Horváth Csaba nem dobja be a törülközőt

Fotó: Vs.hu/Kozma Zsuzsi / Vs.hu/Kozma Zsuzsi

-

Az MSZP hivatalos főpolgármester-jelöltje nem fogja bedobni a törülközőt, és fantomjelöltekkel sem fog harcolni. Szerinte Budapest vezetőjévé nem azt kell jelölni, akinek a legnagyobb a párthűsége, hanem akit a legjobban támogatnak a főváros lakói. Nem lehet, hogy a két elvesztett választásnak ne legyen konzekvenciája, miként nem lehet következmények nélkül gratulálni, vagy nem gratulálni a győztesnek, mert ezt a választók nehezményezik utána. Horváth Csabával szerdán - egy nappal Mesterházy Attila lemondása előtt - beszélgettünk. A baloldali politikus a pártelnök lemondását - kiegészítve az interjút - nagyvonalú és bölcs döntésnek nevezte.


A baloldali pártoknak csak közös jelölttel lehet esélye a főpolgármesteri cím elnyerésére Budapesten.

Az a legfontosabb, hogy üljünk le és kezdjünk haladéktalanul tárgyalni elsőként a parlamenti demokratikus pártok képviselőivel, majd ezt bővítsük ki mindazokkal a társadalmi-, és civil szervezetekkel, akik Budapest életében jelen vannak, meghatározóak és értéket hordoznak. Ezeket az értékeket közösen kell felvállalni, zászlóra tűzni. Ezután kell megtalálni a zászlóvivőt, aki egy csapattal kiáll, és aki a választók bizalmát kéri a tarlósi rendszerrel és a helyi kis komisszárokkal szemben.

Világos, de mi változott meg most vasárnap?

Az MSZP kapott egy radikális pofont a választóktól, ami azt jelezte, hogy a párt rossz irányba halad. Ezt nem lehet nem tudomásul venni, így erre csak egy válasz van: radikálisan változtatni kell a hozzáállásunkon, politikánkon. Az, hogy ezt a politikai partnerek részben kiaknázzák – ki nagyvonalúbban, ki egy kicsit kevésbé – sajnos a helyzet velejárója.

Néhány MSZP politikus nyilatkozatából azt érzékelem, hogy most önnel akarják elvitetni a balhét.

Ilyenről szó sincs, csak annyi történt, hogy néhányan azt mondták, ne Horváth Csaba legyen a jelölt. Vitát azonban csak hús-vér emberrel és emberről lehet folytatni, nem létezővel nem. A legfontosabb cél az értékalapú együttműködés. Az egyeztetésnek és az együttműködésnek a budapesti polgárokról kell  szólnia. Ennek az utolsó pontja, hogy ki a legalkalmasabb, leghitelesebb személy, aki képes a budapestiek érdekeit úgy megszemélyesíteni, hogy győzni tudjon a választáson. Nem szerencsés, ha a közös elvek megállapítása előtt csak személyi kérdésekre fókuszálnak. Egyébként a választóknak sem tetszik, amikor a személyi kérdések kerülnek előtérbe ahelyett, hogy egyébként arról beszélnénk, hogyan kellene megakadályozni, hogy a Városligetet lebetonozza a fővárosi Fidesz és a kormány.

Két ilyen választási pofon után nyilván felmerül, hogy vannak ennek felelősei, kik tehetnek róla, így aztán soha nem a programról szólnak ezek az időszakok.

Ez csak egy általános, megfoghatatlan fanyalgás. Az viszont nagyon is érdemi vita lesz majd, hogy például egy fővárosi kerületben ki a legalkalmasabb. Ezt nem azon az alapon kell megállapítani, hogy kinek a párthűsége a legerősebb, hanem hogy helyben, az ott élők kit fogadnak el, ki a legbeágyazottabb jelölt, kinek vannak széles civil és társadalmi kapcsolatai, amelyekkel a politikán túli világból is meg tud szólítani szavazókat.

