Hosszú távon gondolkodik együtt a Veritas és a Holocaust Központ

-

A Történetkutató Intézet és az Emlékgyűjtemény Közalapítvány együttműködéséről Haraszti György kuratóriumi elnök és a korábban botrányos megjegyzése miatt ismert veritasos főigazgató, Szakály Sándor egyezett meg.


A Veritas közleményében azt írta, a szeptemberben rendezendő konferencián Megszállástól megszállásig címmel az 1944–45-ös évek sorsfordító eseményeit idézik fel. A másik, október közepére tervezett konferenciát pedig A magyar közigazgatás és a holokauszt címmel tartják majd a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel együttműködve.

Abban is megállapodtak, hogy a jövőben közös kutatásokat végeznek, azok eredményét pedig kiadványokban teszik közzé.

Szakály Sándor januárban adott interjújában „idegenrendészeti” akciónak nevezte a magyar holokauszt első tömeggyilkosságát, az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálást. A MAZSIHISZ szerint ez történelemhamisító próbálkozás, ezért Szakály Sándor lemondását követelték.


Mit mondott Szakály?

„A történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleményem szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra” – idézte az MTI Szakály Sándort. Az új intézet vezetője azt is mondta, hogy „a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra”. Formailag valóban idegenrendészeti eljárásról volt szó – mondta a VS.hu-nak Szita Szabolcs történész, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidókat érintő kamenyec-podolszkiji deportálások kapcsán. Mint mondta, a 16-18 ezer embert érintő eljárás „komoly dolog volt”, az 1944 előtti jelentős veszteség megkérdőjelezése pedig pusztán emiatt sem állja meg a helyét. Szita példaként említette még a „hideg napok” néven elhíresült 1942-es újvidéki mészárlást, mely szintén nem abba az irányba mutat, hogy a zsidóságot ne érte volna jelentős veszteség a német bevonulás előtt. A magyar katonai alakulatok által végrehajtott vérengzésnek több ezer, főleg szerb és zsidó polgári személy esett áldozatául.