Így érti félre mindenki Orbán beszédét

Fotó: MTI/MTVA / Beliczay László

-

Tusványos óta mindenki az illiberális demokráciát és a munkaalapú államot tartja a kormányfői beszéd fő üzenetének, pedig az egyiknél lehet, hogy csak szerencsétlen elnevezést választott Orbán Viktor, a másikat pedig nem fejtette ki. Ha viszont a konkrét üzenetek felől közelítenünk, akkor íme 7 pont, milyen országot képzel el a miniszterelnök.


Szombati tusványosi beszédében hosszan magyarázta a kormányfő, hogy milyen állam felépítése a célja. Konkrét példákat is említett, és elvont politológiai fogalmakat is használt. Utóbbiak közül az "illiberális állam" lett a sajtó és az elemzők kedvence, sokan a fogalom elméleti megközelítéséből próbálják levezetni, mit akar Orbán. Pedig – ha hihetünk Lánczi Andrásnak, a kormányközeli Századvég Alapítvány kuratóriumi elnökének – a beszéd mondanivalójához közelebb kerülhetünk, ha azt feltételezzük, hogy a miniszterelnök fejében összeállt egy világkép, aminek utólag próbált meg nevet adni – és éppen ezt sikerült választani. Nézzük, milyen ország körvonalazódik, ha a konkrét ígéretekből indulunk ki.

1. Megmondjuk, mi az igazságos

Orbán szerint vonzó gondolat ugyan a liberális demokrácia alapvetése, hogy mindent szabad, ami mások szabadságát nem sérti, de a gyakorlat azt mutatta, hogy senki nem mondja meg, hol ez a határ. Mindez oda vezetett, hogy mindig az erősebb szomszéd mondta meg, hogy hol a kocsibejáró, mindig az erősebb, a bank mondja meg, hogy mennyi a hitel kamata. "Nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie", mondta, hozzátéve: ezt nem lehet törvénybe foglalni, "itt most szellemi kiindulópontokról beszélünk". Érdekes kérdést vet fel, hogy miképp dönthető el ilyen súlyú kérdés, ha nem törvénnyel, mint ahogy az is, van-e értelme egymással szembeállítani az "azt szabad, ami mások szabadságát nem sérti" gondolatot azzal, hogy "cselekedj úgy másokkal, ahogy veled akarod hogy cselekedjenek".

2. Még több feladatot vállal az állam

Orbán az általa liberális demokráciának nevezett eddigi rendszer hátrányául rótta fel, hogy az nem kötelezte a kormányokat, hogy a nemzeti érdekeket szolgálják, nem védte meg a közösség életéhez szükséges nemzeti vagyont, nem védte meg az országot az eladósodástól, a családokat az adósrabszolgaságtól. Az új rendszer egyik fő ismérve lesz, hogy az állam ezeket a feladatait is ellátja, mondta.

3. Hazafias gazdaságpolitika

A miniszterelnök a világrendet megrengető pozitív példaként említette Obama amerikai elnök és más nyugati politikus több üzenetét is. Ha már mondta, vegyük úgy, hogy Magyarországra is átültetné ezeket, és nézzük ezeket sorban, az említett nemzetiségeket magyarra kicserélve. "Ha egy keményen dolgozó magyarnak rendszeresen választania kell család és karrier között, akkor az ország le fog maradni a világgazdaságról". "A külföldieket foglalkoztató nagyvállalatok fizessék meg méltányos részüket az adóból". "Elsősorban azokat a cégeket kell támogatni, amelyek magyarokat alkalmaznak". "Az Európában bekövetkezett változások eredményeképpen sokan ingyenélők lettek a jóléti rendszerek hátán". (A miniszterelnök idéz egy elemzőt is, aki szerint az amerikai puha hatalom ereje hanyatlik, mert a liberális értékek ma a korrupciót, a szexet és az erőszakot testesítik meg, és ezzel lejáratják Amerikát és az amerikai modernizációt. Filippov Gábor politológus szerint azonban alaposan félreértette az eredeti üzenetet)

4. A nemzet boldogulása fontosabb, mint az egyén

"Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország", mondta a kormányfő. A vélt vagy való gazdasági teljesítményüktől eltekintve tény, hogy egyik ország sem arról híres, hogy az emberi jogokat túlzottan tiszteletben tartaná. Orbán mindenesetre összefüggést lát a két dolog között, erre utal legalábbis, hogy szerinte nem is kell feltétlen a nyugati berendezkedést etalonnak tekinteni, ha a nemzet versenyképessége a cél. "Megpróbáljuk megtalálni az Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban." Hasonló üzenetű egy másik mondata a beszédből. "Amikor az Európai Uniót szóba hozom, nem azért teszem meg, mert azt gondolnám, hogy az Európai Unión belül ne lehetne egy (...) nemzeti alapokon álló új államot fölépíteni".

5. Ha nem a nemzet része, akkor legyőzendő akadály

Ez a gondolatmenet a civilekről és az EU-ról alkotott elképzelésében a leginkább tetten érhető. Orbán szerint ma a civil szféra valójában fizetett politikai aktivistákból áll, akik a külföld érdekeiért dolgoznak, az állammal szemben. A miniszterelnök úgy fogalmaz, ezt, mint akadályt, le kell győzni, hogy a célok megvalósulhassanak. A másik akadály, hogy az EU pénzeit osztók közül sokan az EU-tól kapják a fizetésüket. Ezt Magyarország nem hagyja, "egy nemzeti érdekekből kiinduló állami újjászervezés történik", mondta.

