Hatás, ellenhatás

Tornielli Andrea

olasz újságíró, a La Stampa napilap Vatikán-specialistája

Hatás, ellenhatás


Reform, változás, forradalom. A múlt év jelszavai hatni látszanak az katolikus egyházra. Évek óta hallunk az egyházreform szükségességéről, egyfajta “fogyókúráról” a Kúrián belül; a cél, hogy az egyház hatékonyabb legyen, és a Vatikán ne egyfajta centrális kormányként lebegjen az egyház felett. Már XVI. Benedek 2005-ös megválasztása után elkezdődtek az egyházszervezeti reformtörekvések, amelyekbe az államtitkárrá tett Tarcisio Bertone is be volt avatva. Azonban végül semmi érdemleges nem történt. A Kúria olyan maradt, mint volt: továbbra is a botrányok és a hatalmi harcok helyszíne; ezt, ha máshonnan nem, hát Ratzinger bíboros asztaláról “eltűnt” iratok (“Vatileaks”) kapcsán tudhatjuk. A Kúriával kapcsolatos negatív hangulat jelentősen meghatározta a tavalyi pápaválasztó konklávét, és az olasz püspökök is el voltak szánva a radikális reformra. Az új pápa nem csak, hogy nem a Kúriából jön, de földrajzilag is igen messze élt Rómától – és ez mindenképp fontos jelzés. A megválasztása után így Bergoglio, azaz a mostani Ferenc pápa, bejelentette, hogy nyolc kardinálisból létrehoz egy Tanácsot, amely a Curia romana reformját és az egyház egészének megújítását készíti elő. A konklávé előtt már tudni lehetett, hogy a bíborosok között egyre határozottabban fogalmazódott meg ez az elvárás. A reformmunkák elkezdődtek, a munkacsoportok felálltak, de az egész Kúria megreformálására nem hónapok, hanem évek kellenek: új apostoli alkotmányt kell írni, új osztályokat kell létrehozni, és másokat felszámolni. Nem csak a célok és az intézmények megfogalmazása nehézkes, hanem a kompromisszumok kialakítása is; márpedig ha nem egy könnyen félrespörhető átalakítást akarunk, akkor minden érdekelt felet be kell vonni. A nyolcfős testülethez a pápa új államtitkárát, Peter Parolint is hozzá akarja venni. Már láthatóak az első eredmények. Ezek közül a legfontosabb az új Gazdasági Államtitkárság megszervezése, amely a Vatikán egyfajta központosított “pénzügyminisztériuma” lenne. Ennek vezetését Ferenc pápa az ausztrál George Pellre bízná. Ö amúgy egyike a reformfolyamatot segítő nyolc bíborosnak; vatikáni feladatáért Sidney-t hagyta hátra. A pápa ezen döntésével jelentősen csökkentette a pápai Államtitkárság gazdasági hatalmat, főleg ami a Szentszék bevételeit és gazdálkodását illeti. Ferenc másik fontos reformlépése a vatikáni bankot, az IOR-t érinti. Az elmúlt évek botrányai után, amelyek során az olasz igazságszolgáltatás is érdeklődött a bank iránt, a pápa ugyan nem szüntette meg a vitatott intézményt, de a személyi változásokon túl jelentősen csökkentette a bank önállóságát és hatalmát. A pápa eltökélt szándéka, hogy az evangéliumi üzenettel teljesen összeegyeztethetetlen vatikáni bank sorozatos botrányainak egyszer s mindenkorra véget vessen. Egy másik reform a Zsinatot érinti: az 1965-ben VI. Pál által létrehozott intézményt közelebb akarja vinni a helyi egyházközségekhez. Èppen ezért a Zsinat Titkársága az egyház előtt álló fontos kérdések kapcsán széleskörű konzultációt kezdeményez a hívőkkel. Ennek keretében olyan eddig kényesnek számító kérdéseket is megvitatnának, mint például az elváltak szentáldozása; a családi kérdések kapcsán pedig két Zsinat is ülésezni fog: egy rendkívüli idén októberben és egy rendes jövő ősszel. Látni lehet tehát, hogy Ferenc pápa elmúlt bő egy évében megindultak a reformok. Persze egy sikeres reform sohasem az intézményekkel, hanem a szívekkel fejeződik be. Ferenc pedig erre is kísérletet tesz: olyan pápa akar lenni, aki emberiességével példát mutat, aki mindenkit, a legtávolabbi és legkisebb hívőt is meg akarja érteni. Ferenc leginkább a stílusával és nem is egyházszervezeti reformjaival fog tudni igazi “földindulást” kiváltani – mind a hívők körében, mind az egyház külső megítélésében. Ennek hatása és jelentősége minden intézményi reformot felülmúl! Ferenc példát mutat a határok, a külsőségek feloldásában: mindenkihez oda mer lépni, mindenkivel szóba áll, mindenkit megpróbál – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – megérinteni. A sokszor PR-fogásnak tartott lépései ezt üzenik, és éppen ezen lépései tehetik újra hitelessé az egyházat és a szegénységet, közvetlenséget, megértést hirdető krisztusi üzenetet. A pápa egyházszervezési reformja és egész stílusa a római Kúrián belül sokak nemtetszését váltotta ki. A vatikáni köröknek viszont nem tűnt fel, hogy éppen a pápa népszerűsége miatt ma már belső intrikákkal nem lehet szétverni a megindult reformfolyamatokat. Az egyszerű embereket nem lehet intrikákkal meggyőzni, ők pedig nem a reformellenes püspökök, papok oldalán állnak. Ferenc azért akar nyilvános gesztusokkal népszerű lenni, hogy így biztosítsa a hivők támogatását, ha esetleg a Vatikánon belül hátba támadnák. Ferenc azt akarja, hogy reformjait ne belülről, titokban, hanem kívülről, nyilvánosan tudja keresztül vinni. Hitelességét így tömegek tudják majd bizonyítani.

Milyen pápa eddig Ferenc?


Hippis, modern.
Konzervatív, mint az eddigiek.

SZAVAZAT UTÁN