Juan Zuniga vesszőfutása lenne: bő negyedóra alatt kettőt rúgott az oldaláról az Arsenal. A londoni, majd a dortmundi vereségek biztossá tették, hogy ha a gólarány dönt, a Napoli nehéz helyzetbe kerül, hiába győzte le mindkét ellenfelét a San Paolóban. A végső sorrend pedig úgy alakult ki, hogy döntetlen állásnál az emberelőnyben támadó, de éppen kiesésre álló Dortmund percekkel a lefújás előtt nem várt helyről, a marseille-i kapustól kapott némi segítséget. Nem mintha egyébként a győztes gól előtti lövést kivitelező jobbhátvédjétől várta volna ugyanezt.