Hogy kerül a fullcap Kossuthra?

Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor / VS.hu/Zagyi Tibor

-

HÁTTÉR

Pólókiállítás? Provokáció? Támadás a nemzet ellen? A választás előtti napon még meg lehet nézni a Müsziben a Van képünk hozzá kiállítást. Tiltakozókra nem kell számítani, érdekes kérdésekre igen. Amúgy mit csinálna szombaton?


Fullcapes Kossuth Lajos vagy Mick Jaggert imitáló Hitler nem, a Hősöm Tere című Parti Nagy Lajos regény kiábrándult, disztópikus világát idéző grafikák viszont vannak a Művelődési Szint kiállításán. A kiállítás még épp jó érzékkel van belőve a szélsőjobbos ifjúságot provokáló, a magyarságtudatot boncasztalra fektető vizuális jobbegyenesek és a tényleges művészi értékekkel bíró, elgondolkodtató alkotások gyűjteménye közé. „A magyarság kérdését próbálom körüljárni, hogy mi az az egészséges nemzeti identitástudat, amit 2014-ben meg lehet fogni. Nagyon nagy kontraszt nekem, hogy itt mindenki szomorú, mindenki kesereg, a mentsvárakat politikai mozgalmakban találjuk meg, és az a legnagyobb magyar, aki a legjobban tud utálkozni. Számomra viszont az, aki a legjobban meg tudja oldani a problémákat, mert probléma az van bőven” – nyilatkozta anno a Magyar Narancsnak Koby, akinek pólói akkora hullámot vetettek, ami átcsapott híroldalakon, üzletláncokon, politikai pártokon és végül a Kocka nevű helyen is, ahol a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái flyeresővel és csendes lenézéssel járultak hozzá ahhoz, hogy a pólókollekció még nagyobb figyelmet kapjon. - - Elsőre furcsának is tűnik a Karl Lagerfeld–KFC együttállás, vagy a vadnak született Putyin, ahogy visszamosolyog egy felsőről, de pont ez a merész, kicsit fanyar, kicsit komikus hozzáállás és a visszafogottan tabudöntögető attitűd az, ami miatt igazán működhettek ezek a ruhadarabok.

-


A kiállítás legjobb pillanatai is azok, amikor elmaradt egy-egy kép kapcsán az érzés, hogy nem szól másról, csak arról, hogy homokot szórjon Orbán Viktor vagy épp a szélsőjobb szemébe. Hitler, amint szívecskéktől övezve, utószinkronizálva arról beszél, hogy a demokrácia az egyetlen járható út, vagy éppen kő-papír-ollót játszik a fotóssal, felnagyítva és kifigurázva jellegzetes gesztusait. Egyszerre rántott össze egy érzékeny pontot, és késztetett fanyar mosolyra – akárcsak a vascsillagos sasmadár, amelyik épp egy Erdély feliratú húsdarabbal és ostorral idomít egy magyart. Dekonstrukció, a múlttal, a jelenlegi kultúrpolitikai rezsim árnyoldalaival való szembenézés, irónia, pop-art, művészeti igényesség és lazán odakent fricskák – ezek a fő hívószavak, jól megfér egymás mellett a legendás Marilyn Monroe-kép magyarországi változata és pár Cthulhu csáp. Érhetné kritika a kiállítást azért, mert reális alternatívát, a merre tovább kérdésére választ nem ad, hacsak nem annyit, hogy a múlttal való szembenézés, az egészséges mértékű rendszerkritika létfontosságú pontja a túlélésnek. - - Kell az, hogy tudjunk reális látleletet adni a környezetünkről, tudjunk beszélni valós társadalmi problémákról. Kell az, hogy ne érhesse atrocitás a művészeinket azért, mert kényes témákhoz nyúlnak. Ahogy a kiállítás címe is sugallja, legyen képünk a művészetet provokációra, elgondolkodtatásra használni, legyen célunk vele. A kiállítás a Müsziben tekinthető meg még a választás előtti napon.