Hiányzik mögüle két évszázad tudásanyaga

György Reusz

gyermeknefrológus, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika részlegvezető egyetemi tanára, a Magyar Nefrológiai Társaság elnöke, a 2013-as év szakmai Astellas-díjazottja (Év orvosa)

Talán egyetlen alternatív gyógymódot sem kísér annyi indulatos vita, mint a homeopátiát, amely ennek ellenére világszerte az egyik legelterjedtebb és legnépszerűbb rendszer lett. Kampányok születnek mellette és ellene, weboldak tucatjain bizonygatják hatásosságát és hatástalanságát, orvosok tanulnak hosszú évekig, hogy alkalmazhassák. Nemcsak a megítélése, hivatalos elfogadottsága is ellentmondásos - legalábbis Magyarországon. Egy héten át erről fog folyni a vita, itt a VS.hu-n is.


Gyakorló gyermekgyógyászként nap mint nap szembesülök azzal, hogy a betegek – részben betegtársaik tanácsára, részben a médiában folyamatosan és az elemi szakmai kontrollt nélkülözve megjelenő reklámok, “tudományos” riportok, közlemények hatására – szívesebben vállalják az alternatívnak és terápiának nevezett eljárásokat. Miért is ne tennék, hiszen amit a média sugall, az “biztos hatású, mellékhatás-mentes, csak természetes alapanyagokat tartalmaz , már az ókortól ismert”. Ezzel szemben a lelkiismeretes kezelőorvos (a) nem improvizálhat szemérmetlenül , áltudományos fejtegetések mögé bújva, (b) felhívja betege figyelmét a várható mellékhatásokra és (c) nem rejti el a beteg elől az esetleges rossz prognózist sem. Ahhoz, hogy az alternatív medicína “vívmányait” a helyére tudjuk tenni, az orvosi gondolkodás fejlődéstörténetét kell alapul vennünk. A régebbi és újabb elméletek ugyanis nagyon gyakran nyúlnak vissza olyan fogalmakhoz, axiómákhoz, meghatározásokhoz, melyek akár évezredeken keresztül jelen voltak az orvosi gondolkodásban, és amelyeket csak a XIX-XX. század racionális szemléletű kutatásai szorítottak háttérbe. A középkorban először a hippokratészi-galénusi tanokat kellett – részben arab közvetítéssel – újból megismerni, átvenni. A további fejlődés során, e tanok korlátait felismerve, először csak igen kezdetleges eszközökkel, majd a XVIII. század végétől a kémia, biológia egyre bővülő fegyvertárával felvértezett orvosok keresték az új irányokat. Úttörő volt e tekintetben Paracelsus munkássága, aki a kémiai szerek terápiás hatékonyságát sejtette meg. Rendszere azonban alapvetően spekuláción alapult, szövegei részigazságok és zagyvaságok nagyon izgalmas elegyei. Ezt követően proliferációnak indultak az egy-egy “alapigazságra”, “alapfelismerésre” épülő, spekulatív elméletek. Ebbe a sorba illeszthető egyebek mellett Samuel Hahnemann (1755-1835), a homeopátia atyjának munkássága. A homeopátiában használt fogalmak és definíciók nem azonosak a modern medicínában kialakult és alkalmazott fogalmakkal. Hiányzik mögülük a XIX., XX., (és lassan a XXI.) század összegyűjtött tudásanyaga. Azt a fejlődési fokot tükrözik, amelyen a medicina az 1800-as évek elején állt, és amelyet aztán a modern élettan és orvoslás meghaladt és visszavonhatatlanul elavulttá tett. Olyan “időutazásban” veszünk részt tehát, ha homeopátiás munkákat olvasunk, amely összeköt minket az orvoslás közeli- és régmúltjával. Ez olvasmányként nagyon tanulságos, izgalmas és élvezetes, a betegeket azonban mégsem a XVIII. századi elvek alapján kellene gyógyítanunk. Éppen az hiányzik ebből az elméletből (azért, mert az elmélet kidolgozásakor nem álltak rendelkezésre az ismeretek, amelyek azóta is folyamatosan bővülnek – lásd például a molekuláris genetika eredményeit), mi a mai gondolkodásunk alapja: a megfigyelt tünetek, jelenségek élettani-kórélettani összefüggésekre alapozott magyarázata. A homeopátia hatásossága – klinikai vizsgálatok A Lancet folyóirat 1997-ben metaanalízist közölt az addig fellelhető, értékelhető homeopátiás elven nyugvó vizsgálatokról. E cikket azóta (félremagyarázással és csúsztatással) a homeopátia megalapozottságát bizonyító közleményként lobogtatják. Álljon itt emlékeztetőül a közlemény végkonklúziója: “ A metaanalízis eredményi nem egyeztethetők össze azzal a hipotézissel, hogy a homeopátia klinikai alkalmazása során tapasztalt hatások teljes mértékben a placebo hatás következményei. Nem találtunk azonban a tanulmányokban elegendő bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a homeopátia hatékony lenne bármely klinikai állapot kezelésében. Indokoltnak tartjuk továbbá a szigorú, szisztematikus kritériumok alapján történő homeopátiás kutatásokat.” Mivel a közlemény megjelenése óta (17 év) telt el, várjuk és keressük azokat a klinikai vizsgálatokat, amelyek az egyes homeopátiás terápiák sajátosságát igazolják, reprodukálható klinikai körülmények között. Ilyan átütő eredmények azonban eddig sajnos nem születtek. Amivel találkozunk, az rosszul megtervezett, rosszul kivitelezett klinikai megfigyelés, a konklúzió pedig vagy korrekt de semmitmondó, vagy összeegyeztethetetlen a racionális orvosi gondolkodással. Nem győz meg minket az az érv sem, hogy a világ számos pontján a homeopátia az egyetemi oktatás részét képezi, Sőt! ha mindez az instrumentárium csak ilyen minőségű publikációkra ad alkalmat, akkor érdekes elgondolkodni azon, mire is költik az adófizetők pénzét. Miért baj, ha egy beteg alternatív kezelést kap, amikor annak mellékhatásai “minimálisak, ill. nincsenek”? Az ún. alternatív terápia legfőbb veszélye, hogy a beteg a megfelelő időben alkalmazott, adekvát kezelést nem kapja meg. Nagyon élesen él bennem annak a 2 éves kisfiúnak az esete, akinek akut lymphoid leukémiája az indukciós kezelés hatására remisszióba került, a gyógyulás valószínűsége a komplett terápiával mintegy 65 % volt. A szülők a további “mérgező terápia” helyett természetgyógyászhoz fordultak, aki garantáltan nem toxikus terápiát javasolt, annak minden következményével (recidíva, exitus – visszaesés, halál). A helyzet persze nem mindig ilyen kiélezett, nem életről halálról van feltétlenül szó. Az éles szemű és intelligens természetgyógyász saját érdekében elvben respektálja is a határokat, csak ott kezd áldásos tevékenységbe, ahol várható, hogy a beteg magától is meggyógyul, állapota legalább nem rosszabbodik. Mondhatnánk, hogy végül csak a beteg pénztárcája látja mindennek a kárát. Ugyanakkor az egyszer már így “meggyógyított” beteg (valamint ismerőse, hozzátartozója) fokozottan veszélyeztetett, hiszen következő bajával is csodadoktorhoz fordul majd, és az élettani törvények alapján valamelyik betegség végül elég súlyos lesz a halálhoz.  

Homeopátia - van benne valami?


Eredményes, mélyen humánus gyógymód
Abszurd, hatástalan, egy nagy átverés

SZAVAZAT UTÁN