Ilyen lenne a világ, ha az összes férfi nővé változna - Titanic

Fotó: Titanic filmfesztivál / Titanic filmfesztivál

-

A Jacky a nők országában egy olyan világba kalauzol minket, ahol a férfiakat pórázon tartják, és burkát kell hordaniuk. A film feminizmusparódiának gyenge, egyszeri szórakozásnak pedig fárasztó. Még megy a Titanic Filmfesztivál.


Elgondolkodott már, mi lenne az első dolog, amit kipróbálna, ha az ellenkező nem testében találná magát? Az interneten fellelhető vélemények alapján tízből kilenc ember arra a leginkább kíváncsi, hogy milyen lehet a szex a másiknak. Azon viszont jóval kevesebben gondolkodtak el, hogy mi lenne, ha a női szerepeket hirtelen a férfiak vennék át. És fordítva. A Titanic Filmfesztiválon bemutatott Jacky a nők országában (Jacky au royaume des filles) olyan világba kalauzol el minket, ahol a hímek legalább annyira kiszolgáltatott helyzetben vannak, mint ma egy szaúdi hölgy a férjének. Talpig burkaszerű ruhába bújtatva élik az életüket, mindenben lesve a nők vágyait. Akik éppen olyanok, mint a férfiak a való világban. Taplók, macsók, gusztustalanok, és csak a szexen jár az agyuk. Jacky, a főszereplő fiatal fiú életében egyetlen kitörési lehetőség van, ha a diktátorasszony lánya őt választja férjéül. A szegény családból származó tini pedig mindent megtesz, hogy eljusson a párválasztóra. Miután feladja a feminista uralom ellen lázadó nagybátyját a rendőrségnek, szerez ugyan egy jegyet a királyi palotába, de anyja halála és a mostohacsaládja gonoszsága miatt egy cseppet sem javul az élete.



Miközben Jacky szökését és vándorlását figyeljük, szépen megismerjük a nők országát, ahol be vannak tiltva a zöldségek, helyette mindenki valami undorító trutyit eszik, ahol minden lakóház úgy néz ki, mint egy munkásszálló egy nukleáris tél után, továbbá mindenhol gépfegyveresek vigyáznak a rendszerre. A Jacky a nők országábanról érződik, hogy a rendező kifejezetten arra vágyott, hogy egy 1984 utánérzésnek tűnjön a film. De az egész környezet sokkal jobban hasonlít Aldous Huxley Szép új világ című regényére. Az emberek újrahasznosított termékeken élnek, és úgy imádják a pónikat és a lovakat, mint ahogyan Henry Fordot az orgiába csapó szeánszokon. A párhuzam erőltetése öli meg a filmet. Mert valójában nem arról szólnak Jacky kalandjai, hogy ténylegesen milyen lenne egy olyan világ, amelyet a nők vezetnek. Azt mutatja be, milyen lenne egy ország, amelyben az összes férfi egy reggel arra ébredne, hogy nővé változott, gyorsan maszturbálna egyet az ágyában, majd ugyanúgy folytatná a hétköznapjait. A fallosz hiányát óriási fegyverekkel kompenzálják, férfiakat erőszakolnak meg és tárgyiasítanak, minden marad a régiben. De a színészi alakítások és a rendezés megmentik a filmet. Aki paródiaként közelít hozzá, az nem fog csalódni. A poénok és a szituációk működnek, hála Vincent LaCoste-nak (Jacky), aki tökéletesen adja a feminizált férfit, és Charlotte Gainsbourg-nak, akiről elhisszük, hogy vívódik a jövője miatt, noha ő lesz a következő diktátor a „szép új világban”. A filmhíradós betétek élőek és viccesek, ezek teszik igazán hitelessé az önkényuralmi rendszert.


-


Összességében nem rossz film a Jacky a nők országában, de sokkal jobb lehetett volna, ha az olcsó altesti poénoktól és az orwelleskedéstől megszabadul. A női-férfi szerep cseréjében több van, mint hogy a nőkkel mondatják ki a fingós poénokat. A sztereotipizált helyzetek pedig csak azt az érzetet keltik az emberben, hogy nem egy görbe tükröt néz a saját társadalmáról, hanem egy olyan képzelgést, amely onnan indult, hogy vajon milyen lehet a másik félnek a szex. Ha valakit tényleg érdekel a nők országa, az inkább olvassa el Karinthytól a Capillária című regényt, és csak akkor menjen ennek a filmnek a közelébe, ha tetszett a Nem férek a bőrödbe című Lindsay Lohan-mozi.


A Jacky a nők országában magyar forgalmazásáról egyelőre nem tudunk. A Titanic Nemzetközi Filmfesztiválról írt cikkeinket elolvashatja itt. Ha eddig nem ment Titanicra, mazsolázhat itt, miről maradt le vásznon.