Így jött le Magyarország a heroinról

Fotó: AFP / ARIS MESSINIS / AFP / ARIS MESSINIS

-

A szintetikus kábítószerek terjedésének hosszú távú hatásait még csak most kezdik érteni, miközben az egyre újabb, egyre erősebb szerek a teljes drogpiacot átalakítják. Újra kell gondolni az eddig alkalmazott drogstratégiákat.


A kudarchoz vezető siker

A kábítószer elleni európai küzdelem kétes értékű sikere, hogy az elmúlt években egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű heroin jutott be Afganisztánból Európába. Bennünket pedig teljesen elkerültek a korábban az országot keresztező, Közel-Keletről Nyugat-Európába tartó szállítmányok. Nem csoda, hogy 2010 óta Európa szerte, így Magyarországon is egyre kevesebb a heroinista, itthon jó ideje heroin-túladagolásos halálesetről sem számoltak be. Ezt a tényt a kábítószerek elleni harc diadalaként értékelni mégis túlzás, ahogy a tények ferdítése az MTI által ebből az adatból levont következtetés is, miszerint Magyarország „a drog által kevésbé fertőzött országok közé tartozik”. Nem lett ugyanis alacsonyabb az intravénás szerhasználók száma, és a „dizájnerdrogok” hazai elterjedtsége sem alacsonyabb az európai átlagnál. A mintegy 6000-8000 hazai opiátfüggő többsége is (az a kb. 80 százalék, aki nem részesült ez idő alatt valamilyen helyettesítő-kezelésben) a könnyebben és nagyobb mennyiségben elérhető szintetikus opioidok intravénás használatára állt át az elmúlt években. A május 27-én nyilvánosságra hozott európai drogjelentés (készítője egy uniós szervezet) is beismeri, hogy az intravénás heroinhasználat problémáját eddig egyoldalúan közelítették meg: a szer kínálatának visszaszorítása mellett nem fordítottak elegendő figyelmet kereslet- illetve ártalomcsökkentésre. A drogellenes háború hadvezérei kénytelenek voltak belátni: hiába sikerül korlátozniuk egy szer terjesztését, ha a használók függőségét nem kezelik, azok más drog után nyúlnak. Az intravénás szerhasználók számára ráadásul a szúrás nyújtja az elsődleges élményt, a belőtt anyag okozta eufória csak másodlagos. Ezért alkalmazkodtak könnyedén az intravénás opiát-használók a megváltozott piaci kínálathoz, és váltottak szintetikus opioidokra. Így történt ez Romániában és Görögországban is, ahol a feketepiacról eltüntették ugyan a heroint – s mint aki jól végezte dolgát, beszüntették a tűcsere-programokat is –, az intravénás szerhasználattal összefüggésbe hozható HIV-fertőzések száma az elmúlt évben mégis járványszerű méreteket öltött. Észtországban tavaly egy új opioid tizedelte a heroinistákat, egy olyan szintetikus szer, amelyet korábban soha nem észleltek az európai kábítószerpiacon.

Harc az ismeretlennel

A szintetikus opioid-túladagolásos halálesetek száma néhány országban már most meghaladja a heroinhoz köthetőket, ez a tendencia pedig más országokban is tetten érhető lesz a jövőben – figyelmeztetnek a drogmegfigyelők. Az új anyagokat gyakran keverik a fogyasztók – leggyakrabban ez vezet a túladagolásos halálokhoz, ez a tény lehet a felelős az itthon is tapasztalt „őrjöngésekért”. (Ezek hátteréről bővebben itt írtunk.) Európa jelenleg 350-nél is több illegális szer használata ellen küzd, ebből több, mint 80 tavaly került fel a tiltólistára (30 újonnan listázott anyaghoz még csak hasonlót sem ismertek korábban, a legtöbbjük azonban már hosszú évtizedek óta létezik, a drogkereskedelemnek csak újra fel kellett fedeznie azokat). A heroinistáknak tehát volt miből válogatniuk. A Kínából és Indiából importált „dizájnerdrogok” könnyedén bejutnak Európába. Gyakran kutatási vegyi anyagnak, növénytápszernek álcázva kerülik ki az ellenőrzéseket, hogy aztán fürdősóként, táplálék-kiegészítőként kerüljenek forgalomba. A legendával ellentétben nem pecsétes köpenyes, gonosz tekintetű, hajlott hátú emberek kotyvasztják ezeket a szereket sötét pincékben berendezett zuglaborjaikban, hanem – a generikus gyógyszerek gyártásának sokkal nagyobb teret nyújtó kínai és indiai szabályozást kihasználva – legtöbbször európai megrendelők utasítására készülnek jól berendezett, modern gépekkel felszerelt vegyi üzemekben, európai szabadalmak alapján. Előfordul, hogy az alapanyagokat ömlesztve importálják, majd az európai feldolgozás és csomagolás után terítik azokat a feketepiacon. Ami manapság átköltözött az internetre. Az európai hatóságok tavaly 650, tiltott szereket „legal high”-ként árusító weboldalt azonosítottak. Számuk ennek valójában a sokszorosa is lehet, ha a darkweben, az internet nem indexelt sötét oldalán is keresgélünk.