6. Azért az emberi jogokat sem felejtjük el

Orbán az erős állam víziójának felvázolásakor nem felejtkezett el teljesen a hagyományos "nyugati" értékekről sem. Az új államról beszélve azt mondta, úgy kell megtalálni az új magyar államszerveződést, hogy a kereszténység, a szabadság, az emberi jogok értékeit tiszteletben kell tartani. A beszédében nem sokkal később azt mondta, az új állam nem tagadja majd "a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat", de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé.

7. Kiszámíthatatlan időszak jön

"A jövő lényege, hogy bármi megtörténhet. És a bármit elég nehéz definiálni", mondta beszédének utolsó részében a kormányfő. Nem árulta el, mire utal a bizonytalanság lebegtetésével, de itt említette az Ukrajna felett lelőtt repülőt, az USA elnökének beperlését hatáskörtúllépés miatt, de felsorolta azt is, hogy magyar családok százmilliárdokat kaphatnak vissza a bankoktól, vagy, hogy a bankrendszer fele magyar kézbe kerülhet - és került is. "Ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek. Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk", zárta a Orbán a beszédet.

+1. Íme, a munkaalapú illiberális demokrácia. Vagy mégsem?

Az új rendszert Orbán illiberális demokráciának nevezte el, és nagy kérdés, hogy miért. Ha csupán arra akart ezzel utalni, hogy a liberalizmus, a kizárólag az egyén akaratát előtérbe helyező rendszer ért véget, vagyis antiliberális beszédet mondott, akkor egy nagyon félreérthető jelmondatot választott. Klasszikus politológiai értelemben ugyanis – amint azt Fareed Zakaria 1997-ben egy tanulmányában, majd később egy könyvében leírta – az illiberális demokrácia az az államberendezkedés, amelyben szabad választások vannak, de a hatalmon lévők nem tartják tiszteletben a klasszikus emberi jogokat, a sajtószabadságot, vallásszabadságot, a hatalmi ágak szétválasztását, jogállamiságot. Mindennek semmi köze a liberálisként ismert világnézethez, csupán annyi, hogy az angolszász irodalom liberális demokráciának nevezi a klasszikus, teljes nyugati demokráciát. Az illiberális demokrácia ilyen megközelítésből tehát egy kevert berendezkedés, amely a liberális demokrácia és az illiberális autokrácia (diktatúra) elemeiből vegyesen építkezik, beemelve a politikai jogokat a rendszerbe, de kizárva a szabadságjogokat. Egy másik felosztás, Larry Diamond amerikai professzor kategorizálása szerint illiberális demokrácia az, ahol választások vannak ugyan, de a Freedom House értékelése szerint az emberi jogok az egytől hétig terjedő skálán 3.5-nél rosszabb osztályzatot kaptak. Ilyen értelemben inkább a "nem szabad demokrácia" elnevezés a helytálló, főleg, hogy ez a kategória a félszabadként fordítható "semi liberal"-nál egy fokkal rosszabb. Az illiberális demokráciák az elemzések szerint általában puccs vagy protestszavazás után alakulnak ki, és minél hosszabb ideig léteznek, annál nagyobb eséllyel mozdul el az ország a nyugati demokrácia vagy a teljes diktatúra felé. Az illiberális demokráciának két fajtáját írják le az elemzők: a dél-amerikai típusút, ahol az illiberális állam nem más, mint a hatalom megtartásának érdekében hozott intézkedések eredménye, ide sorolható Chavez Venezuelája vagy Morales Bolíviája, de ide tartozik Putyin Oroszországa is. Gyakori szólam ezekben, hogy a vezető maga a nép, és a nép akaratát teljesíti. A másik típus az iszlám illiberális állam, amelyben az iszlám jellegéből, társadalmi ideáiból ered az illiberalizmus. Az illiberális demokráciák elemzésekor nem felejtik el hangsúlyozni hogy ezek azért létezhetnek, mert az emberek többsége ténylegesen megválasztja a vezetőt. "Az ország patriarchális társadalmában sokan csodálnak egy erős vezetőt, aki az asztalra csap, és egyszemélyben vezeti a nemzetet a fékek és ellensúlyok okozta zűrök nélkül", írja például  Erdogan török miniszterelnökről Mustafa Akyol újságíró-elemző. Érdemes az elemzésekkor figyelembe venni, hogy Lánczi András elemző, a kormányközeli Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke a közrádióban úgy értelmezte a beszédet, hogy inkább liberalizmus ellenes érvelés hangzott, semmint a politológiai értelemben vett illiberalizmusról szólt Orbán, és nincs szó arról, hogy a liberális alapjogokat kiveszik az Alaptörvényből, vagy hogy a már megvalósult liberális demokrácia megszűnne. Ami a munkaalapúságot illeti, arról csak annyit említett a kormányfő, hogy "egy munkaalapú állam korszaka következhet el, mi egy munkaalapú társadalmat akarunk szervezni". Ennél többet nem árult el arról, hogy mitől lesz munkaalapú az államszervezés.