Házőrző kutyákkal viaskodnak a vízért menetelő romák

Forrás: Abcúg

-

Miközben a megfelelő vízellátás hivatalosan is emberi jog, Európában, 2017-ben, romák százezreinek nincs hozzáférése tiszta csapvízhez, mert vagy a házuk nincs rákötve a vízhálózatra, vagy képtelenek kigazdálkodni a vezetékes víz árát. Magyarországon 77, főleg romák lakta, szegregált, elmaradott településrész van részben vagy teljesen vezetékes víz nélkül, itt jobbára közkutakból vagy egészségtelen vízminőségű ásott kutakból, folyókból szerzik az emberek a vizet.


Hét, jelentős számú roma kisebbséggel rendelkező országban vizsgálta a European Roma Rights Centre (ERRC), milyen egyenlőtlenségek vannak romák és nem romák között a vízhez és szennyvízelvezetéshez való hozzáférésben – írja az Abcúg.

Az eredmények lesújtóak: a hét vizsgált ország mindegyikében – Albániában, Franciaországban, Magyarországon, Macedóniában, Moldovában, Montenegróban és Szlovákiában is – rendszerszinten maradnak a romák olyan alapvető szolgáltatások nélkül, mint a vízellátás és a szennyvízelvezetés.

A kutatást 93 helyszínen, főleg szegregátumokban, cigánytelepeken végezte az ERRC, ebből

  • 75, romák lakta telep nem volt rákötve a vízhálózatra,

  • 63 helyen egyetlen roma háztartásban sem volt vízcsap és működő csatornahálózat.

  • A meglátogatott helyszínek több mint felénél volt a háztartásokhoz legközelebbi vízlelőhely 150 méternél messzebb, több helyen pedig több kilométert kellett gyalogolni érte az embereknek.


Nem kötik rá őket

Még azokban az országokban is gondjuk van a vízellátással és a szennyvízelvezetéssel a romáknak, ahol egyébként ezek általánosan hozzáférhető javak a többségi társadalom számára, ezért a kutatás szerint az etnikai diszkrimináció is felmerülhet a romákat érintő tömeges vízhiány okai között.

A romák lakhatási szegregációja is nagyban hozzájárul a vízellátottság gyászos helyzetéhez – a kutatás egyik eredménye, hogy az egyes településeken belül lakó romák sokkal kevésbé kitettek a vízhiánynak, mint a közigazgatási határokon kívül, sokszor engedély nélkül épített tákolmányokban élő romák.

Ennek egyik oka, hogy a helyi hatóságok egyszerűen nem akarják rákötni a víz- és csatornahálózatra a tisztázatlan tulajdonú telkeken álló, építési engedély nélküli ingatlanokat. Számos országban a törvényi szabályozás ezt tényleg akadályozza.


Direkt elzárják

A másik nagy probléma, hogy a romák otthonaitól általában a legközelebbi vízforrások, közkutak vagy tűzcsapok is messze vannak. Így várhatóan kevesebb vizet fogyasztanak és ritkábban tisztálkodnak az ott élők, ami rontja a higiénés körülményeiket, és közegészségügyi kockázatot is jelent. Az is jelentős probléma, hogy egyes helyi hatóságok gyakran direkt elzárják a kezelésükbe tartozó közkutakat, amint megtudják, hogy romák használják őket.

Vízellátás hiányában a romák gyakran csak tisztítatlan és ellenőrizetlen víznyerő helyekről jutnak vízhez: saját kezűleg fúrt kutakból, természetes forrásokból, folyókból. A kutatás keretében meginterjúvolt 650 roma 20 százaléka támaszkodik kizárólag tisztítatlan és ellenőrizetlen vízforrásokra.


Szennyezett vizet isznak

Az ilyen víznyerő helyek viszont szennyezettek – elég, ha a közelükben például egy latrina működik, de keveredhetnek a vízbe állati tetemek maradványai is, így a víz kórokozóktól hemzseghet.

Az ERRC kutatása szerint az esetek 27 százalékában a házilag kiépített kutak szennyezettek voltak mezőgazdasági vegyszerekkel vagy latrinából származó ürülékkel. Magas volt a természetes arzén-, bór-, fluorid- és magnéziumtartalmuk, emellett az állattetemek és a rovarok szintén problémát jelentettek. A 93-ból összesen 40 helyszínen származott a kutak szennyezettsége a szomszédos folyókból.