Tű nincs, HIV van

Aki nem hal bele a folyton változó, egyre ismeretlenebb szerek intravénás adagolásába, az még mindig összeszedhet egy halálos fertőzést, főleg, ha nem jut steril tűhöz. Erre pedig Magyarországon egyre kevesebb esélye van. Ahhoz, hogy az átfertőzés esélyét érdemben csökkenteni tudjuk, évi legalább 12 millió steril tűre lenne szükség, ezzel szemben tavaly mindössze 470 ezer tűt osztottak ki tűcsere-programokban országszerte. A legrosszabb helyzetbe „természetesen” a legakutabb drogproblémákkal szembenéző budapesti nyolcadik kerületi Kék Pont Alapítvány került. A legújabb hírek szerint ugyanis a súlyos forráshiánnyal és a kerületi lejárató kampánnyal is küzdő szervezet már hétfőtől korlátozni kényszerül a kiadott tűk számát, szeptembertől pedig akár teljesen meg is szüntetheti a kerületi tűcsere-programját. (Erről bővebben itt írtunk.) Pedig 2006 óta idén először újra felbukkant a HIV-fertőzés a környék intravénás droghasználói között, a hepatitis-C fertőzöttek aránya pedig évek óta kimagasló, 80 százalék körüli. Információink szerint ráadásul a Hollán Ernő utcai tűcsere-programban is van egy HIV-pozitív kliens. Járványról ugyan még nem beszélhetünk, de minden adott ahhoz, hogy ez bármelyik pillanatban kialakuljon. A járványveszély előjelei ugyanis mostanra mind teljesültek: az intravénás szerhasználók száma a heroin-kínálat radikális visszaesése ellenére se csökken, a számukra viszonylagos védettséget nyújtó helyettesítő kezeléseken alig 20 százalékuk vesz részt, a tűcsere-programok lefedettsége nem elegendő, és – ellentétben az európai drogjelentésbe foglaltakkal – már HIV-fertőzöttek is felbukkantak a közösségben. Így fokozottan érvényes a szakemberek figyelmeztetése: „fenn kell tartani a folyamatos éberséget, és mérlegelni kell a HIV-prevenciós intézkedések hatókörének növelését.” Ugyanis ha egy HIV-fertőzött felbukkan egy a józsefvárosihoz hasonló zárt közösségben, egy év alatt akár a szcéna intravénás droghasználóinak egyharmadát is megfertőzheti.

Szájhagyományon alapuló tudás

Erre már csak azért is égető szükség van, mert a szakembereknek valójában kevés fogalmuk van arról, mi történik ma a hazai drogfronton. Az állam nem ad pénzt új kutatásokra, évek óta nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a hazai droghelyzetről. Erre vonatkozó tudásunk jobbára szájhagyományon, kis mintákon, kis közösségekben végzett kis kutatások eredményein alapszik, miközben maguk a drogok és azok fogyasztási mintái is állandóan változnak. A drogfogyasztók gettóba szerveződése eddig csak a fővárosra, ott is elsősorban a nyolcadik kerületre volt jellemző, nemrég azonban a falvakban is meglepően nagy számban bukkant fel a jelenség. De míg a józsefvárosi droghasználóknak legalább a lehetőségük megvan, hogy szakértői segítséget kapjanak, a vidéki mélyszegénységben élő, mindentől elszigetelt drogos szcéna tagjainak segítésére semmilyen program nem szerveződött, hiszen még azt sem tudjuk, megközelítőleg hány embert érint.


A soul királya a drogok királyáról