Hillsborough – A meccs, amelynek el sem szabadott volna kezdődnie

Fotó: AFP / PAUL ELLIS

-

HÁTTÉR

25 évvel ezelőtt 96 Liverpool-szurkoló vesztette életét a világ történetének egyik legsúlyosabb stadionkatasztrófájában.


1989. április 15-én 96 szurkoló, férfiak, nők és gyerekek, több ezer társukhoz hasonlóan időben és rendben megérkeztek a sheffieldi Hillsborough Stadionba, egy nagy, de nem túl korszerű, lelakott arénába, amely a Liverpool–Nottingham Forest FA-kupa elődöntőnek adott otthont. A kapu mögött foglaltak helyet, ahol a Kop, a leghűségesebb Liverpool-szurkolók szoktak állni az Anfield Roadon és az idegenbeli meccseken is. Szép volt az idő, és szerencsére a pályához közel jutott nekik hely, így szinte testközelből üdvözölhették Bruce Grobbelaart, a Liverpool melegítő kapusát. A stadion szinte felrobbant a lelkesedéstől, amikor a pályára vonultak a csapatok. A stadionon kívül ekkor még nagyjából ötezer Liverpool-szurkoló tolongott, akiknek egy tölcsérszerűen szükülő folyosón kellett eljutniuk a beléptetőkapukhoz. Nagyrészt busszal érkeztek, és noha időben indultak, az M62-es autópálya előre be nem jelentett munkálatok miatt bedugult, így nem sokkal kezdés előtt értek a stadionhoz, ahol azt tapasztalták, hogy veszélyesen nagy tömeg torlódott össze. Nem nagyon láttak rendőröket sem, akik segítettek volna biztonságosan a stadionba terelni a hatalmas emberfolyamot. Nagyon lassan haladt, inkább csak vánszorgott az egyre növekvő emberi massza, és amikor meghallották a már bent lévő húszezer liverpooli üdvözlő kiáltását, a hátul lévők előre igyekezvén még nagyobb nyomást helyeztek társaikra.


A kevés, helyszínen lévő rendőr a helyzet súlyosságát érezve – többeket, főleg gyerekeket ki kellett emelni a kerítés mellől – David Duckenfield főfelügyelő utasítására kinyitott egy oldalsó kaput, amelyen a beléptetőrendszert megkerülve kezdtek beszaladni a szurkolók, akik attól tartottak, hogy lemaradnak a meccsről. A kapun át közvetlenül ahhoz az alagúthoz érkeztek, amely a Lappings Lane-i 3-as és 4-es szektorokhoz vezetett – vagyis pont, oda, ahol a Kop foglalt helyet. Nem tudván, hogy a szektorok már régen megteltek, a kintiek főleg ezekbe a szektorokba rohantak, amelyekben percek alatt olyan méretűre duzzadt a tömeg, hogy a lent állókat a kerítéshez préselték. A 96 szurkoló és több ezer társa ebből csak annyit vett észre, hogy egyre többen vannak, nemhogy megmozdulni, de lassan levegőt venni sincs hely. Kibírhatatlanná fokozódott a nyomás, többen rosszul lettek, elájultak. Közben elkezdődött a meccs, de a 3-as és a 4-es szektorokban ez senkit nem érdekelt, az emberek megpróbáltak menekülni, és menteni a társaikat. Sokan átmásztak a szomszédos szektorokba, ahol még bőven volt hely, többen a felső lelátóra kapaszkodtak föl, a kerítéshez szorult szurkolók pedig a pálya mellett álló rendőröknek üvöltöztek, hogy engedjék át őket, nyissák ki a kapukat, és segítsenek kiemelni azokat, akik rosszul vannak. A többi lelátóról is látszott, hogy valami nincs rendben, de hogy éppen tragédia történik, amit a BBC élőben közvetít, az még akkor sem volt nyilvánvaló, amikor egy rendőr bement a pályára, megbökte Ray Lewis játékvezető vállát, és azt mondta neki, hogy öt-tíz percre meg kellene szakítani a játékot. Ez volt 15:06-kor.


A rendőr sem volt tisztában azzal, hogy mennyire súlyos a helyzet, hiszen azt mondta a játékvezetőnek, hogy a szurkolókat kell kicsit átcsoportosítani, mert túlzsúfolták a szektorukat. A pályára bejutó szurkolók a játékosoknak mondták el először, hogy itt emberek halnak meg. A kerítésen átjutott drukkerek folyamatosan emelték ki az eszméletlen, halott vagy haldokló társaikat, és közben megpróbálták ledönteni a kerítést, hogy enyhíthessenek a rajtuk lévő nyomáson. A stadionban jelen lévő rendőri erő nagy része láncban felsorakozott a pálya közepén, hiszen még mindig szurkolói rendbontásnak nézték a szemük előtt kibontakozó katasztrófát. Az első mentő 15:15-kor ért be a pályára, és ez az időpont a későbbiekben kiemelt jelentőséggel bír majd. Amikor öt perccel később a második mentőautó is begurult a pályára, a szurkolók már hirdetőtáblákból rögtönzött hordágyakon igyekeztek elvinni a sérülteket, aki tudott, igyekezett elsősegélyt nyújtani, és egyre több rendőr kapcsolódott be a segítségnyújtásba. Kinyitották az egyik kiskaput, amelyen át a pályára tudtak menekülni a szurkolók, és a kerítést is kivágták. 15:36-kor több mentőautó érkezett a stadionhoz, de a pályára csak egyet engedtek be.


Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy halálos áldozatok is vannak, Duckenfieldéknek pedig már megvolt a saját verziójuk a történtekről: jegy nélküli, részeg szurkolók betörtek egy zárva tartott kaput, és azon át rohantak az addigra már megtelt szektorokba, ezzel tragédiát okozva. Az esti sajtótájékoztatón aztán már elismerték, hogy a kaput rendőri utasításra nyitották ki, de nem láttak összefüggést az eset és a tragédia között. Összesen 94 szurkoló vesztette életét aznap, Lee Nicol négy nappal később hunyt el, Tony Bland pedig négy évig feküdt kómában, mielőtt elhunyt. 766-an megsérültek, háromszázan szorultak kórházi ápolásra. Már a tragédia estéjén megjelentek azok a hírek, amelyek arról számoltak be, hogy rendezési hiányosságok és az elégtelen rendőri intézkedések okozták a tragédiát, időközben viszont már nagyban folyt a dolgok eltussolása, ami több, mint 20 évre elfedte a teljes igazságot.


Norman Bettison, South Yorkshire-i rendőrfőnök, aki a Hillsborough-i tragédiával akart karriert csinálni magának, kiadta az utasítást embereinek: azokra verjék a balhét, akik megérdemlik, a részeg Liverpool-szurkolókra, és keressék meg a bizonyítékot, ami ezt támasztja alá. Ezen volt a halottkém is, aki a hozzátartozók megkérdezése nélkül vett vért az elhunytaktól, férfiaktól, nőktől, gyerekektől, hogy megmérje a véralkoholszintjüket, és több, mint húsz évre eltűnt a szektorok túltöltődését dokumentáló videofelvétel is, amelyen a helyszínen lévő rendőrök követték az eseményeket. Bettisonék kiváló partnerre leltek a bulvársajtóban – a Sun négy nappal a tragédia után olyan mélységekbe süllyedt, ahol a brit sajtótermék korábban és azóta sem járt, amikor a következő címlappal jelent meg:
AZ IGAZSÁG HILLSBOROUGH-RÓL
  • Szurkolók kirabolták az áldozatokat
  • Levizelték az intézkedő rendőröket
  • Megverték az elsősegélyt nyújtókat
Bár már bocsánatot kértek, a lapot azóta nem nagyon olvassák Liverpool környékén.


A történtek kivizsgálásával Peter Taylor bírót, a Legfelsőbb Bíróság leendő elnökét bízták meg, aki ott hibázott, hogy engedélyezte a South Yorkshire-i rendőrség a helyszínen tartózkodó tagjainak, hogy rendhagyó módon, írott vallomásban számoljanak be a történtekről. A kézzel írt vallomásokat aztán elöljáróik szépen megmásítva és átszerkesztve gépeltették le és íratták alá. Olyan megjegyzéseket szedtek ki belőle, mint „miért nem a szélső szektorokba irányították a későn érkező tömeget?”, illetve hogy „talán elkerülhető vagy mérsékelhető lett volna a katasztrófa, ha 14:45-kor bezárják az akkorra már megtelt 3-as és 4-es szektorokhoz vezető alagút bejáratát”. Összesen 164 rendőri vallomást másítottak meg és 116-ból szedtek ki kritikus megjegyzéseket. Taylor bíró jelentésében úgy vélte, hogy a katasztrófát a szektorok túltöltődése okozta, amelynek a kialakulásában az elégtelen rendőri intézkedés is szerepet játszott: a C-kapu kinyitása után nem zárták be a 3-as és 4-es szektorokhoz vezető alagút bejáratát. A segíteni igyekvő szervek fáradozásait annak ellenére méltatta, hogy teljes kudarcot vallott a sürgősségi segítségnyújtás – kellett persze ehhez a halottkém vallomása is, miszerint 15:15-kor már senkin nem lehetett segíteni, innentől fogva mindenkit holtan, vagy menthetetlen állapotban szabadítottak ki, és ez lett a hivatalos álláspont. A Taylor-jelentés a stadion biztonsági kockázataira is kitért, és ennek hatására szüntették meg az angol futballpályákon az állóhelyeket és a kerítéseket.