A víz beszerzése sokszor bonyolult és nehéz a vizsgált roma közösségekben: a megkérdezett romák 40 százaléka mondta: ahhoz, hogy vízhez jussanak, kerítéseken vagy falakon kell átmászniuk, autópályákon átkelniük, magánterületre belépniük, és házőrző kutyákkal megküzdeniük. A meglátogatott helyszínek lakói 63 százalékban számoltak be arról, hogy nyaranta rendre kiszáradnak, telente pedig befagynak a víznyerő helyeik.


Kánikulában közkutakat elzárni

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2010-es jelentése szerint Magyarországon összesen 77 szegregált, elmaradott településrész van vízellátás nélkül, az ottani háztartások pedig kizárólag saját készítésű kutak és természetes vízforrások – folyók és patakok – vizét használják. További 181 településrész van, ahol a háztartások közkutakból jutnak vízhez. Ezeken a telepeken a házakban nincs csapvíz vagy működő csatornarendszer.

Az ERRC kutatói Magyarországon 17 cigánytelepet látogattak meg. Köztük volt Ózd is, ahol a város szegénytelepein élő romák jobb híján nyilvános vízcsapokból tudják csak beszerezni az ivóvizet. 2013 nyarán nagy sajtóvisszhangot kavart, amikor Ózd jobbikos vezetésű önkormányzata 123 nyilvános vízcsapból 62-re szűkítőt szerelt fel, 27-et pedig teljesen elzárt „a pazarló és illegális vízvételezés megszüntetése érdekében” – ezzel indokolta akkor az önkormányzat a lépést. Mindezt a kánikulai napokra időzítették.

A helyiek körében óriási felháborodást keltett a korlátozás, riportok számoltak be róla, hogy órákat vesz el az emberek idejéből a kút előtti sorban állás és a vödrök megtöltése. Az ügyben indult nyilatkozatháború eredménye az lett, hogy végül Pintér Sándor belügyminiszter nyomására a helyi hatóságok visszaállították a csapok egy részét.

A kutatás kitér rá, hogy Ózd 2013–2015 között egy svájci–magyar program keretében 1,72 milliárd forintból fejleszthette vízhálózatát, ennek pedig része volt a csőhálózat bővítése olyan városrészeken, ahol nincs minden házba bevezetve a víz. A kutatók terepi beszámolójából viszont az derül ki, hogy a romák lakta településrészek jórészt kimaradtak ezekből a fejlesztésekből.


Lyukói közkutak

Az egyik legnagyobb magyarországi szegregátum, a Miskolc melletti, zömmel romák lakta Lyukóvölgy lakóinak vízellátásával, illetve annak hiányával korábbi riportjában az Abcúg is foglalkozott.

A körülbelül négyezer lakosú szegregátum lakóinak a völgyben található utcai közkutakról kell a vizet a házakba cipelniük, így a domboldalban lakóknak sokszor kilométereket kell gyalogolniuk vízért. Minél többet bír az ember egyszerre, annál kevesebbszer kell fordulni naponta, így a felnőttek sokszor 30-40 litert cipelnek egyszerre.

Bár a lakásokba nincs bevezetve a víz, az utakon annál több folyik: nincs se csatornázás, se vízelvezetés. Elég egy felhőszakadás, és a völgyben álló házakat rögtön elönti a víz, az eső pedig sokszor az udvari vécéket is kimossa.

A lyukóvölgyieknek a telente befagyó csapokkal is meggyűlik a bajuk, ilyenkor két lehetőségük van: vagy gyalogolnak még több kilométerrel odébb, vagy maguk olvasztják fel a csapot. Gumit, rongyokat csavarnak köré, azokat meggyújtják, és addig égetik, amíg fel nem melegszik a kút.

Ottjártunkkor a lyukóiak is beszámoltak arról, hogy többször csökkentették a hatóságok a csapok víznyomását. „Állítólag azért csinálták, mert pazaroltunk” – mondta egy helyi férfi. A pazarlás azt jelenti, hogy nemcsak ivásra és főzésre, hanem mosásra és öntözésre is felhasználták a vizet.

Magyarországon törvényi előírás, hogy 150 méteren belül mindenkinek biztosítani kell az ivóvizet.