Hogy terjed a hülyeség a Facebookon?

Fotó: Sodanie Chea (Flickr-CC-BY) / István Hajdu

-

HÁTTÉR

Hiteltelenebb az alternatív média, mint a mainstream? Létezik olyan pont, amin túl a legnagyobb sületlenség is hihető? Bostoni kutatók konteók terjedését vizsgálták a Facebookon.


A tavalyi olasz választások alatt jelent meg és vírusként terjedt el a Facebookon egy bejegyzés, amelyben az állt, hogy „az olasz szenátus (257 igen és 165 tartózkodó szavazattal) elfogadta a Cirenga szenátor által beterjesztett, a mindenkori választás vesztes politikusait 134 milliárd euróval kisegítő törvényt.” A szándékosan túlzó poszt egy közismerten szatirikus, az olasz politikai életet kifigurázó Facebook-oldalon tűnt fel. Négy hamis állítást tartalmazott: Cirenga szenátor fiktív személy, az összesített szavazatok száma több, mint ahány képviselő ül a szenátusban, a 134 milliárd euró meghaladja az ország éves GDP-jének 10 százalékát, és természetesen maga a törvény is a képzelet szüleménye. Mindezek ellenére egy hónap leforgása alatt körülbelül 35 ezer csalódott szavazó osztotta meg saját Facebook-oldalán a hírt. Mémként terjedt a közösségi hálózaton, kiegészítő kommentárral ellátva felkerült egy politikai elemzésekre specializálódott oldalra is. A mém terjedése nem állt meg; a bejegyzés éli életét, sőt ma már sokan hivatkoznak rá. Referenciává vált, az olasz politika korruptságának bizonyítékaként emlegetik rendszerellenes tüntetéseken.



A hamis információ, a konteók online diadalútja közismert jelenség. Sokan úgy vélik, hogy 2001. szeptember 11-ét az amerikai olajlobbi szervezte meg, és az AIDS-vírust szintén az Egyesült Államokban dolgozták ki, hogy a kormány jobban ellenőrizhesse az afroamerikaikat. A Malaysia Airlines 370-es járata pedig valamelyik Andamán-szigeten vagy Kazahsztánban landolt, de még valószínűbb, hogy egy indiai-óceáni amerikai haditengerészeti bázisról lőtték le. Az összeesküvés-elméletekre fogékonyaknak aranybánya az internet, a Facebook. Éppen ezért a bostoni Északkeleti Egyetem kutatója, Walter Quattrociocchi és néhány kollégája azt vizsgálták, hogy mennyire vagyunk kitéve ezeknek az elméleteknek, hogyan kezdünk el bennük hinni. A csapat a közismerten igaz vagy hamis Facebook-bejegyzéseket és a felhasználói reakciókat elemezte, kutatásuk (Collective attention in the age of (mis)information) középpontjában pedig a 2013-as olasz választások alatti, egymilliónál több Facebook-felhasználó információkezelése állt. Lájkokra, a mainstream és alternatív hírcsatornák, politikai elemzők Facebook-oldalára írt kommentekre, majd ugyanazon személyek valótlan, trollok által gyártott hírekhez, kommentekhez kapcsolódó reakcióira koncentráltak, és összevetették, hogy meddig tartott egy-egy poszt körüli vita. Meglepetésükre az összes vizsgált Facebook-oldalon nagyjából ugyanannyi idő telt el az első és utolsó komment között, ami azt sugallja, hogy a felhasználók a tartalomtól függetlenül egyformán élik át valamennyit.


A mainstream médiát elutasítók hiszik el legkönnyebben a valótlan híreket

A következő lépésben az intenzíven vitázó személyek megnyilvánulásait tanulmányozták. Egyesek, különösen az alternatív hírforrások iránt érdeklődők jelentős része fogékonyabb az összeesküvés-elméletekre, mint mások. Főként ők reagálnak a trollok mémjeire, megalapozatlan állításokra. Az alternatív hírforrások iránti növekvő érdeklődés sem meglepő, Olaszországban például a politikusok és más véleményformálók befolyásolta mainstream média elleni egyre erősebb bizalmatlanságból fakad. Paradox módon, a manipulatívnak tartott mainstreamet leginkább elutasítók hiszik el legkönnyebben a valótlan híreket. A kutatás szerint az összeesküvés-elméletek akkor kezdenek el terjedni, amikor a szatirikus kommentárok, vagy az egyértelműen valótlan tartalmak valahogy mégis hihetővé válnak, megütik a „hihetőségi küszöbértéket.” A szándékosan alternatív hírforrásokat keresők a legérintettebb csoport, a konteók – legalábbis a Facebookon – főként rajtuk keresztül terjednek.