Supporters are crushed


Két évvel a tragédia után, a Legfőbb Ügyész vizsgálatának lezárultakor a bíróság megállapította, hogy minden elhunyt halála baleset volt, ami sokkolta a hozzátartozókat. Közülük sokan nem adták fel a küzdelmet, és a Mersey-partján széleskörű mozgalommá vált a Justice for the 96 kampány. 1997-ben, a Munkáspárt hatalomra jutása után újabb vizsgálat indult, de nem járt eredménnyel, mivel az eredeti vallomások nem voltak hozzáférhetőek. Az előzetes vizsgálat csak azt erősítette meg, hogy a szerveket nem lehetett felelősségre vonni a sürgősségi segítségnyújtás kudarca miatt, mivel 15:15-re minden áldozat halott vagy menthetetlen volt. A kormányzat 2009-ben, a tragédia 20. évfordulója után megbízta a Független Hillsborough Bizottságot (Hillsborough Independent Panel), amely rendkívüli módon hozzáférhetett a harminc évre titkosított dokumentumokhoz is. A Bizottság 2012 szeptemberében hozta nyilvánosságra jelentését, amelyben feltárta az igazságot, így, az újra konzervatívok vezette – egyébként koalíciós – kormány bocsánatot kért az áldozatok családjaitól, amiért kétszeres igazságtalanságot szenvedtek el: a hatóságok nem voltak képesek megóvni, illetve megmenteni szeretteik életét, majd pedig évtizedekig elrejtették előlük a teljes igazságot, és bizonyos szempontból magukat az áldozatokat okolták a tragédia bekövetkeztéért.

Supporters are crushed


A vizsgálat kiderítette, hogy szakszerű beavatkozás és segítségnyújtás mellett az áldozatok több, mint a felének esélye lett volna az életben maradásra. Decemberben a fellebbviteli bíróság megsemmisítette a baleseti halálról szóló ítéletet, és új nyomozást rendelt el, mindjárt kettőt is: egyet a katasztrófa okainak kiderítésében, egyet pedig az igazság eltussolásának kérdésében. A 96 áldozaton, családjaikon, illetve azokon, akiknek maradandó lelki traumát okozott a tragédia átélése, mindez nem segít, de az a legkevesebb, hogy tisztára mosták becsületüket, és nem részeg huligánokként tekintenek rájuk. 96 szurkoló elindult egy meccsre, de sosem tért haza – a futballvilág pedig nem felejti el szomorú történetüket.

Tributes Are Laid At The Hillsborough Stadium Ahead Of The 20th Annive


A 96 áldozat

John Alfred Anderson (62) Colin Mark Ashcroft (19) James Gary Aspinall (18) Kester Roger Marcus Ball (16) Gerard Bernard Patrick Baron (67) Simon Bell (17) Barry Sidney Bennett (26) David John Benson (22) David William Birtle (22) Tony Bland (22) Paul David Brady (21) Andrew Mark Brookes (26) Carl Brown (18) David Steven Brown (25) Henry Thomas Burke (47) Peter Andrew Burkett (24) Paul William Carlile (19) Raymond Thomas Chapman (50) Gary Christopher Church (19) Joseph Clark (29) Paul Clark (18) Gary Collins (22) Stephen Paul Copoc (20) Tracey Elizabeth Cox (23) James Philip Delaney (19) Christopher Barry Devonside (18) Christopher Edwards (29) Vincent Michael Fitzsimmons (34) Thomas Steven Fox (21) Jon-Paul Gilhooley (10) Barry Glover (27) Ian Thomas Glover (20) Derrick George Godwin (24) Roy Harry Hamilton (34) Philip Hammond (14) Eric Hankin (33) Gary Harrison (27) Stephen Francis Harrison (31) Peter Andrew Harrison (15) David Hawley (39) James Robert Hennessy (29) Paul Anthony Hewitson (26) Carl Darren Hewitt (17) Nicholas Michael Hewitt (16) Sarah Louise Hicks (19) Victoria Jane Hicks (15) Gordon Rodney Horn (20) Arthur Horrocks (41) Thomas Howard (39) Thomas Anthony Howard (14) Eric George Hughes (42) Alan Johnston (29) Christine Anne Jones (27) Gary Philip Jones (18) Richard Jones (25) Nicholas Peter Joynes (27) Anthony Peter Kelly (29) Michael David Kelly (38) Carl David Lewis (18) David William Mather (19) Brian Christopher Mathews (38) Francis Joseph McAllister (27) John McBrien (18) Marian Hazel McCabe (21) Joseph Daniel McCarthy (21) Peter McDonnell (21) Alan McGlone (28) Keith McGrath (17) Paul Brian Murray (14) Lee Nicol (14) Stephen Francis O'Neill (17) Jonathon Owens (18) William Roy Pemberton (23) Carl William Rimmer (21) David George Rimmer (38) Graham John Roberts (24) Steven Joseph Robinson (17) Henry Charles Rogers (17) Colin Andrew Hugh William Sefton (23) Inger Shah (38) Paula Ann Smith (26) Adam Edward Spearritt (14) Philip John Steele (15) David Leonard Thomas (23) Patrick John Thompson (35) Peter Reuben Thompson (30) Stuart Paul William Thompson (17) Peter Francis Tootle (21) Christopher James Traynor (26) Martin Kevin Traynor (16) Kevin Tyrrell (15) Colin Wafer (19) Ian David Whelan (19) Martin Kenneth Wild (29) Kevin Daniel Williams (15) Graham John Wright (17)