Erről egyébként elég komoly vita volt az MSZP-n belül is, Szanyi Tibor is inkább azt a vonalat követte, hogy civileket is megszólított, Mesterházy Attila viszont csak pártokban gondolkodott.

Ebben nyilván vannak stratégiai különbözőségek és hibák. Nem lehet elmenni a két választási eredmény mellett úgy, mintha ahhoz nekünk semmi közünk nem lenne. De nem lehet következmények nélkül gratulálni, vagy nem gratulálni a győztesnek, mert ezt a választók nehezményezik. A másik két szervezet mégiscsak bejelentette, hogy levonják a személyi konzekvenciákat az április 6-i eredményből. Ezt mi nem tettük meg, ezért versenyhátrányba kerültünk.


- -

Múlt vasárnap az is kiderült, hogy még ha alacsonyabb részvétel mellett is - márpedig nagyon alacsony volt - de az MSZP-t Budapesten megelőzte a DK és az Együtt is.

A számokból az derült ki, hogy három, közel azonos támogatottságú párt van, de vannak még mások is. Fontos leszögezni, hogy hárman együtt is alig 190 ezer szavazatot értünk el, közel 160 ezer baloldali szavazó viszont távol maradt a voksolástól. Nem mondhatjuk még azt sem, hogy hárman lefedjük a baloldali kört. Ha nem egyezik meg a három párt, és még ezen túl azok a pártok, a politikai, társadalmi és civil szervezetek, akiknek dolga van a baloldali liberális értékközösséggel, akkor ez a választás nem nyerhető meg. Ez a megállapodás nem csak lehetőségünk, hanem kötelességünk. Lehet a százalékokkal játszani, de ezek ténylegesen mégiscsak azt mutatják, hogy több budapesti támogatja az együttműködést és a párbeszédet, mint a különállást.

De mi annak az oka, hogy Horváth Csabát még a párton belül is faragják, holott a megválasztott főpolgármester-jelöltje a pártnak?

Én a személyes kérdésekkel nem foglalkozom. Mivel testületek hozzák a döntést és a testületben egyhangú döntéssel választottak főpolgármester-jelöltté, azzal a programmal, amit képviselek azóta is. Nekem ezzel a testülettel van dolgom, egyéni véleményekkel hadd ne foglalkozzak.

Akkor miről szól ez a mostani nagy vita?

Ez helyezkedés, pozicionálás. Nem tartom szerencsésnek, mert ez mind gyengítheti annak az esélyét, hogy a mindenki által leváltani akart Tarlós Istvánt tényleg leválthassuk. Ebben közös a felelősségünk, ám ha a politikai praktikák felülírják a budapestiek érdekeit, akkor újabb kudarc jöhet. Az persze már nem a szocialista párt kudarca lenne, hanem mindenkié, minden budapestié.

Lehet olyan pillanat, amikor bedobja a törülközőt függetlenül attól, hogy nincs még jelölt?

Nem fogom bedobni a törülközőt, mert nem ilyen típus vagyok. Értékalapú, érdemi vitában természetesen bármikor hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni, de vitatkozni csak élő hús-vér emberekkel és emberekről lehet, tehát ez viszonylag egyszerű.

A programok nyilvánvalóan fontosak, ám most mindenki erőből mondja a magáét, nem úgy látszik, hogy kompromisszum születne.

Szerdán tettünk egy nyilatkozatot, hogy továbbra is sürgetjük a tárgyalások mielőbbi megkezdését. A hangsúly a mielőbbi megkezdésen van. Minden nap, ami az összefogásról, az együttműködésről zajló tárgyalás nélkül telik el, csökkenti az összefogás esélyét. A DK június 14-én tart pártfórumot, az Együtt-PM pedig 21-én tart valamilyen értekezletet, ők utána szeretnének egyeztetni. Természetesen a testületi döntéseket meg lehet várni, de a munkát azonnal el kell kezdeni. A pártok belügyei nem érdeklik a választókat, de egyébként engem sem.

Nem fognak kifutni az időből?

Ha így haladunk, akkor kifuthatunk az időből.