Húsvétkor akkor is varázsolsz, ha nem akarsz

Fotó: martijnvandalen/Flickr/CC-BY / martijnvandalen/Flickr/CC-BY

-

Noha a pálinkát azért nem utasítjuk vissza, a pénzt csak abban az esetben fogadjuk el, ha a meglocsolt hölgy mélyen hisz abban, hogy a locsolkodók számától függ jóléte, termékenysége, egészségi állapota és állatainak szaporulata...


A népi varázslás szempontjából a húsvéti időszak a legfontosabb szakasza az évnek, ilyenkor ugyanis egészen megtöltik az étert a mágikus energiák, amelyeket pofonegyszerű kiaknázni. Ezt nemcsak számos ismert népszokás bizonyítja, de az is kellőképpen megerősíti, hogy a húsvétnak már az időpontját is – ami az univerzum rendjét is megszabja jó három hónapra – a nép számára homályos, varázslatos módon határozták meg. A tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő első vasárnap hallatán azért elsőre most is homokórázunk, de annak idején joggal gondolták azt, hogy ennek megállapításához nyilvánvalóan hatalmas mágusnak kellett lenni. Oké, hogy már közel 40 napja böjtölünk, amivel Jézus hasonló spirituális aktusára emlékezünk, és már a húsvét szó hallatán összefut a nyál a szánkban, de nem szabad elfelejtenünk kiaknázni a nagyhét erejében rejlő mágikus energiákat! Mivel a természet éppen megújul és újjászületik, az analóg varázslás jól bevált módszerével mi is újraindíthatjuk a saját szervezetünket – a böjttel amúgy fizikailag is ugyanezt csináljuk –, sőt az egész gazdaságot is újrahúzhatjuk. Ennek értelmében már ugye a nagyhét elejét is a porta kitakarításával, a szerszámok megjavításával és kifényesítésével töltöttük, nagypénteken pedig megmosakszunk szenteltvízben (vagy legalább leporoljuk a monitorunkat, megborotválkozunk, és levisszük a szemetet).

Újraindítás!


Vasárnap hajnalban felkerekedünk a falu népével, és határjárásra indulunk. Ennek a lényege az, hogy a falut övező gabonaföldeket körbejárva mágikusan leválasztjuk ezt a teret a baj, a gonosztevők és a démonok világától, az így megszentelt földön tehát biztosan nem fog majd semmilyen rontás, és egész évben lesz kenyér. (A városban az is megteszi, ha elsétálunk a közértig, és ha már ott vagyunk, veszünk pár doboz sört.) Persze, hogy ez ne tűnjön teljes mértékben pogány varázslásnak, a menettel a falu határában állított kereszteket járjuk végig, majd az utolsónál csodálatos módon megtaláljuk a templomból hiányzó Jézus-szobrot – feltámadt! –, örvendezünk, és énekelve visszavisszük a templomba. Sonkaszentelés után már rá is lehet markolni a fehérjére, de érdemes a tormával kezdeni a falatozást, ez ugyanis minden ártányt kiűz a felső légutainkból – ha biztosra akarunk menni, akkor természetesen a pálinkát is bevetjük. Húsvét vasárnapján a legények mindenképpen túlesnek még egy varázserejű mosdáson, majd fenyegető módon szép szalagokkal összekötött gallyakat (lehetőleg fenyőt) helyeznek el azoknak a házaknak a kapujára, ahol olyan lány lakik, akit másnap mindenképp be akarnak vágni az itatóvályúba. Locsolkodni úgy érdemes elindulni, hogy előtte betolunk egy szalonnás rántottát a haverokkal – ha tényleg autentikusak akarunk lenni, akkor a célba vett lányos házaktól szerezzük be hozzá a tojást előző este. A tojáshéjakat szigorúan annak a csajnak az ablaka elé szórjuk, aki annyira szarfej volt velünk, hogy még arra sem érdemes, hogy leöntsük egy vödör kútvízzel.

Aki ilyenkor népviseletben van, az önként kéri a pofont


Miután összeállt a banda, és bevitte a fizikai munkához szükséges kalóriákat egy kis pálinka kíséretében, hiszen csípős a reggel, elindulhatunk megkeresni a lányokat, akik ekkorra már jól elbújtak – feltehetően valahol a szeszfőzde és az istálló környékén lehetnek. Érdemes szétválnunk és katonai jelekkel kommunikálnunk, nehogy elszaladjanak a közeledtünket megneszelő lánykák – bár van, aki azt szereti, ha előtte szaladnak egy kicsit, hátha kipirulnak. Mindenesetre szó nincs locsolóversről vagy engedélykérésről – az egyik a lábát fogja meg, a másik a hóna alá nyúl, aztán zutty, be az itatóba! A csenevészebb lánykákat esetleg nyakon önthetjük egy vödör vízzel, ha nagyon empatikusak vagyunk, de a kölnit hagyjuk meg a lakótelepek jampec csókkirályainak. Ráadásul, ha van egy kis eszük, akkor még örülni is fognak a jeges fürdőnek, és délután küldik a termékenységet szimbolizáló hímes tojást, ugyanis ősi tisztító varázslásról van szó, amelynek az a célja, hogy nehogy keléses legyen a kis testük, és úgy általában jó egészségnek örvendjenek. Egyébként aki úgy érzi, hogy nagyjából rendben van egészségileg, azzal lehet tárgyalni, és egy előre odaadott tojásért meg egy pusziért cserébe megúszhatja a kényszerfürdőt.

Ha nem nálunk van a fizikai fölény, lesből is támadhatunk, ráadásul így gyorsabban túl vannak rajta


A locsolkodás keresztény magyarázata egyébként az, hogy a római katonák hasonló módon, vízágyúval oszlatták a rendbontó, Jézus feltámadását hirdető asszonyokat. A termékenység-varázslási magyarázat azért valamivel hihetőbbnek tűnik, pláne, ha utána elővesszük a fűzfavesszőből font kéjkorbácsunkat, és elfenekeljük vele a leányzókat, hogy mihamarább produktív és engedelmes háziasszony váljék belőlük.