Hiába szexi szavazni, a fiatalokról már lemondtak

Fotó: Microsoft

Szavazni szexi, aki nem szavaz, az nem számít. Ez volt a tanulsága annak a konferenciának, melynek témája a hazai nem-szavazók voltak. Világszerte tapasztalható jelenség, hogy egyre kevesebben voksolnak. A magyar helyzetet közvélemény-kutatók és politológusok elemezték.


A kérdés azért fontos, mert minél többen mennek el szavazni, annál jobb lesz, még ha ezt elsőre nem is érti mindenki. Ha ugyanis a választási részvétel alacsony, a politikusok joggal hihetik, hogy bármit megtehetnek, úgysem érdekel senkit. Ráadásul aki nem megy el szavazni, azzal nem kell törődni: minél több és többféle ember voksol, annál többféle érdeket kell figyelembe venni. A politika közelebb kerül a valósághoz, a demokrácia stabilabb lesz, ez pedig mindannyiunk érdeke.

Meghökkentően hangzik, de a konferencián elmondták, hogy Magyarországon eddig senki nem vizsgálta, kik és miért nem szavaznak, pedig sokan vannak, és azzal, hogy otthon maradnak ők is befolyásolják az ország sorsát. Az első ilyen jellegű kutatást a Policy Solutions készítette el, ezt mutatták be a héten. A tanulmány itt-ott megerősíti a közhelyeket, de néhány, eddig evidenciaként kezelt jelenséget megcáfol.

Boros Tamás ismertetéséből kiderült, hogy a nyolcmillió választásra jogosult valójában mintegy ötmillió választópolgárt jelent. 2,4-3,2 milliónyian ugyanis rendszeresen távol maradnak a választásoktól. Mintegy kétmillióan lehetnek azok, akik teljesen passzívak, és soha nem mennek szavazni. Őket nem nagyon lehet elrángatni, hogy négyévente behúzzák az ikszet, így aztán velük nem is igazán foglalkozik senki. A politikusok egyáltalán nem törődnek az érdekeikkel, még a kampányokban sem ígérnek nekik semmit. A többiek úgynevezett szituatív nem-szavazók. Ők még meggyőzhetők és érdeklődnek is valamennyire a közügyek iránt, mégse szavaznak. Vagy nincsenek Magyarországon, vagy épp nincs olyan párt, amely igazán szimpatikus lenne nekik.


De kik nem szavaznak?

A szavazási hajlandóságra a legnagyobb hatást az ideológiai elkötelezettség teszi. Minél jobboldalibbnak vallja magát valaki, annál valószínűbb, hogy elmegy szavazni; a baloldaliak sokkal passzívabbak, ezt mutatja az alábbi ábra. Akinek pedig nincs ilyen jellegű meggyőződése, vagy nem tudja magát elhelyezni a bal-jobb-skálán, az kevésbé tartja fontosnak a választási részvételt is.


Nem meglepő a következtetés, hogy aki fontosabbnak tartja a demokráciát, az inkább elmegy szavazni. A felmérésből az is kiderült: a politika közösségi élmény. Akkor érezzük át a jelentőségét, ha beszélünk róla. Így azok, akik tagjai valamilyen (bármilyen) közösségnek, és tudatában vannak annak, hogy másokat is érintenek a különböző döntések, inkább elmennek szavazni. Például aki párkapcsolatban él vagy több gyereke van (nagycsaládosok), inkább szavaz. Ebből a szempontból is veszélyes a modern társadalmakra jellemző elmagányosodás. Aki kivonul a társadalomból és egyedül él, azt a politika sem fogja érdekelni. Az egyik legaggasztóbb probléma a fiatalok érdektelensége, majdnem a felük nem menne el szavazni.


Mivel ezzel a pártok is tisztában vannak, megengedhetik maguknak, hogy a fiatalokat érintő kérdésekkel ne foglalkozzanak, és – kis túlzással – csak a nyugdíjasokra koncentráljanak. Így kopik ki a kampánytémák közül az oktatáspolitika, és kerül terítékre a farhát. Szintén fontos az iskolai végzettség szerepe: minél iskolázottabb valaki, annál inkább elmegy szavazni. Itt az igazi választóvonal a középiskola. Aki odáig eljut, sokkal nagyobb eséllyel válik szavazópolgárrá.

A tanulmány szerint az anyagi helyzet, a származás, illetve a településszerkezet nem befolyásolja a választási hajlandóságot. Noha az igaz, hogy a szegények kevésbé szavaznak, de ez inkább magyarázható az alacsonyabb végzettségükkel, mint a vagyoni helyzetükkel. A kutatás cáfolja azt az elterjedt nézetet is, hogy a romák nem szavaznának: a vizsgálatok szerint választási hajlandóságuk átlagos, nem tér el az azonos körülmények között élő nem romákétól.

