Hülye bíró – angol bíró?

Fotó: Getty Images / Getty Images

-

A Chelsea szurkolói a múlt héten összedobták a José Mourinhóra kiszabott 8000 fontos büntetést két okból: egyrészt nem értettek egyet a döntéssel, amiért az Aston Villa elleni mérkőzésen a játékvezető felzavarta a portugál edzőt a lelátóra, másrészt így kívánják felhívni a figyelmet, milyen rossz bíró a Mourinhót kiállító Chris Foy. Pedig az eset közelében sincs annak, amiket honfitársai műveltek az elmúlt években.


Itt van mindjárt Mark Clattenburg, akit a fél Premier League felírt már képzeletbeli halállistájára. 2005-ben a Manchester United–Tottenham meccs utolsó perceiben elvette Pedro Mendestől élete gólját: a portugál középpályás a félpálya közepéről kapásból ágyúzott Roy Carroll kapujára, az MU kapusának meg sikerült beszerencsétlenkednie a labdát bő fél méterrel a gólvonal mögé. Clattenburgön kívül mindenki bent látta, de a játékvezető nem ítélt gólt. A sztoriról még annyit, hogy a fogadóirodák kifizették a Spurs-győzelemre tett szerencsejátékosok pénzét.



Öt évvel később megint a Tottenham hívei emlegették sűrűn az édesanyja nevét. Történt, hogy (ismét…) a Manchester United otthonában a hazaiak játékosa, Nani földre került a 16-oson belül. A portugál szélső azt hitte, büntetőt kap, kézzel megállította a labdát, de Clattenburg nem fújt semmit egyik esetre sem. A Tottenham kapusa, Heurelho Gomes el akarta végezni a szabadrúgást, ám miután letette a labdát, Nani hirtelen ott termett, és az üres kapuba gurított. „Az egész egy komédia” – mondta minderről Harry Redknapp, a Tottenham menedzsere. A Chelsea drukkerei igen kreatívnak bizonyultak, amikor egy Manchester United (meglepődünk?) elleni PL-bajnokin kárukra elkövetett tévedései után a következő hazai találkozójukon egy vörös színű „Clattenburg – Referee, Leader, Legend” drapit feszítettek ki, jókora iróniával üzenve a bírónak (a transzparens eredetije kék színű, és John Terryt, a Chelsea klublegendáját élteti a referee helyett a captain szóval). clattenburg - Mike Jones nem tartozott a legismertebb szigetországi sporik közé egészen 2009 októberéig. A Sunderland–Liverpool bajnokin egy hazai szurkoló egy szép nagy strandlabdát ütött a pályára pont akkor, amikor az ötödik percben a sunderlandi Darren Bent kapura lőtt: a lövése megpattant a strandlasztin, és Reina kapujában kötött ki (azt már csak érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a Pool spanyol kapusa reflexből nem a kis, hanem a nagy labdára mozdult…) Jonesnak a szabályok szerint nem lett volna szabad megadnia a találatot, mivel idegen tárgy került a játéktérre.


Stuart Attwell nevéhez fűződik Anglia leghíresebb fantomgólja. Az akkor 25 éves játékvezető egy 2008-as Watford–Reading másodosztályú meccsen ítélt gólt partjelzője intésére a vendégeknek egy szögletet követő kavarodásnál, holott nemhogy a háló, a gólvonal közelében se nagyon járt a labda. Attwell később felkerült a Premier League-keretbe, de nem sokáig maradt ott, mert 2012-ben sorozatos hibái következtében kizárták, azóta alacsonyabb osztályokban sípol.