A tanulmány javaslatokat is tesz a választási részvétel növelésére. Azoknak az országoknak a példája nyomán, ahol voksolni állampolgári kötelesség, a kutatók legalábbis az első szavazóknak kötelezővé tennék a részvételt. Emelnék a tankötelezettség korhatárát is, hogy mindenki eljusson a középiskoláig és már általános iskolában is oktatnák az állampolgári ismereteket. Ezen túl a politikusokra is kirónának némi feladatot: ha a döntéshozatal átláthatóbb lenne, a polgárok úgy éreznék, van beleszólásuk a közügyekbe.


Amit a közvélemény-kutatók látnak...

Azt, hogy fél évvel a választások előtt mindez pártokra és a szavazatokra lefordítva mit is jelent, három közvélemény-kutató értelmezte. Abban nagyjából közmegegyezés alakult ki, hogy a ciklus közepi apátia csökkent. 2014-re 65 százalék körüli részvételt várnak, ez nagyjából megegyezik a 2010-es adatokkal. Ebből úgy 40-45 százalék az, aki biztosan részt vesz, és nagyjából húsz százalékot tesz ki a bizonytalanok aránya - az ő meggyőzésükről szól majd a kampány.

Bernát Anikó (Tárki) elmondta, hogy a bizonytalanok nagy része a Fidesz „holdudvarának” tekinthető. Ők azok, akik az elmúlt években kiábrándultak a kormánypártból, de az ellenzék nem tudta őket felszívni. Sugatagi Gábor (Gfk) ezt azzal egészítette ki, hogy ez teljesen új jelenség a magyar demokráciában. Korábban ugyanis, azok a szavazók, akik csalódtak az aktuális a kormányban, „automatikusan” megjelentek az ellenzéki oldalon. Most elbizonytalanodtak, és könnyen lehet, rajtuk fog múlni a 2014-es választások kimenetele. Ők jellemzően középen állnak a bal-jobb-skálán, és egyáltalán nem radikálisak. Závecz Tibor (Ipsos) elmondta, hogy a választási passzivitás egyértelműen a Fidesz érdeke: az ő választói az aktívabbak (jobboldali, nagycsaládos, magasabb jövedelemmel rendelkezők), olyanok, akik egy esetleges alacsony részvétel esetén is elmennének szavazni.

... és amit a politólógusok

Mráz Ágoston Sámuel (Nézőpont Intézet) szerint ma nincs kormányváltó hangulat Magyarországon, pedig a protesthangulat, a kiélezett versenyhelyzet az, ami növeli a részvételt. Juhász Attila (Political Capital) szerint is úgy a legkönnyebb szavazásra bírni az embereket, ha van ellenségkép, ha a választók azt érzik, valakit le kell győzni. Rövid távon tehát a polarizáció növeli a részvételt, de a túlzott negatív kampányok hosszú távú hatása kifejezetten káros.

Magyar Kornélia (Magyar Progresszív Intézet) elmondta, hogy a negatív kampányoknak van - bár erősen korlátozott - mozgósító ereje. Az új pártok próbálják megszólítani a fiatalokat – hiszen ez számukra a piaci rés –, de nem túl sok sikerrel. A Jobbik elérte támogatottsága maximumát, az LMP pedig szervezetileg túl gyenge (és a PM kiválása óta tovább gyengült). Magyar Kornélia szerint az LMP-nek amúgy vége is van. Schifferék ahelyett, hogy egy újbaloldali pártot építettek volna, jobbra fordultak (mint a Fidesz 1995-ben), ott pedig nincs tér egy új párt számára.

Magyar úgy látja, hogy a baloldal önmagával van elfoglalva ezért egyáltalán nem kampányol, és ez is döntő szerepet játszik abban, hogy viszonylag magas a bizonytalanok száma. Már az is szép ugyanakkor, hogy az MSZP túlélte a 2010-es vereséget, azóta viszont még nem mondta el, mi az, amit megtanult 2010-ből, illetve az azt megelőző évekből - fejtegette az elemző. Szerinte ez komoly identitásprobléma a pártnak és szavazóinak egyaránt, és nem olyan kérdés, amelyet rövid idő alatt meg lehetne válaszolni. Ezért az MSZP valószínűleg megpróbálja egy Orbán Viktorról szóló népszavazásként beállítani majd a tavaszi választásokat, hogy mozgósítsa azokat a bizonytalanokat, akik kiábrándultak a kormányból - mondta Magyar Kornélia.

Mráz szerint a Fidesz a nemzeti-keresztény retorikával identitást ad szavazóinak, és ebben a szakrális térben nincs versenytársa. Ez - kombinálva a rezsicsökkentéssel - olyan tartalékot biztosít a kormánypártnak, mellyel szemben az ellenzéknek nincsen fegyvere. Magyar Kornélia ehhez még hozzátette, hogy a Fidesz sokat tett annak érdekében, hogy tágítsa saját mozgásterét. Teljesen elfoglalta a médiát, és ennek azért van komoly jelentősége, mert – főleg vidéken – sokan csak a közmédiából tájékozódnak, és így teljesen torz képet jut el hozzájuk. Másfelől a jogállami kereteket is addig feszítette, ameddig csak lehetett, és ily módon csak szűk teret hagy bármilyen ellenzéki vagy független kezdeményezésnek.