Frissek az emlékeink André Marriner tevékenységéről. A játékvezető egy hónapja a Chelsea–Arsenalon állította ki a kapu mellé tartó lövést kézzel kiütő arsenalos balbekk Kieran Gibbst – a baj az, hogy nem ő volt a vétkes, hanem Alex Oxlade-Chamberlain. Tény és való, hogy a két játékos fizmiskája meglehetősen hasonló, valószínűleg ez zavarhatta össze Marrinert. Gibbs egyébként egy szót sem szólt, és csendben levonult a pályáról, a szövetség pedig nem tiltotta el a piros lapját követően Marrinert sem, sőt: a bíró a következő heti fordulóban ismét vígan vezethetett, az indoklás szerint azért, hogy feledtesse a hibáját. andré Marriner kiállítja az ártatlan embert

Ha angol bíró és baki, a legtöbb focikedvelőnek Graham Poll ugrik be. Mielőtt rátérnénk az általa elkövetett minden idők egyik legnagyobb futballbírói hibájára, érdemes elővenni egy korábbi esete miatt. 2000-ben a liverpooli városi rangadót vezette a bajnokságban. A meccs 0-0-ra állt és az utolsó percekben járt, amikor Sander Westerveld, a Liverpool kapusa hátbarúgta az ellenfél csatárát, Don Hutchinsont, akiről a labda az üres kapuba gurult. Poll óráját mutogatva nem adta meg a gólt, arra hivatkozva, hogy letelt a játékidő, csakhogy ez nem így volt. Az Everton játékosai majdnem meglincselték. Sehol sincs ez a tévedése a 2006-os világbajnokságon látotthoz képest. Poll a vébé három profi (tehát főállásban játékvezetéssel foglalkozó) bíróinak egyikeként utazhatott Németországba. A Horvátország–Ausztrália találkozón háromszor mutatta fel a sárga lapot a horvát Josip Simunicnak, és csak a harmadik után állította ki, holott értelemszerűen a három perccel korábban neki adott másodikat követően kellett volna leküldenie a hátvédet. Poll mutatványa az ezen a világbajnokságon bevezetett ötödik játékvezetős rendszer csődjét is jelentette: egyik segítője sem jelezte neki, hogy elmaradt a piros lap a második sárgát követően. Sepp Blatter, a FIFA elnöke érthetően rendkívül csalódott volt: „Sem felfogni, sem megbocsátani nem tudom a történteket. Öt játékvezető közül négy rádió-összeköttetésben van, mégis előfordulhat ilyen rövidzárlat mindannyiuknál. Remélem, a játékvezetői bizottság megteszi a szükséges lépéseket” – mondta a sportvezető. A szégyent követően Poll vezetett még a Bajnokok Ligájában és néhány válogatott meccsen, majd 2007-ben visszavonult a bíráskodástól. Egy urbánus legenda szerint nem sokkal a világbajnokság után többen látták, amint részegen autók motorháztetején ugrál.



A témához kapcsolódva megkérdeztük Bede Ferencet, korábbi FIFA-játékvezetőt: „Azért ne felejtsük el, hogy a Premier League a világ egyik legjobb bajnoksága, és eléggé reflektorfényben van. Minden egyes hiba felértékelődik, amit elkövetnek az ott mérkőzéseket vezetők. Azt nem hiszem, hogy más bajnokságban ne lennének hasonlók – gondolok itt például az olasz Rizzolira, aki nemrég szinte győzködte a játékost, hogy ha bevallja, hogy műesést követett el, akkor nem ad neki sárga lapot. Azért az nem véletlen, hogy az UEFA a nemzetközi mérkőzésekre továbbra is küld angol játékvezetőket. A PL hangulatában és színvonalában olyan, mint a Bajnokok Ligája, az Angliában fújó bírók tehát hozzá vannak szokva ehhez. Sőt, a közelmúltban bevezetett gólvonalkamerának köszönhetően a felelősségük is kisebb lett hazai porondon. Mégis, igazából nem tudnám megmondani, miért az angol játékvezetők követnek el ilyen emlékezetes bakikat. Nem ismerem ugyan teljesen a Premier League rendszerét, de elképzelhető, hogy a kiválasztással van a baj. Magyarázat lehet még, hogy Angliában magasabb a felső korhatár, tehát 50 év fölött is vezethetnek mérkőzéseket a játékvezetők. Persze az is lehet, hogy csak a véletlen és a sors keze van a dologban, hogy mindig az angol bírókkal esnek meg a legemlékezetesebb történetek.”